Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-37

37. országos ülés 190ö Julius 25-én, szerdán. 343 rajta elkövetett sérelemért ezen az utón kérjek elégtételt. Talán nem is interpelláltam volna ebben a kérdésben, talán nem is szólottam volna, hogyha egynéhány nappal ezelőtt tartott egyik ülésben egy képviselő ur velem, illetőleg azon állításommal szemben, hogy a nemzetiségi egyházak felekezeti autonómiájukat használják némely esetben az államhatalom érvényesülése és a magyar állam érdekeivel szemben — ilyenformán mondhattam — nem mondotta volna, hogy az, a mit én mondok, inszinuáczió és perfid rágalom. Az igen t. elnök ur ezen kétségtelenül nem parlamentáris kifejezésért az illető képviselő urat rendreutasította. Engem azonban a dolog abból a szempontból érdekel, hogy necsak hirdettem légyen akkor, hogy a felekezeti autonómia, mint köpönyeg használtatik nemzetiségi czélok és érdekek palástolására, hanem hogy tényleg módjában álljon a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak ezen Manegutiu Miklósra vonatkozó fegyelmi ügy tekintetében, valamint más tekintetekben is, mélyebben betekinteni a görög-keleti román egyház ügyeibe és megállapítani, hogy igenis a felekezeti autonómiát a nemzetiségi egyházak egyes esetekben az államhatalom jogos érvényesülésének meggátlására használják föl. A felekezetek autonómiája kétségtelenül olyan szent és sérthetetlen jog, a melylyel az államhatalom érdekében csak ugy egyszerűen elbánni nem szabad, de másfelől az sem engedhető meg, hogy az autonómia jogczime és köpönyege alatt az állami érdekekkel, az állami jogos akarat érvény esidésével és az állam főfelügyeleti jogával szemben fegyverek adassanak a nemzetiségi egyházak kezébe. Manegutiu Miklós »Almanachul St. Nikolaj« czimen román nyelven könyvet irt, a mely 1902 június hó 18-ikán jelent meg és a melyben állítólag felekezetének dogmáit sértette meg. Ez lehetséges. Egy hang (balfelöl) : Szó sincs róla ! B. Bánffy Dezső: Különös azonban, hogy már a könyv megjelenése utáni második napon nem az érseki hivatalos helyiségben, nem is az illetékes érsek elnöklete alatt, hanem a Szebenben székelő »Albina« pénzintézet helyiségében nem is az illetékes egyházi hatóság, hanem az Albinának 11 tagja •— kik a konzisztórium tiszteleti tagjai is részben, talán egy vagy két egyházi is volt köztük — összeült és minden előzetes vizsgálat, Manegutiunak minden értesítése nélkül őt hivatalától megfosztották, és az egyházból kiközösítették (Ugy van ! balfelöl.) és a nélkül, hogy ő a kellő formák nélkül meghozott ítéletről értesíttetett volna, már a könyv megjelenését követő ötödik napon egy kiküldött Marosvásárhelyt őt hivatalából karhatalommal kidobta, enyhébben szólva, végrehajtotta az Ítéletet. Nem tudom, hibás-e Manegutiu vagy sem ? -Nem is érdeklődöm az iránt, hogy hibás-e vagy sem ? De az autonómia köpenyege alatt az érvényben levő szabályoktól, vagy mondjuk, az egyházi törvényektől eltérő ilyen eljárás meg nem engedhető. Az esperes jogorvoslatot keresett egyházi hatóságánál, de nem talált; panaszszal fordult ezután Wlassics, Tisza és Berzeviczy miniszterekhez, sőt Zsilinszky államtitkárnál is panaszolta sérelmét, azonban eredményre még sem jutott. Ennek következtében más utón kereste sérelmének orvoslását és hírlapi polémiák rendjén odajutott a dolog, hogy a kolozsvári esküdtbíróság ítélkezett az ügyben, a mely minden kétséget kizáró módon megállapította — és ennek alapján hozta meg felmentő ítéletét — hogy június hó 20-án, tehát a könyv megjelenését követő második napon ebben a bizonyos konventikulumban tárgyalták az ügyet az Albina hivatalában azok az egyének, a kik arra hivatottak nem voltak ; mert a 27 tagból álló nagyszebeni konzisztóriumnak csakis 11 tiszteletbeli tagja vett ott részt a nélkül, hogy a gyűlést egybehívta volna a metropolita ; anélkül, hogy a szabályszerű formák megtartattak volna. A fegyelmi szabályok tekintetében, beismerésük szerint, megállapittatott, hogy az illető urak jegyzőkönyvet nem vettek fel, hogy jegyzőkönyvet az egész eljárásról csak későbben készítettek, és hogy ezen később készített jegyzőkönyvet is utólagosan az aláírásra illetékes metropolita, valamint a jegyzőkönyv vezetésére hivatott konzisztóriumi titkár nem írták alá, sőt hogy ezek megtagadták az aláírást, mert az eljárás szabálytalan volt. Az esküdtbirósági tárgyalás rendjén meg lett állapítva a püspöknek a királyi törvényszékhez intézett egyik nyilatkozatából az is, hogy ő és a konzisztórium legnagyobb része hivatalosak sem voltak és ezen ítélkezésről mitsem tudtak, sőt hogy az érsek az egész eljárást helyteleníti és a jogtalanul hozott ítéletet is tulszigorunak tartja. Mikor az esküdtbíróság ítéletében erre az álláspontra helyezkedett és kimondotta, a sajtóper rendjén felmerült igazságok következtében, a maga ítéletét, megint a vallás és közoktatásügyi miniszter elébe került a dolog. A vallás- és közoktatásügyi miniszter most már, miután egy világi bíróság ítélete is állott fenn, indokoltnak találta a rendelkezést és főfelügyeleti jogából kifolyólag és nézetem szerint helyesen akképen rendelkezett, hogy a formák és szabályok teljes megsértésével, a fegyelmi eljárásban előirt szabályok mellőzésével hozott ítélet megsemmisíttessék és ujabb eljárás rendeltessék el. A konzisztórium sok huza-vona után ugyan eljárt a dologban, de tiltakozik a kormánynak az egyházi fegyelem ügyébe való beavatkozása ellen és kimondja, hogy a kormánynak ezen ügyben tett rendelkezését tekintetbe nem veszi, hanem más okoknál fogva Manegutiut hivatalvesztésre itéli. De ezen ítéletet megint előzetes vizsgálat nélkül, az illető kihallgatása és minden érdemleges tárgyalás nélkül hozta, daczára annak, hogy a fegyelmi szabályokhatározottanmegmondják, hogy fegyelmi eljárássorán a panaszlott kihallgatásával mindenekelőtt az állapítandó meg, hogy a feljelentett tény képezi-e fegyelmi vétség tárgyát vagy sem és a