Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-28

28 28. országos ülés í9ü6 Julius lb-én, szombaton. nyilvántartásban tartott osztálynak, hanem a községi illetőségűeknek tartatik fenn. így álla­pította ezt meg, a mint mondottam, 1898-ban a jóváhagyott alapszabályokkal az ösztöndij­alapra vonatkozólag a felséges ur, és igy rendez­ték ezt a kérdést különböző vonatkozásokban az 1890. XVII., XVIII. és XIX. t.-czikkek. Most, a mint mondottam, nagy meglepe­tésemre azt olvasom a »Budapesti Hirlap« Julius 10-iki számában a naszódi ösztöndij-alapról irt ismertetésben, hogy egy követeléssel állottak elő az ottani érdekeltek és remélik, hogy a nagy küzdelem után elért nemzeti eredménynyel szem­ben megint érvényesülhet azon törekvésük, hogy az ösztöndíj-alapból csak határőrök, nem pedig a községi illetőséggel birok leszármazottai is nyerjenek ösztöndijakat. Azt olvasom itt, hogy már évek óta folyik e tekintetben a küzdelem, mert kellő ügyességgel, titokban tartással, a nyilvánosság kerülésével ugy történt, hogy a jelentkezők tekintetében sokáig nem vált vitássá, hogy a folyamodók határőrök leszárma­zottjai-e vagy csak községi illetőségűek. Méltóz­tassanak elgondolni: nyilvántartani, talán száza­dokra terjedőleg, genealógiákat, leszármazási táblázatokat, és igy külön osztályokat, külön kasztot teremteni, lehetséges-e? Ismétlem, sokáig olyan illetékesek folyamodtak, a kik minősítve is voltak ezen ösztöndijakra és meg is kajjták. De véletlenül ugy esett, hogy 1903-ban már folyamodtak községi illetőséggel birok is, legjobb minősítéssel rendelkezők, olyanok, kik nem vol­tak utódai határőröknek, de községi illetőség­gel birván, az alapszabályok és a felség elhatá­rozása következtében hasonlókép megkaphatták volna az ösztöndijakat. Az ottani bizottság a kérdést mindig megkerülte. Az akkori kormá­nyok, ugy gondolom Csáky, utána Berzeviczy ... Hódy Gyula: Lukács és Tószt! Bánffy Dezső báró : Azok is! . . . Szóval az előző miniszterek tárgyalásokat indítottak meg, és szorították őket nyilatkozatokra, hogy miért csinálnak nehézségeket ? Ismételten felterjesztések jöttek, de végre már nem tudták kikerülni a dön­tést és a bizottság egész határozottan — mondja a czikk — arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem felel meg a jognak, az igazságnak, hogy a határőrök leszármazottjai ne kizárólagos élvezői legyenek ezen ösztöndijaknak, hanem egyúttal a községi illetőséggel birok is. Ezt az álláspontot sokáig eltakarták, és csak az utóbbi időben juttatták érvényre; de daczára annak, hogy mindent elkövettek ez irányban, mondja a czikk, Wlassics, Berzeviczy, sőt, a mint egy közbeszóló képviselő mondotta, Lukács és Tószt miniszterek is arra az állás­pontra helyezkedtek, hogy ezt megengedni nem lehet, ennek a kívánságnak eleget tenni nem lehet, az 0 felsége által jóváhagyott alapítványi szabályokon változtatni nem szabad. Nem, elő­Hitélesitették: Gr. Somsich Tihamér s. Te. naplóbirálőbi; ször azért, mert egy hosszú küzdelemnek, a nemzeti állam érdekében folytatott küzdelem­nek a végeredménye ez, kapcsolatos azon tör­vényekkel, a melyekre már hivatkoztam, de nem lehet nemzeti szempontból sem megengedni, hogy kasztok, osztályok századokra terjedő meg­állapítását tartsuk fenn és a községi illetőséggel bírókkal szemben csak a határőrök utódainak nyújtsunk kedvezményt. Megvallom, t. ház, talán magam voltam egyike azoknak, kik abban az időben a leg­messzebb menő küzdelmet folytatták az állami érdekekre való tekintettel és ezen nemzetiségi és felekezeti törekvések ellenében. Hát most ezt olvasva, megrémültem. Nem akarom hinni, hogy lehető legyen, hogy ezen országos ós nemzeti érdekekkel szemben az alapszabályok ellenére döntessék el ezen kérdés, mert a mint ezt a lapokban olvasom, most ez az ügy idefenn van és ez ösztöndijalapoknak 3 —4 év óta függőben levő kiosztása vár esetleg legközelebb eldöntésre. Természetesen a kormány előterjesztésére kell a felséges urnak határozni, igy szólnak az alap­szabályok. Le nem tartom lehetőnek, nem tar­tom megengedhetőnek, hogy az országban el­higyjék azt, hogy most az uj alakulásban lerom­boltassanak azok az alkotások, a melyek épen a nemzeti állam érdekében hozattak létre. Én hinni akarom, hogy a válasz kedvező lesz, de akarom és óhajtom, hogy a megnyug­vás általános legyen és hogy azok, a kik olvas­ták a »Budapesti Hirlap« ezen czikkét, meg­nyugvással hallják a miniszter ur szájából azt, hogy ilyen törekvés nem lehet, hogy a nemzeti állam érdekei ellen külön nemzetiségi érdekek érvényesülhessenek és hogy e kérdés elinté­zésénél az állam érdekei a nemzetiségi érde­kekkel szemben mellőztessenek. Épen ez okból a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur ő nagy­méltóságához intézem interpellácziómat, a mely a következőképen szól: (Olvassa.) »Interpelláczió a vallás- ós köz­oktatásügyi miniszter úrhoz a naszódi ösztöndij­alap tárgyában. Tisztelettel kérdeni a miniszter urat, igaz-e lapokban közölt azon hir, hogy a naszódi ösztöndij-alap 0 felsége által jóvá­hagyott alapszabályai ellenére az volna tervben, hogy a községi illetőségűek mellőzésével a volt határőri családok leszármazói élvezetének kizáró­lagos f biztosítása állapíttatnék meg?« Én nyugodtan kedvező választ várok ez inter­pellácziómra a nemzeti állam érdekéből és az állam érdekei iránt aggódóknak a megnyugtatására. Erre kérem a miniszter urnak válaszát. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrral. Uray Imre képviselő ur, ki szintén interpellácziót jelentett be, nincsen jelen. Ezzel a mai ülés napirendje ki lévén merítve, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 órakor.) Somogyi Aladár s. k. ttsági tagok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom