Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-36

36. országos ülés 1906 Julius 24--én, kedden. 313 azért, mert a civis B,omanus annak idején előnyt, kultúrában való részvételt, hasznot jelentett. Én, t. ház, a nemzetiségi kérdés sarkpontjának és annak a módnak, a hogyan a nemzetiségi kérdést megoldani lehet, azokat jelölöm meg, a mikre ezen felszólalásomban rámutatni bátorkodtam. Azt tartom a helyes politikának, hogy a kultúra áldásait elvigyük a legmesszebb fekvő, a legkisebb havasi viskóig, hogy ott is érezzék, hogy magyar államjrolgárnak lenni, ehhez a hazához tartozni jő dolog, előnyt jelent, hasznot jelent. (Helyeslés.) T. ház! Mi általában véve a végletek országa vagyunk, a hol könnyen túlzásokba ragadtatják magukat az emberek. Néhány évtizeddel ezelőtt még azt hittük, azt vallottuk, hogy a magyarnál nagyobb, hatalmasabb, gazdagabb, büszkébb, derekasabb és jobb módban élő nép nincs a világon. Most az ellenkező végletbe esünk, és mindenkor, mikor valamit tennünk, cselekednünk kellene, azt mondjuk: nem lehet, mi kis állam, mi szegény állam vagyunk. Hát egyik sem áll. Ha nem is vagyunk a világ legelső, leghatalmasabb nemzete, nem is vagyunk a leggyengébb, és semmi sem akadályoz bennünket abban, hogy a legelsőkké lehessünk. A történet bizonyítja, hogy nálunk sokkal kisebb, sokkal gyengébb népek akaraterejükkel és azzal, hogy meg tudták szerezni maguknak a kultúra feltételeit, nagyhatalommá váltak. Mikor Poroszország néhány évtized előtt a világ két legnagyobb hatalmasságával, Francziaországgal és Osztrákországgal szemben világhatalommá fejlődött, akkor kisebb, gyengébb és szegényebb volt, mint Magyarország. (Ellenmondás jobbfelöl.) Poroszországnak akkor 12 millió lakosa volt és a nagy napóleoni háborúknak s a junkertumnak legszomorúbb korszakát sínylette. De hivatkozhatom más példára is. Velencze néhány százezernyi lakosa egész világrészeken tudott uralkodni, s ujjat mert húzni az akkor leghatalmasabb korát élő magyar nemzettel is. Meg tudta tenni mindezt azért, mert ez a kis jmrszázezernyi nép megszerezte a feltételeket arra, hogy hatalom lehessen. Ily körülmények között Magyarország 19 milliónyi népe, vagy a fajmagyarság 10 milliója, nem volna elegendő arra, hogy mi nagy, hatalmas kulturállammá legyünk? Ezt csak a

r kishitűség, vagy önámitás mondhatja. (Elénk helyeslés.) T. ház! Sok módja és lehetősége volt a múltban annak, hogy egy ország szabadságát és függetlenségét kivívja és megtartsa. Macaulay szerint a szabadság virágát vérrel kell öntözni. Ma már nem áll többé ez az igazság. A szabadság, a függetlenség ma olyan palánta, a mely csak a munka verejtékével való öntözés után, a kultúra és a jólét talaján tud fejlődni és gyümölcsözni. Én hazánknak felvirágzása, jobb jövő elé jutása szempontjából kérem a kormányt, hogy KÉPVH. JUPLÓ. 1906 1911. II. KÖTET. a jövő költségvetésben már más csapáson vezesse az országot, mert ha ezt nem teszi, akkor félek attól, hogy komoly perczekben be kell majd látnunk, hogy megvalósították rajtunk Kollonich mondását, hogy t. i. Magyarországot először koldussá, azután rabszolgává kell tenni. Az elmúlt 10 esztendőnek czélja a koldussátétel volt, az imént elmúlt esztendőben majdnem a rabszolgaságba való lealacsonyitás következett be. Ily körülmények között, bár a kormány iránti nagy bizalmamnál fogva elfogadom a költségvetést, mégis arra kérem a t. kormányt, hogy a jövő költségvetést már más alapokra fektesse, mert különben nem volnék abban a helyzetben, — s azt hiszem, nem állanék egyedül — hogy ezt a költségvetést elfogadjam. (Elénk helyeslés balfelöl.) Vajda Sándor: Lépj be a nemzetiségi pártba! (Derültség.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Raisz Aladár jegyző: Maniu Gyula! Maniu Gyula: T. ház! Minthogy a t. kormány kijelentette, hogy a jelen költségvetés nem fejezi ki az ő pénzügyi politikáját, természetes, hogy ezúttal nem fogunk foglalkozni a kormány pénzügyi politikájával, mindössze csak arra szorítkozunk, hogy bizonyos elvi kijelentéseket tegyünk visszatekintőleg a múltra, előrelátásból a jövőt illetőleg. A mi a multat illeti, erre nézve megteszszük röviden megjegyzéseinket és elvi kijelentésünket azért, mert azt hiszem, maga a t. kormány sem veszi rossz néven, ha ezt a budgetet, ezt a pénzügyi rendszert, mind fény-, mind árnyoldalaiban, a mostani miniszterelnök urnak s pénzügyminiszternek tulajdonítom, a ki tulajdonképen annak a jaénzügyi politikának alapját vetette meg, a melyet e budget élénkbe tár. A költségvetésben előttünk álló pénzügyi rendszernek alapját tulajdonképen egyfelől a monopólium, másfelől a fogyasztási adók rendszere, harmadszor pedig az adóteherviselési képességnek teljes mértékben való kihasználása kéj>ezi, az utóbbihoz hozzáadva még az egyenes adóknak aránytalan megosztását is. A mi a monopóliumokat illeti, nagyon természetes, hogy mi a monopólium pénzügyi politikáját egyáltalában nem pártolhatjuk, nem pártolhattuk a múltban sem, mert a monopólium a szabad versenyt és a szabad termelést akadályozza meg. A fogyasztási adó politikáját pedig annál kevésbbé helyeselhettük és fogadhattuk el, mert hiszen tudjuk, hogy a nálunk behozott fogyasztási adó inkább a feltétlenül szükséges élelmi czikkeket terheli, mint a fényűzési czikkeket, holott a fogyasztási adók csak ott igazságosak és helyén valók, a hol az élvezeti czikkeket terhelik, vagy a hol az egészségre veszélyes és bizonyos tekintetben ártalmas czikkek for40