Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.
Ülésnapok - 1906-36
36. országos ütés 1906 július 24-én, kedden. 311 defíczitekbe belevitte. Nem akarok az iparpártolás ellen szólni, de én nem tudok nagy iparállamot, mely az ő ipari fellendülését az iparpártolásnak köszönhette volna. Senki sem fogja állítani, hogy Angliának, Amerikának, Prancziaországnak, Németországnak azért van olyan nagy ipara, mert állami protekczióval, kedvezéssel fejlesztették annak idején. Én azt mondom, hogy ipar csak ugy fejleszthető, ha megteremtjük létesülésének szükséges feltételeit. (Egy hang bal felöl: Önálló vámterületet!) Az első feltétel bizony az önálló vámterület, az Ausztriával való gazdasági közösségnek megszüntetése lenne. (Ugy van! halfelöl.) De a tényekkel számolnunk kell: a legközelebbi jövőben nincs kilátás arra, hogy ezt a feltételt meg tudjuk teremteni. De a nemzetgazdaság szakértőinek állítása szerint még két más feltétel is szükséges különösen az iparfejlesztéshez, és pedig az első ezek közül a kereset szaporodása, a mivel együtt jár a szükségleté, a másik pedig a forgalom feltételeinek megteremtése. Nézzük azt, vájjon a forgalom feltételei megvannak-e ebben az országban, vagyis megvan-e adva a fogyasztónak és a termelőnek az a lehetőség, hogy ők egymást kölcsönösen a piaczon könnyen és olcsón felkereshessék? Én azt mondom, hogy ebben a tekintetben talán leginkább helytáll az, hogy Magyarország közelebb van az exotikus tartományokhoz, mint az európai államokhoz. (Mozgás.) Hiteles adatokat közölhetek arra nézve, hogy Magyarországon az útviszonyok valósággal siralmasak, hogy a községi közutaknak 43%-a van csak kiépítve, több mint a fele kiépítetlen, a mi magyarul annyit jelent, hogy nem létezik. A törvényhatósági közutaknak 76 ö /o-a van csak kiépítve, tehát 24%-a nem létezik. Legendákat lehet hallani az ország minden részében arra nézve, hogy micsoda abszurd és ázsiai állapotok vannak a közlekedés tekintetében; hiszen Magyarországon, tényként emiithetem, százával, talán ezrével is vannak községek, a hol az évnek bizonyos időszakában a lakosság hónapokon keresztül el van zárva a külvilágtól. Ilyen állapotok mellett képzelhető-e forgalom, képzelhető-e iparfejlesztés, a kereskedelem fejlődése ? Mikor ilyen abszurd viszonyok léteznek, akkor az állam az ő jövedelmének, az ő ezermilliójának l°/o-át fordítja erre a czélra, —- 9 milliót, — a mi megint olyan minimális kiadás, hogy ez egy kultúrállam kötelességteljesitésére egyáltalában nem elegendő. (Ugy van!) Jól tudom én, hogy az 1904 : XIV. t.-czikkben kontemplált beruházásokból egy jelentékenyebb összeg, s az idén is talán 14 és fél millió, törvényhatósági útépítésekre fordittatik; azonban én azt állítom, hogy ez a látszólag jelentékeny összeg szintén jelentéktelen valójában, mert ha ezt felosztjuk az egyes vármegyék közt, azt kell látnunk, hogy egy-egy vármegyére átlag 200—300.000 korona esik. Ebből az öszszegből, a mely pedig csak egyszeri és nem állandóan, folytatólag ismétlődő összeg, útviszonyainkat javítani nem lehet, hanem meg fog történni az, hogy ebből egypár községi utat törvényhatósági úttá alakítanak, a községekben pedig marad a régi állapot. Persze, a stereotip kijelentés erre mindig az, hogy a községekhez semmi közünk sincs, csinálják ők meg a maguk útját. Igen ám, de honnan vegyék a községek a pénzt, hogy megcsinálják az útjaikat ? Hiszen minden községi ember fizet útadót, de az belemegy a vármegyei utalapokba, a vármegyei utalapok pedig el vannak panamázva, viczináliázva, és ennélfogva nincs azután rá eset, hogy a községi utak létrehozására a községek egyetlen egy fityinget is kapjanak. (Mozgás balfelöl.) Már most ezek után azt mondhatná valaki, hogy ha talán közúti viszonyaink rosszak is, de annál szebb és nagyobbszerü a vasutügyünk. Erre azt felelem, hogy a mi vasúti szervezetünk igenis kitűnő és nagyszabású — volt, de az utolsó tíz esztendő, a Lukács László-féle tíz sovány esztendő ezt az intézményünket is majdnem tönkretette. Éber Antal: Ott nem lehetett bejutni az igazgatósághoz! Farkasházy Zsigmond: Tönkre tette abból a szempontból, hogy ma ez az intézmény, a mely 2000 milliónyi áldozatból létesült Tisza Kálmán idején s a melynek tulajdonképen köszönhetjük, hogy most évente ezer milliót ki lehet vasalni ebből az országból, mondom, ez a nagyszerű intézményünk ma olyan állapotban van, hogy ha el méltóztatnak olvasni az éppen emiitett beruházási törvényjavaslatnak indokolását, akkor igazán el kell szomorodnia az embernek, mert ott hivatalosan van konstatálva, hogy az államvasutak terén ma még évtizedek előtti viszonyoknak megfelelő állapotok vannak. Ráth Endre: Nincs kocsi! Farkasházy Zsigmond: Ez is egy példa, és ez mutatja, hogy nem hiába veszem a t. ház türelmét kissé hosszasabban igénybe. Ismert dolog, hogy az államvasutaknál vaggon-hiány van. Hogy mennyiben függ ez össze bizonyos gseftekkel, a mikből bizonyos miniszter urak is kivették a részüket, ezt nem akarom bővebben taglalni. De tény, hogy vaggonhiány van, és hogy ez milyen károkat okoz az iparnak és kereskedelemnek, elég rámutatnom arra, hogy nem rég egy kerületemben' nagyvállalkozó feljött hozzám ós elpanaszolta, hogy: »Az Istenre kérem, segítsen rajtam, mert a külföldre szóló nagy rendeléseim vannak, az államvasutaktól nem tudok vaggonokat kapni, nem tudok határidőre szállítani és tönkre fogok menni.« Ráth Endre: Kell a sok szalonkocsira a pénz!
