Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

264 35. országos ülés 1906 Julius 23-án, hétfőn. támadják folyton a pénzintézeteket, különösen a mieinket, akkor, a mikor ezek is nemzetgazdasági funkcziót teljesítenek. Hiszen sok intézet nem azért alakult, mert nem tudták az illető körökben, hogy mit csináljanak a tőkével, hanem azért, mert nem volt ott más pénzintézet, mert szükség volt, hogy annak a népnek hitelt adjanak és módot nyújtsanak, hogy akkor, a mikor meg van szorulva, legyen honnan kölcsönt szereznie. Ebben a tekintetben nem akarok részletekbe bocsátkozni, de hivatkozom arra, hogy a »Budapesti Hirlap«-ban egész czikksorozat jelent meg nemrégiben a román takarékpénztárakra vonatkozólag, és az a czikk épugy, mint ma egy képviselő ur, statisztikai adatokkal, mérlegekkel bizonyította, hogy tulaj donképen ha a román pénzintézetek jobban prosperálnak, mint a régi magyar pénzintézetek, ennek oka abban keresendő, hogy nálunk nagyobb a takarékosság, mert a mi részvényeseink fösvényebbek, takarékosabbak, mikor arról van szó, hogy egy vezérigazgatónak 3000 koronát adjanak,ugyan meghányják-vetik a dolgot, és jól teszik, hiszen joguk van hozzá, az övék az a tőke, ők rendelkeznek vele. Ha tehát aránylag véve némileg jobban prosperálnak, ez nem azért van, mert nyúzzák a népet, mint Lengyel Zoltán ur itt állította, hanem azért, mert takarékosabbak. Elismerem tehát, hogy a pénzintézeteknek a szőnyegen levő iparfejlesztés ügyében igen fontos szerejiük lesz és kell hogy legyen, mert ma a tőke annyira megszaporodott, hogy nem igen talál elhelyezésre. De hogy a pénzintézetek ezen térre lépjenek, gondoskodnia kell a kormánynak arról, hogy azon vidéki pénzintézeteknek, melyek 8%-nál nagyobb kamatot szednek, tiltsa meg az uzsoratörvény értelmében, hogy ezt tegyék. (Helyeslés.) Mert ha behozták az uzsoratörvényt, miért tartassék be az csak egyesekkel szemben és miért ne a pénzintézetekkel szemben ? Itt már nem teszek kivételt. Lehet, hogy román pénzintézet is van ilyen, de lehet, hogy van magyar is, mert nálunk csakugyan létezik a leplezett uzsorának az a faja, hogy midőn egy családban van néhány tőkepénzes, a kik nem tudják eléggé értékesíteni tőkéjüket, összeállnak, részvénytársaságot alapítanak és így nem mint egyesek, hanem mint részvénytársaság vesznek 10—20—25%-ot. Ez sújtja a mi népünket és a kormánynak az a feladata, hogy megmagyarázza a minisztertanácsban az uzsoratörvény ezen szakaszát, hogy a pénzintézetek semmiféle czimen 8%-nál nagyobb kamatot ne szedjenek. Azt vártam volna én Lengyel Zoltán képviselő úrtól, hogy ezt az indítványt tegye meg. Ha ezek a fontos közgazdasági tényezők megvannak, irányítsa a kormány oly értelemben, hogy azok a közgazdaságnak hasznot hozzanak. T. ház ! Nemcsak az intézeteknél van pénz, hanem van az országban tőkepénzes osztály és van arisztokrata osztály. Elérkezett az az idő, hogy ez a tőkepénzes, arisztokrata osztály, a mely akkor, mikoT hazafiságról van szó, veri a mellét, álljon elő és bizonyítsa be, hogy csakugyan érdeklődik a hazai ipar fejlesztése iránt. Ne csak a tulipánt viselje azon a kabáton, a melynek a szövete Brünnből vagy Angolországból vagy nem tudom honnan való, hanem szerény nézetem szerint inkább ne viselje a tulipánt, de. járjon darócz-ruhában vagy oly ruhában, a melynek zövete nálunk készült. Addig is, mig posztógyárak lesznek, pártoljuk a hazai kisipart és a hazai termékeket. Várady Károly : önök is viseljék a tulipánt! Miháli Tivadar : A mit a tulipán jelent, azt aláírom, de a módot és a formát tekintve, a melyben ez a mozgalom megindult, nem fog eredményre vezetni. Mert mikor ennek a tulipánnak jegyében nagy összejöveteleket rendeznek, megtörtént, hogy az a tulipános igazgató Désen az állami gimnáziumban megtiltja a szegény gyermekeknek, a kik daróczot és házi szövetes ruhát viselnek, hogy az iskolába ilyenben járjanak, hanem azt kívánja, hogy posztóruhában járjanak. (Zaj és mozgás.) Rakovszky István : Mert ez nemzetiségi tüntetés. Vajda Sándor : Nem tüntetés, hanem szegény a nép ! Miháli Tivadar: Én is a legfelsőbb osztályokig daróczruhában jártam, de nem tüntetésből, hanem mert rá voltam kényszerítve ; így vannak a többi román tanulók is. Higyjék el, hogy annak a gyermeknek, mialatt a gimnáziumba jár, eszébe sem jut a politikai tüntetés. Ha mindenben tüntetést, mindenben nemzetiségi forradalomra való izgatást látnak, uraim; ha oly kérdésekben, a melyek semmi összefüggésben nincsenek sem a nemzetiségi kérdéssel, sem egyáltalában a közjogi kérdésekkel, mindig nemzetiségi és közjogi sérelmeket fognak keresni, és az urak bennünket ezekkel fognak gyanúsítani, akkor ezeket a kérdéseket sem fogjuk békésen megoldani. Én, t. ház, a mint már mondám, inkább reflektálok a belföldi tőkére, mint az idegen tőkére, és jobban fogok örvendeni, ha az ipar lassabban fog is fejlődni, de honi tőkével. Ezt el lehet érni, ha a kormányzat ugy vezeti az ügyeket, hogy a tőke fenhatóságát megrendszabályozza. Mert akárhogy veszszük is a dolgot, nálunk még mindig fenhatósága van a tőkének a munka és a föld felett és a tőke privilégiumot élvez. így pl. a szövetkezeti pénzintézetek 8%-nál magasabb komatot szedhetnek ; a takarékpénztárakba elhelyezett tőke után csak az állami adó jár, a községi adót nem fizeti. Miért ? Azért, mert az illető jobb módban van, előnyben részesüljön ? Ez nem igazságos eljárás. Mindaddig, a mig meg lesz engedve 10—12—20% kamatot szedni, addig bizony lesz 6% a betéttől. És mindaddig, mig a hazai tőkét ily magas kamat menett lehet elhelyezni a takarékpénztárakba, az nem fog ipari czélokra felhasználtatni. Látjuk, hogy a francziák, a kik idejönnek hozzánk, itt nagy erdő- és más üzleteket csinálnak. Miért teszik ezt ? Azért, mert ott a