Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

260 35. országos ülés 1906 Julius 23-án, hétfőn. (Élénk helyeslés.) Ixanem ez az idő az erőgyűjtés ideje legyen, (Elénk helyeslés.) oly erőgyűjtésé, a melylyel biztosabban nézhessünk majdan szembe bármely viharnak. (Helyeslés.) Még arra nézve is megnyugtatást akarok adni a t. háznak, hogy az az általános vámtarifa, a mely a magyar korona országaira érvényesen már életbe lett léptetve, mindenesetre törvénybe lesz annak idején iktatva. (Helyeslés.) Nincs az ország érdekében az, hogy ez most történjék meg. Ennek okát előadni nem tartom most szükségesnek, csak egy okot jelzek, a mely már magában is elégséges arra, hogy mindenkit meggyőzzön arról, hogy helyesen cselekszünk, ha nem iktatjuk már most törvénybe az önálló vámtarifát. Ha ezt megtennők, lekötnők azokat a vámtételeket is törvényileg, a melyek nincsenek lekötve a külfölddel megkötött szerződésekben, holott, ha nem hozzuk meg most ezt a törvényt, akkor minden ilyen vámtételre nézve szabad kezünk van, (Helyeslés.) már pedig addig, mig Ausztriával meg nem egyeztünk, mennél kevesebb tételre nézve tanácsos magunkat megkötni. (Helyeslés.) T. ház ! Kormányzásom ideje alatt nemcsak azon leszek, hogy az ország közgazdasági helyzete függetlenittessék, hanem azon is, hogy megszerezhessünk külföldön alkalmas piaczokat, és hogy elsősorban meghódíthassuk Magyarország piaczát a magyar termelés számára. (Helyeslés.) Ebben is nagy nehézségekkel fogunk találkozni, de e nehézségeket le fogjuk küzdeni. Nem tagadhatjuk, hogy geográfiai helyzetünk nagyon kedvezőtlen ; nyugat felé, a hol a mi főterményeinket, a mezőgazdasági czikkeket lehetne elárusítani, mindenütt Ausztria vesz minket körül, nagy nehézségekbe ütközhetik tehát önálló összeköttetést teremteni a magyar vasutak és a külállamok vasutai között. De van Magyarországnak két útja, a melyen az egész világ piaczaival összeköttetést létesíthet önállóan. Ezen utak közül az egyik Fiume, a másik Galacz. Mind a két utat a legnagyobb figyelemmel gondoznunk kell; ezt meg is fogom tenni teljes erőmmel, s már el is kezdtem ; gondom lesz rá, hogy mind a kettő ug}^ fejlesztessék, hogy rajtuk akármekkora memiyiségü szállítások eszközöltethessenek biztosan és olcsón. (Helyeslés.) T. ház ! Meg vagyok győződve, hogy az országok gazdagságának legnagyobb fejlesztője az ipar; tudjuk azt, hogy az ipari munkások keresete nagyobb, mint a földmivelési munkásoké. Tudjuk azt is, hogy az ipartermékek árában nagyobb százalékot képvisel a munkabér, mint a földmivelési termékek árában; tudjuk végre azt is, hogy az iparnyereségek átlaga körülbelül 10% lévén, holott a földmivelésnek átlagos nyeresége alig haladja meg a 3—3%%-ot, ebből az következik, hogy háromszor akkora tőke szükséges a földmivelés terén, mint az ipar terén ugyanazon érték termelésére. Minthogy az ipari munkás sokkal többet keres, mint a földmivesmunkás, sőt átlag keresetét kétszer oly nagyra lehet becsülni, az igy többet kereső munkásnak fogyasztási képessége is sokkal nagyobb, mint a mezőgazdasági munkásé. Ennélfogva, ha szaporítjuk az iparmunkásoknak számát, az országnak belfogyasztási képességét is neveljük és igy közvetve a mezőgazdaságnak is hasznára válunk. Sajnálom, t. ház, hogy az ország régebben nem folytatott hathatós iparfejlesztési politikát és csalt 13—14 év óta teszi ezt, még pedig folyvást fokozódó mértékben. Előttem van egy statisztika, a melyből azt látom, hogy az utóbbi 13 év alatt átlag 879.000 korona lett elköltve minden évben iparfejlesztésre. Megjegyzem, hogy 1868-tól 1890-ig az évi átlag csak 364.000 korona volt. Az 1890— 1901. év közötti időben 462 államilag különböző módon, támogatott gyár alakult, a mely 462 gyárban 59.000 egyén dolgozik, kiknek évi keresménye 41,300.000 korona. E munkások közvetett vagyis fogyasztási adózása az ő keresetüknek körülbelül 10%-a lévén, az állam pénztárába közvetett adó alakjában évenkint 4,130.000 koronát juttatnak. Méltóztassék figyelembe venni azt az összeget, a melyet mint azon átlagot emiitettem, melyet az elmúlt 12 évre vonatkozólag, az ipar fejlesztésére fordított az állam, t. i. 879.000 koronát, és szembeállítani azt az imént emiitett befolyó fogyasztási adóval, t. i. 4,130.000 koronával, azt fogjuk látni, hogy körülbelül ötször akkora összeg folyt be az államkincstárba adó alakjában, mint a mennyi fordíttatott iparfejlesztésre. É mellett óriásilag növekedett az ipartermények értékének összegével a közvagyonosodás. (ügy van ! Ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) Miért emiitettem fel ezen adatokat 1 Azért, • hogy azokból arra nézve vonjam le a következtetést, hogy nincs olyan áldozat, melyet az ország az ipar fejlesztéséért meg ne hozhatna, (XIgy van I ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) mert áldozatnak nem nevezhető az olyan költekezés, a mely nemcsak hogy megtérül, de négyszeresen-ötszörösen térül meg készpénzben, a mellett, hogy az országnak közgazdasági vagyonosod ásat is a legnagyobb mérvben előbbre viszi. (Általános helyeslés.) És nem lehet ezt elég erősen hangoztatnom a t. ház előtt nekem, a kinek erős elhatározása az, hogy a t. ház jóakaratára appellálva nagy befektetéseket kérjek annak idején iparpártolás czéljára, (Általános élénk helyeslés.) abban a meggyőződésben, hogy ezzel édes hazámnak nagy szolgálatot teszek. (Általános helyeslés.) De kérni fogom ezen nagy összegeket nemcsak mint kereskedelemügyi miniszter, a ki meg vagyok győződve arról, hogy ezzel az ország közvagyonosodását fogom emelni, hanem kérni fogom ugy is mint magyar hazafi, mert arról is meg vagyok győződve, hogy a mi helyzetünkben politikailag is végtelenül fontos az, (ügy van! Ugy van! balfelől.) hogy egyirányú gazdálkodásunk megszűnjék, (Általános helyeslés.) hogy Magyarországból iparországot csináljunk, (Általános helyeslés.) és hazánkat gazdagítsuk, mert ha valahol, akkor nálunk tétel, hogy szegény ország szolgaország, gazdag ország pedig akaratát bármely téren hathatósabban