Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-35

35. országos ülés 1906 Julius 23-án, hétfőn. 257 miniszternek lehetetlen volt önáUó gazdasági politikát folytatnia, mert akkor, a midőn ő elődjének, Hegedüs Sándornak költségvetését átvette, kijelentette, hogy a költségvetéssel együtt hivatali elődjének közgazdasági politikáját is átveszi. De, t. ház, közgazdasági politikát önállóság nélkül íofyzatni, ugy, hogy az Magyarország érdekeit kielégítse, teljes lehetetlenség. És a mint az igen t. belügyminiszter ur a közigazgatási élet tekintetében államférfiúi nagyságához méltóan nyíltan és határozottan kijelentette és elismerte azt, hogy a múlttal szemben változtatást kell eszközölni és hogy az állami közigazgatást, a melynek ez ideig hive volt, Magyarország érdekei szempontjából élté vesztettnek látja s át kell térni az önkormányzati szervezet megteremtésére : ugy a közgazdasági élet terén is elérkezett az az időpont, a midőn be kell ismerni, hogy az eddigi közösségi rendszer megváltoztatandó és kell hogy Magyarország közgazdasági életét természetes, azonkivül törvényben is biztositott önrendelkezési jogával élve, az önállóság alapján rendezze be. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A kereskedelemügyi miniszter urnak egyik főfeladatát kell, hogy képezze a közgazdasági élet terén az iparfejlesztés, mivel Magyarország közgazdasági életének úgyszólván forduló pontját ez képezi; mert ha a mi termelő közönségünk termését nem helyben értékesítheti és dolgoztathatja föl, akkor a nyereség más zsebébe folyik s azt a közgazdasági eredményt, a melyre számítunk, megvalósítani nem lehet. Az iparfejlesztés előfeltételei azonban nálunk ez idő szerint, fájdalom, meglehetősen hiányzanak. Nincs meg nálunk az iparosok kellő képzése, tehát nincs meg az az ijaaros osztály, a melyre a nagy feladatok teljesítésében az országnak támaszkodnia kell. Egyik főfeladata tehát az igen t. kereskedelemügyi miniszter urnak, hogy az iparosképzésre különös gondot és súlyt helyezzen, azért, hogy Magyarország iparososztálya olyanná legyen, a milyennek mindannyian óhajtjuk : egy öntudatos, hazafias, a közgazdasági élet iránt meleg érdeklődéssel viseltető osztálylyá. (Ugy van!) Hiányzik a szakképzettség tekintetében kifogástalan munkásság is, pedig ipart fejleszteni a nélkül, hogy megbízható munkásosztályunk legyen, szintén lehetetlenség, mert hiszen ha azok, a kik Magyarországon ipari vállalatokba óhajtják tőkéjüket, keresményüket befektetni, nem bizhatnak abban, hogy alapszámitásaik beválnak, hanem attól kell rettegniök, hogy olykor a munkaadók hibája miatt, de gyakran alapos ok nélkül sztrájkokkal meggátolják a munka olyatén teljesítését, a mely a vállalatra nézve eredménynyel jár, akkor lehetetlenség helyes iparpolitikát folytatni és az ipart fejleszteni. (Helyeslés.) Kell tehát, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur megbízható munkásosztályt képeztessen és teremtsen. Fő és elengedhetetlen kellék azonban a tőke teremtése és a hitelkérdés szabályozása. A tőkének megteremtésére vonatkozólag az KÉPVH. NAPLÓ. 1906 —1911. II. KÖTET. igen t. kereskedelemügyi miniszter urnak felfogása nagyon helyes, a mennyiben ő a pénzügyi bizottságban kifejteni szives volt, hogy az arra képes és hivatott bankok utján nagyarányú támogatást igyekszik nyújtani , nem ugy azonban, hogy az az elv és rendszer kapjon lábra, hogy mindent az államtól várjanak az érdekeltek, hanem az érdekelt társadalmi körök helyes és kellő mértékben való bevonása és támogatásával. Azt gondolom, hogy a hazak: jnénzintézeteket szintén bele lehet ebbe a körbe vonni azzal, hogy ha törvényhozásilag kimondatik, hogy alaptőkéjüknek bizonyos hányadát kamatozó állami kötvényekbe kötelesek befektetni, s az ekként beszerzett összeg a bankok utján az iparvállalatoknak mérsékelt kamattal rendelkezésükre fog bocsáttatni. T. képviselőház ! Nagy szerepet játszik az iparfejlesztésnél, mondhatom, döntő szerepet az, hogy iparunk és kereskedelmünk számára meg tudjuk-e magunknak nyerni a külföldet, igen vagy nem ? Annak azonban, hogy megnyerhessük, hogy érdeklődésével, tőkéjével és munkaerejével nálunk telepedjék le, egyik előfeltétele az, hogy bizonyosság álljon be közgazdasági életünk irányzatára és követendő politikájára nézve. Mert abban az esetben, ha a külföld teljes biztosítékot nem nyer arra nézve, hogy Magyarország közgazdasági élete önrendelkezéséhez képest miként fog berendeztetni és a lekötött idő, 1915 elteltére nem nyer biztosítékot arra, hogy az önálló vámterület életbeléptettetik, akkor nem lehet remélni azt, hogy a külföld az ő tőkéjét ide be fogja fektetni. Én tehát arra kérem az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ebben az irányban intézkedéseit akként szíveskedjék megtenni, hogy a külföld azokból meggyőződést szerezhessen arról, hogy Magyarország 1915-ben, de legrosszabb esetben 1917-ben nemcsak jogilag, hanem tényleg is átmegy az önálló vámterületre, s idevonatkozó intézkedéseit akként szíveskedjék megtenni, hogy az ezután következő kormányoknak ne legyen alkalma azokat egyszerűen félretenni, eltávolítani az útból azért, hogy ismét a közösségi rendszert istápolják. (Helyeslés.) A kereskedelemügyi miniszter ur gondoskodásának egyik főtárgyát — nem csupán azért, mert egyik tekintélyes bevételi forrása az államnak, hanem közgazdasági jelentéségénél fogva is — kell hogy a vasutügy képezze. E tekintetben az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur költségvetése már is kifejezésre juttatja az ő felfogását, a mennyiben meggyőződhetünk e költségvetésből arról, hogy a vasut-politika a mi közgazdasági életünkét az önállóság irányában kívánja szolgálni. Erre nézve talán elég lesz egyszerűen ráutalnom arra a tervre, a mely közismeretü, mely szerint az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur a vasut-politika helyes folytathatása és e tekintetben a közgazdasági élet helyes kielégítése szempontjából a fiumei vasútvonal kérdését intézkedés és megoldás tárgyává tette. 83