Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-34

250 34. országos ülés 1906 Julius 2í-én, szombaton. lensége és a kereseti forrásoknak hiánya miatt Amerikában kellett megszerezniük a szükséges pénzt, hogy épen a föld terméketlensége következtében keletkezett adósságaikat ;

törleszthessék s ez által magukat fentarthassák. Én azt hiszem, hogy egy hazának nem lehet érdeke az, hogy egyes vidékei külföldről, külföldön szerzett keresetből tartsák fönn magukat. Hogy bebizonyítsam, hogy nemcsak saját nevemben beszélek, hanem mintegy az egész megyének képviseletében is, legyen szabad arra rámutatnom, hogy igenis a megyének közönsége már ebben állást foglalt tavaly, abban a szerencsétlen korszakban, midőn nem volt ilyen gazdasági czélokra pénz. És én azt hiszem, hogyha tavaly foglalt állást ebben a tekintetben, ugy a t. miniszter ur most is tekintetbe fogja venni ezen, mintegy a megyének egész képviseletében mondott felszólalásomat. Azért voltam bátor felszólalni, hogy a jövő költségvetésnél ezt tekintetbe venni szíveskedjék. Most van az alkalom, a nyári időszakban, a midőn a miniszter ur oly szíves lehet és kiküldhet egy megbízottat oda, hogy körülbelül nézze meg a megyét, vizsgálja meg az ottani állapotokat, hogy mennyiben lehetne ott a szegény népen segíteni. Én már előre mondhatom a miniszter urnak, hogy valami jótékony adakozási czélokról ott szó nem lehet, hanem igenis pl. a háziipar fellendítése által vagy más tekintetben, mezőgazdasági tekintetben igenis tehetők oly különleges intézkedések, a melyek más földmivelésügyi intézkedéseken kívül, a mint az az indokolásban megvan, a melyek általánosságban meg vannak állapítva minden vidékre nézve, a nép felsegitéstre és segélyezésire külön szolgálnak. Elismerem azt, hogy a mi megyénkben is, mint egyéb helyütt, van mezőgazdasági egylet. Ebben a mezőgazdasági egyletben azonban ugyanaz a gazdálkodás folyik, mint a melyet az előttem szólott t. képviselő ur is felemiitett, hogy igenis azokat a jótéteményeket, a melyekben különben a miniszter ur az egyes megyéket általában részesiti, többnyire az urak, a maguk számára foglalják le. Feltehető ugyan az, hogy azt mondják, hogy a köznép nem vette igénybe, hogy nem tudta, hogy létezik segítség az állam pénzéből, de én csak azt állítom, hogy ezekből a jótéteményekből a mezőgazdasági egylet révén a népnek igen kevés jut, En azért a miniszter urat arra kérem, hogy ha szives lesz oda egy megbízottat kiküldeni, akkor necsak a közigazgatás igénybevételével vizsgáltassa meg a megyei állapotot. hanem az összes társadalmi tényezők igénybevételével is, mert hiszen a belügyminiszter ur nem régen emiitette, hogy Szatmár megyében voltak oly tapasztalatai, hogy csendőrséggel kellett a pestises viztől az embereket elkergetni. Minek a jele ez ? Annak, hogy a közigazgatás iránt a nép bizalmatlan. Tehát ha a közigazgatás a legjobb dologgal is jön elő, a milyenek pl. a miniszter ur által proponált különféle jótékonysági dolgok, akkor is a nép bizalmatlan irántuk és azt gondolja, hogy tudja Isten, hányszorosan kell ezt megfizetnie, vagy pedig adó alakjában visszafizetnie. Épen ezért minden elfogultság nélkül arra kérem ^a miniszter urat, hogy miután jól tudja, hogy Arvamegye országunknak igazán a legszegényebb része, és miután valami tiz évvel ezelőtt volt rossz termés folytán megindult országos társadalmi inségakczió idejéből, különösen a sajtó támogatása folytán, százezrek jöttek össze, legyen szives odahatni, hogy ez az alap rendeltetésének, megfelelően használtassák fel. Ezen inségalap most körülbelül 100.000 koronát tesz ki, de azt pártczélokra fordítják. Erre tudnék több példát felhozni. Megtörténik, hogy egészen jómódú bíráknak adnak ötven forintot az insógalapból, hogy fürödhessenek, és természetesen aztán a jövő választáson igénybevehessék. Ezt az inségalapot csak azért hoztam fel, hogy a megye közönségével egyetértőleg, miután ez az inségalaj) a megyéé, meg lehetne csinálni, hogy ezt az alapot a valódi ínségesek javára fordítsák, és pedig meg lehetne ezt csinálni ezzel a hegyvidéki akczióval kapcsolatosan. Én a magam részéről ezt az intézményt nagyon helyesnek tartom; felszólalásommal csak azt akartam elérni, hogy kérjem a t. miniszter urat választóim nevében és a megye közönségének nevében is — miután ilyen határozat már van, — hogy a jövő évi költségvetésben egy ilyen, erre a czélra szánt tétellel is jöjjön a ház elé, és hogy arra kérjem a t. miniszter urat, hogy talán már a mostani időt vegye igénybe és küldjön ki oda egy megbízottat, a ki az összes társadalmi tényezőkkel egyetértőleg és azok igénybevételével nézze meg és vizsgálja meg az az ottani közgazdasági állapotokat és ez által ismerje meg megyénk segítségre szoruló bajait. Elnök: Szólásra senki feljegyezve nemiévén, a vitát bezárom. A földmivelésügyi miniszter ur kivan szólni. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. kéj>viselőház! Az előttem szóló t. képviselő urnak vagyok bátor megjegyezni, miszerint a hegyvidéki kirendeltség nem képez egy elzárt dolgot, az fejlődésre képes. Szándékozunk azt tovább is terjeszteni, de hogy mikor kerül a sor Arvamegyére, e tekintetben ma kötelező nyilatkozatot nem tehetek. Azonban ha a t. képviselő ur, aki Arvamegye gazdasági viszonyaival foglalkozott, s az ottani gazdasági egyesület vagy más illetékes fórum javaslatokat fog tenni, hogy mikéjD lehet az árvamegyei nép helyzetén segíteni, hát legyen meggyőződve, hogy siket fülekre nálunk nem fog találni. (Helyeslést) A mi Maniu, képviselő ur felszólalását illeti, megvallom, hogy igazságtalanabbul alig szólalhatott fel a képviselő ur, mint épen ezen czimnél