Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-33

204 33. országos ülés 1906 Julius 20-án, pénteken. követeli, hogy szolgálataiért, a melyeket a legszorgosabb munkaidőben vesznek igénybe, megfelelő ellenértéket adjanak. Azonban rájöttek a baj orvoslásának nyitjára. Már tél idején küldenek munkásszerző ügynököket azokra a nyomorult vidékekre, a hol a románság és a tótság a hegyek között éhezik ; a melynek földje nincs, állattenyésztése teljesen tönkrement és a mely már deezemberben kölcsönből kénytelen tengetni életét, melyet uzsorakamarta vesz föl bárkitől, a kitől megkaphatja. Nagyon természetes, hogy az ilyen emberek szegények januárban vagy februárban szívesen elszegődnek az Alföldre az aratás idejére napi 40—50—60 krajczár munkabérért. (Elénk ellentmondások jobbjelöl és a szélsőbaloldalon.) De igenis mutathatok fel példát ! (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Kérem a képviselő urakat, méltóztassék csendben lenni. Suciu János : Leviszik őket olyan helyekre, a hol volnának ugyan munkások bőségesen, de azok ilyen olcsó bérek mellett nem vállalkoznak a munkára, mig ezeket február havában fogadták fel olyan bérek mellett, a melyeket kényszerűségből fogadtak el, sőt örültek annak az egy pár forint előlegnek, a mely lehetővé tette, hogy még tavaszig kibírják a nyomorúságot. Azt tartom, hogy sok embernek fájhat ennek feltárása, s ez természetes dolog, mert minden szentnek maga felé hajlik a keze, s a mint különben a földbirtokos-osztálynak természetes érdeke is az, hogy a munkabér ne emelkedjék — szerinte — túlságos magasra, hogy igy vagyona jobban jövedelmezzen. De más oldala is van az éremnek. Az a szegény munkás is életét áldozza a hazáért, az is fizet aránylag nagyobb adót, mint a birtokos-osztály. S ezért a földmivelésügyi kormánynak nemcsak az egyiknek érdekét, hanem a másikét is szem előtt kell tartania, hogy annak a szegény embernek a munkájával és szorult helyzetével vissza ne éljenek, mert hiszen valakinek végszükségét kihasználni nem egyéb, mint uzsora. Van pénzuzsora, van gabona-uzsora, munka-uzsora. Es ez tényleg uzsora is. Pedig épen a munka-uzsora az, a melyik legfájóbb, mert annak a szegény embernek lehetetlenné teszi, hogy egész életén át valamikor ebből a bajból kieviczkélhessen. Mindezeket a dolgokat bátor vagyok az igen t. földmivelésügyi miniszter ur figyelmébe ajánlani. Nagyon boldog volnék, ha bekövetkeznék az az idő, mikor tapasztalhatnánk az ország minden részében, hogy a miniszter ur ő exczellencziájának gondoskodása minisztériumának szervei révén kiterjed a kisbirtokosok és szegényebb parasztság osztályára is. Szeretném, ha szakitna a miniszter ur az eddigi rendszerrel, mely a népet ilyen »muzsik>> állajwtban tartotta. Jól esnék látnom egy olyan rendszer kezdeményezését, mely a nép sorsának emelésére törekednék, mely mindenik polgárban csak a polgárt és csak az embert látná és tekintené, a mely rendszer iparkodnék felemelni a társadalom legalsóbb osztályait is, és eltörlésével a régi kaszt-rendszernek, a nép alsó rétegeit is egyenlővé akarná tenni a többi társadalmi osztályokkal. Szeretném, ismétlem, ha szakitana a miniszter ur a régi rendszerrel, melynek fentartása az egybevaló tömörülést örökre lehetetlenné tenné. A költségvetést egyébként el nem fogadom. Elnök : Szólásra következik ? Raisz Aladár jegyző : Bernáth Béla ! Bernáth Béla: Csak röviden kívánom a t. háznak figyelmét igénybe venni. Hiszen az előttünk fekvő költségvetés ez évben nagyrészében el is lett már költve és különben is nem foglaltatik benne a kormány programmja, miért is sokat szólni ehhez alig lehet. Vannak azonban mégis egyes súlyosabb bajok a közgazdaság terén, melyeket ugyhiszem nem árt szóbahozni, hogy ez által is alkalma legyen a miniszter urnak az ő eszméit és terveit a jövő évi költségvetésbe felvenni. Ilyen szempontból ítélve meg a dolgot, kénytelen vagyok a tokaji hegyalját érdeklő szőlészeti és borászati ügyet szóvá tenni. Mindnyájan tudjuk, t. ház, hogy Magyarország szőlészeti és borászati viszonyai az utolsó évtizedek alatt milyen változásokon mennek át. 16 évvel ezelőtt nagy csapás érte a magyar szőlészetet. A filoxera, különösen a legjobb borokat termő hegyvidékek szőlőit, többek között a Tokaj-hegyaljának szőlészetét is elpusztította, tönkretette. A kormány és a társadalom kéz kezet fogva — a miben a t. miniszter urnak igen nagy érdeme van — mindent megtett arra nézve, hogy Magyarországnak ezen fontos közgazdasági ága újra teremtessék és az elpusztult szőlők regenerálva legyenek. A kormány is, de különösen a társadalom a maga részéről mindent megtett, hogy ezeken a bajokon tőle telhetőleg segítsen. Egyesek egész vagyonukat beleölték a szőlészet regenerálásának nagy munkájába és hála a gondviselésnek, ezen munkát siker is koronázta és szőlőhegyeink ismét virágoznak. Azt tapasztaljuk azonban, hogy daczára annak, hogy tudunk ismét világhírű borokat előállítani, a gazdák, a szőlőbirtokosok nem képesek a boraikat értékesíteni. Különösen a Tokajhegyalján nagy a pangás e téren. A borok ára rendkívül lehanyatlott és az egyes gazdának számítása sehogysem vág be, mert oly olcsó árak vannak, hogy nem képes a gazda pénzéhez jutni, sőt nem képes alacsony áron sem borait eladni. ügy áll a dolog, különösen Tokaj hegyalján, ugy hogy több évi termés ott van a pinczékben, nem kéjjes kellően értékesíteni. Hiszen a szőlősgazda arra termeli borát, hogy az év végén hasznot, jövedelmet kapjon, a miből képes legyen a szőlejét ismét tovább műveim és saját exisztencziáját fentartani. Mi történt e téren, hogy e nagy pangásnak eleje vétessék ? Ugy látom, hogy az egész vonalon alig történt valami, a mi az értékesítést elő tudta volna mozdítani. Hiszen már régen volt, hogy akartuk a borok hitelét emelni, a borok értékesítését előbbre vinni.