Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-28

28. országos ülés 1906 Julius Ik-éa, szombaton. 13 Lázár Pál: ügy van, másodszor nem is tennénk ilyen bolondot. Ismétlem, ezen államadósság kamatterhet az 1867 : XV. t.-cz. causalis nexusba hozza ugy a kvóta-aránynyal, mint a vámjövedelmeknek mikénti felosztásával. Jól van, csak bolygassák meg ők a 67-iki alapot, akkor mi visszahelyezkedünk az eredeti állapotra, és akkor természetesen ezen idézett törvénynek a revizióját is követeim fogjuk. (Helyeslés baljelöl.) T. képviselőház ! Nagyon furcsának tartom, hogy Ausztria minduntalan a farkas és báránynak régen elcsépelt meséjére emlékeztető politikát, követve, mindig azon panaszkodik, hogy mi vagyunk azok, a kik a vizet zavarjuk. Még arra az álláspontra is helyezkednek — az igaz, hogy épen Széll Kálmán t. képviselőtársam adott nekik okot, hogy erre helyezkedjenek — hogy a magyarok adjanak garancziát arra nézve, hogy ez a gyenge magyar nemzet — mert az osztrákkal szemben mi vagyunk a gyengék — meg fogj a tartani a szerződés feltételeit, és quasi junktimot állitanak fel a kvótának megoldása, a vámjövedelmeknek felosztása és tovább menve, egyáltalában a szerződés megkötése között. Ha vizsgáljuk a különböző államok között levő szerződéseket és vizsgáljuk azon eseteket, a midőn a szerződések ellen vétség követtetik el, akkor sohasem a gyöngébb fél az, a ki erőszakoskodást követ el, hanem mindig az erősebb követi el az erőszakoskodást. Ha tehát arról van szó, hogy garancziák követeltessenek, még érteném, ha mi, a magyar nemzet, követelnénk garancziákat; de határozottan visszautasítok minden olyan követelést, a mely ugy állitja oda Európa szine elé a szerződésnek feltételeit, mintha mi magyarok volnánk azok, a kik nem tartjuk be azt, a mire szerződésileg köteleztük magunkat. Arra nézve, hogy az erősebb tényleg abszolúte nem törődik a szerződés feltételeivel, bátor vagyok felemliteni egy-két példát a közöttünk és Németország között való szerződéses viszonyról, illetőleg arról, hogy az az erős Németország milyen kevéssé törődik azzal, hogy tényleg megtartja-e a szerződési feltételeket. Egyik eset az volt, midőn az Első Magyar Varrógépgyár Készvénytárg eladott 4000 darab varrógép-felsőrészt Berlinbe. Ezer darab szállítása után rögtön megjött egy kormányrendelet, a mely ugy intézkedett, hogy ezentúl a varrógép nem gép, hanem házi eszköz és átutalta egy másik tarifaosztályra, a mely háromszor annyi vámot rótt ki arra a varrógépre, a mint szerződésileg biztosítva volt. A következmény az lett, hogy a magyar gyár nem volt képes tovább szállitani a gépeket Berlinbe és természetesen nagy veszteségei voltak a visszamaradt darabokból is. Hiába ment a gyár vezetősége a miniszterelnökhöz, hiába ment Bécsbe a külügyminiszterhez, segiteni nem tudtak a dolgon, mert Németország igy akarta. Panaszt tettek nálam oly irányban is, hogy a baromfikivitelnél, habár határozottan ki van kötve, hogy csakis az élősúlyt szabad elvámolni, ha eszébe jut annak a vámhivatalnoknak, akkor mégis beveszi az egész göngysulyt a vámtétel alá és akkor az illető hiába megy a miniszterelnökhöz, hiába megy Bécsbe, nem tud ott elérni semmit. Olyan hatalmas Németország, hogy egyszerűen azt mondja : igy akarom, ha nem tetszik, tégy róla. Ilyen példák után azt látjuk, t. ház, hogy ha garancziáról van szó, csakis a gyöngének a joga az, hogy garancziákat követelhessen és én tényleg a külfölddel kötött szerződéseket nem látom garantálva mindaddig, a mig nem lesz felállítva egy nemzetközi tarifa-ellenőrző bíróság, a melynek hatásköre mindezekre kiterjed és a mely a méltányosság- és igazsághoz képest a gyengébb nemzetet az eresebbnek erőszakoskodásaival szemben védelmébe nem veszi. (Helyeslés a baloldalon.) Meg vagyok győződve, t. képviselőház, arról, hogy Ausztria a most meginduló szerződési tárgyalásoknál mindent el fog követni, hogy azt a prést, a mely alatt eddig nyögtünk, még jobban megszorítsa és Magyarországtól még többet zsákmányoljon a maga részére. Azonban ép olyan erős a meggyőződésem az iránt is, hogy a mostani kormány teljesen feladata magaslatán áll és az alkudozások egyik terén sem fogja megengedni, hogy azon a határon tulmenjünk, a meddig most mentünk, s a mely határvonalat ugy jellemezhetnék, hogy : eddig és ne tovább, ha azt nem akarjuk, hogy Magyarország egészen összeroskadjon. És épen ezért, mert e tekintetben teljes bizalommal viseltetem a kormány iránt, a költségvetést a magam részéről elfogadom (Élénk helyeslés balfelöl.) Ráth Endre jegyző: Kovács Ernő! Széll Kálmán : T. képviselőház! Személyes megtámadtatás czimén kérek szót. Elnök : Széll Kálmán képviselő ur személyes megtámadtatás czimén kivan szólni. (líalljulc I Halljuk I) Széll Kálmán: T. képviselőház! A képviselő ur, a ki előttem felszólalt, reám hivatkozott és egy nyilatkozatomra, a melyet egy német lap közleménye szerint a kvóta-bizottságban, mint annak elnöke, tettem volna, illetőleg egy nyilatkozatomra, a melyet nem a kvóta-bizottságban, hanem azon az értekezleten tettem, a mely a két kvóta-bizottság által kiküldött hetes bizottság részéről lefolyt. A t. képviselő ur azt mondja, hogy Széll Kálmán adott okot arra, hogy az osztrákok garancziákat követelnek. Hogy miféléket, azt bővebben nem magyarázta. Én, t. képviselőház, itt a házbaa hivatkozom azokra, a kik az én nyilatkozatomat hallották. Hivatkozom a függetlenségi pártnak három kiküldött bizottsági tagjára, az én t. barátaimra : Szabó Istvánra, Méreyre és Földesre, hogy én semmiféle olyan nyilatkozatot nem tettem, a mely Magyarországnak akár jogait, akár érdekeit valami irányban csorbítaná, (Ugy van !) sőt tőlem telhetőleg a magyar álláspontot védelmeztem, s azt mondottam, hogy abszurd követelmény a népszám-