Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-28

8 28. országos ülés 1906 Julius lh-én, szombaton. azt, hogy hazai törvényeink szerint, nevezetesen a nemzetiségi törvény világos rendelkezései szerint a közoktatás sikere, a közművelődés és közjóiét szempontjából az állam saját érdekében köteles gondoskodni arról, hogy az általa felállított és fentartott tanintézetekben a haza bármilyen nemzetiségű polgára ínég az általa lakott vidék közelében is saját nyelvén nyerhesse oktatását és kiképeztetését mindaddig, mig a magasabb, akadémiai kiképzés kezdetét nem veszi. Ez szól egyáltalában az elemi, valamint a középiskolákra is. E mellett a népoktatás és^egyáltalában a közművelődés a kormánynak és az államnak egyik főfeladata, s egyszersmind főczélja és kötelessége is lévén, mi szomorúsággal telt szivvel tapasztaljuk, hogy a törvény világos rendelete ellenére az államkormányok sehol az országban nem állítanak fel mást, mint kizárólagosan magyar tannyelvű tanintézeteket, ugy alsó, mint középiskolákat, és nem támogatnak, nem tartanak fenn semminemű más kultúrintézményeket. Emellett mi felette sérelmesnek tartjuk nyelvünkre és kultúránkra a kormány azon eljárását is, hogy nem magyar tannyelvű és e szerint kizárólagosan nemzetiségi, az illető egyházak és az azokhoz tartozó hivek által felállított és ropjjant nagy és már is elviselhetlen áldozatok árán fentartott tanintézetek és egyéb közművelődési egyesületek és intézmények az állam részéről úgyszólván semminemű segélyben nem részesülnek, hanem a jelenlegi kormány által előterjesztett költségvetésben egy rengeteg összeg majdnem kizárólag a magyar nyelv és a magyar kultúra segitségére van felvéve. Id. Madarász József: Nagyon helyesen! OnCU Miklós: Mi más nézeten vagyunk és azt mondjuk erre. hogy ez sem nem helyes, sem nem jogos, sem nem méltányos. Ezért támaszkodva jogainkra, törvényeinkre és alkotmányunkra, mi mindenesetre követeljük azt, hogy nyelvünk és kultúránk az igazság és méltányosság elvei szerint legalább is azon arányban nyerjen az államtól erkölcsi és anyagi támogatást, a mely arányban mi, nemzetiségiek az állam közterheihez filléreinkkel hozzájárulunk. (Helyeslés a középen.) E tekintetben azonban, hogy minden kételyt és félreértést kizárjunk, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy mi azért nem vagyunk a magyar nyelvnek és magyar kultúrának ellenségei, (Zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) ellenkezőleg, barátai vagyunk a magyar nyelvnek és a magyar kultúrának. Mi azt magunk is tanuljuk és kultiváljuk. Szimpátiával és szeretettel kisérjük és üdvözöljük magyar polgártársainkat a kultúra terén kifejtett munkájukért, haladásukért, de ugyanekkor követeljük, hogy a mi nyelvünk is legalább olyan arányban részesüljön az állam részéről támogatásban, a milyen arányban mi az állam terheihez filléreinkkel hozzájárulunk. A mi az ország kormányzását illeti, legyen szabad erre vonatkozólag röviden véleményünket kifejezni. Nézetünk az, hogy maradjon meg az államhatalom a törvény, az igazság és teljes jogegyenlőség alapján az állami élet minden terén, szakítson a haza érdekében a nemzetiségek természetellenes faji és nyelvi összeforrasztására irányuló tervével, eliminálja az állami életből azt a sokszor hangoztatott, de a mi erős meggyőződésünk szerint fatáhs magyarositási eszmét, a mely már eddig is rengeteg, és minden haszon nélküli áldozatokba került az országnak, és a mely a béke és egyetértés helyett a polgárok meghasonlását idézte elő. Igyekezzék ezen erőszakos és nem realizálható experimentálással szakítva, a kölcsönös, tiszta, és igazi szeretet és testvériség elveit alkalmazni és ez utón a haza összes polgárainak és nemzetiségeinek lelkét és szivét megnyerni. Biztosítom a t. házat, hogy ezen az utón haladva, ezeket az elveket alkalmazva, a siker biztosan nem fog elmaradni. Biztosítom a t. házat arról is, hogy mi ezeket az elveket nemcsak itt, hanem otthonunkban, társadalmi hatáskörünkben és mindenütt propagáljuk és kultiváljuk, és kijelentem azt is, hogy minden ezzel ellenkező állítás nem egyéb, mint üres frázis, a törvény és alkotmányadta jogaink megszorítására és rágalom a nemzetiségek befeketitésére. Mi óhajtjuk mindezen magasztos elvek megvalósítását nemcsak a nemzetiségiek érdekében, de óhajtjuk mindezek megvalósítását a haza valódi érdekébon, tiszta hazaszeretetből, mert csakis ezen az utón lehet az országnak belügyeit tartósan rendezni és csakis ezen a módon és ez eszközökkel lehet az országot kifelé és befelé konszolidálni. Különösen, a midőn a haza belső és külső konszolidácziója szempontjából oly nagy és nehéz állami kérdések megoldása előtt állunk, mindez annál inkább megfontolandó, és annál inkább kell figyelemre méltatni, mert nézetünk szerint nem lehet sem nagy, sem boldog, sem eléggé erős az az ország, a melynek annyi agitátora, árulója és beiellensége van, mint a mennyit szokott gyártani minálunk az államhatalom, és a kielégíthetetlen sovén állampolitika, mely jsusztitani és rombolni igen, de a magyar államot szolid alapokon felépíteni soha nem fogja. Nézetünk szerint az egyedüli és helyes politika az, a melyet előbb kifejtettem, a mely az egyenlő jogok és egyenlő terhek viselése mellett a kölcsönös szereteten és tiszteleten alapszik, a melynek zászlajára a teljes jogegyenlőség és a béke jelszavai vannak felírva ; azon állampolitika, a mely az országban az összes nemzetiségeknek, az összes honpolgároknak alkotmányos jogait, nyelvét és kultúráját tiszteletben tartja és előmozdítja, az az állampolitika, t. ház, a mely mellett minden honpolgár saját faji sajátságai szerint a művelődés, a jólét és a hazaszeretet utján haladhat és a mely egyedül képes a haza erősségét és jövőjét növelni és biztosítani azon hazának, a melynek mi mindenkor a leghívebb polgárai voltunk, vagyunk és akarunk lenni. (Helyeslés.)