Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

122 31. országos ülés 1906 Julius 18-án, szerdán. a panaszok, a melyek felhozzattak, mennyire birnak alappal, vizsgáljuk meg, hogy a szegény ember bizalommal fordult a községházához, ott elutasításra talált és magával vitte a társadalom és nemzet iránt való gyűlöletet. (Igaz! Ugy van!) Éber Antal: A nemzetiségi kérdésnek is ez a súlypontja. Návay Lajos: Igen, ennek is itt van az orvoslása. Ezt, t. ház, a községeknél tapasztaljuk első sorban. És ha összehasonlítjuk azt, a mit ma a községi törvény a községre ruház feladatképen, ha elolvassuk a községi törvény második szakaszát, a mely rövid három sorban majdnem az egész állami élet súlypontját a községekre helyezi, és ha másrészt vizsgáljuk, melyek azok az erők, a melyek felett a község rendelkezik, hamarosan rájövünk arra, hogy mi az oka annak a deficzitnek, a melyet épen a községek igazgatásánál napról-napra tapasztalunk. Nem akarom távolról sem hazánk ama derék, hasznos polgárainak, a községi jegyzőknek működését kritika tárgyává tenni; nem rajtuk múlik, de a rendszer nagy hiányaiban gyökerezik, hogy a községi jegyzők abszolúte nem képesek megfelelni azoknak a kötelezettségeknek, a melyeketatörvény ruház rajok. Annál kevésbbé képesek megfelelni tehát azoknak a fontos, nagymérvű társadalmi kötelességeknek, a melyeket ha teljesiteni tudnának, azt hiszem, hogy nagyon sok ellentét, nagyon sok félreértés eloszlatható és idejekorán megelőzhető lenne. Mert a községeknél elsősorban érzik azt, hogy az adminisztráczió terhei napról-napra nőnek, holott a munkaerő, a mely ott rendelkezésre áll, a régi, 1871-ben alkotott törvény kifolyása és bizony igen sok község képtelen anyagi helyzete miatt is, arra, hogy oly személyzetet tartson, a mely lehetővé teszi, hogy az államnak napról-napra növekedő igazgatási feladatait ott a községben végrehajtsák, hogy ezáltal eléressek, hogy a községi jegyző, a kit a nép és a társadalom bizalma helyezett állásába, elvonatik nagyfontosságú társadalmi munkájától és az állami teendők ellátására lévén lekötve, képtelen a nép között akként megjelenni, a mint kellene, jóakaratú barát kéjéében, hanem hol mint adóvégrehajtó, hol mint katonasorozás vezetője, hol mint az adminisztráczió szekatúráinak végrehajtója jelenik meg és igy lassanként gyűlöltté válik. (Igaz! Ugy van!) De van más érdek is, a mely e látszólag kicsiny kérdés sürgős orvoslását feltétlenül igényli. Tapasztalatból tudom, hogy, a midőn hivatali állásomból kifolyólag a községeknél vizsgálatot tartottam, épen azokat a szempontokat illetőleg, a melyekért kívántam, hogy az adminisztráczió lehetőleg tökéletesittessék, előállottak .a községi jegyzők azzal, hogy ezt meg azt a rendeletet teljesen végrehajtani képtelenek, mert hiányzik hozzá a fizikai képesség, a fizikai idő. És kénytelen voltam ezt belátni. A sok egyszerűsítés, a melyet állítólag az igazgatásban tettünk, de a mely inkább komplikálja az igazgatást, (Igaz! Ugy van!) a jegyzőket a munkától még inkább elvonta; és mint a ki a hivatalos vizsgálatot végeztem, kénytelen voltam belemenni abba, hogy a községi jegyző egyikmásik mulasztását azzal mentegesse, hogy a munka elvégzésére sem módja, sem ideje nem volt. Ez magában véve a helyes igazgatás alapelveivel azért is ellenkezik, mert mihelyt megengedjük, — és meg kell engedni — hogy a jegyző az egyes munkakörökben válogathat, megszűnik a biztonsága annak, hogy a községben, az alapvető műhelyben, helyes és pontos munka teljesíttessék. (Igaz! Ugy van!) Én erre vonatkozólag nem akarom követni a községi jegyzők többször kifejezett óhaját, a melyet memorandumukban kifejtettek, és a mely oly sajátságos módon óhajtja helyzetüket javítani; ők ugyanis állásuknak kinevezés utján való biztosításában keresik sorsuk javulását. Világért sem akarom elvágni a köteléket, a mely a község lakói és a jegyzők közt még fennáll. Szerencsétlen igazgatási kísérletnek tartom azt, a melyet helyenként, fájdalom, tapasztalunk, hogy ugyanis egyes melléktekintetek, politikai érdekek folytán egyes helyeken mintegy ráoktrojálják a jegyzőt a községre. (Igaz! Ugy van !)

r És akkor egy szerencsétlen házassághoz hasonló viszony áll elő, a mely házasságnak feloldása azonban igen nehéz, és ez nem hogy javítaná a helyzetet, hanem sokkal súlyosabbá teszi. (Igaz! Ugy van!) Én tehát ellenkezőleg, a községi jegyzőknek a választását továbbra is fentartandónak vélem, sőt, minthogy ma a szolgabiráknak egyedüli és kizárólag kandidálási joga helyenként visszaélésekre vezetett, (Igaz! Ugy van!) nem látom annak nehézségét, hogy a vármegyei szervezetben és a rendezett tanácsú városoknál szokásos kandidáló-bizottságok a szolgabíró elnöklete alatt két kinevezett és két választott taggal a községekben is megalakittassanak, annál inkább, mert ez nem ellenkezik azzal a befolyással, a melyet a szolgabírónak gyakorolnia kell, de mégis kizárja azt, hogy a szolgabíró a hármas kijelölés jogával akként éljen, hogy a maga jelöltjét, a kit be akar hozni, két olyan más rosszabb jelölttel kapcsolja össze, hogy a községnek nincs módja mást választani, mint a kit a szolgabiró akar. Ez egy káros körülmény; és ismétlem, hogy talán más helyütt is és a nagy kérdésekben is találkozunk az ilyen helytelenül felfogott igazgatási tultengésnek bajaival. Én tehát ezt a jegyzőkre vonatkozólag fentartandónak vélem, és az állam kötelességének tartanám, hogy gondoskodás történnék a községben államilag kinevezett segédjegyzőkről, vagy írnokokról, hogy ezek azon állami teendőket, katonai anyakönyvi