Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-31

116 ól. országos ülés 1906 Julius 18-án, szerdán. ezek által készített harisnya párja 60 fillérrel van megjelölve. Az a másik iparos hiába kér akkor 70 vagy 80 fillért, tehát annak az árnak feltétlemül árrontó hatása lesz. Egy hang a középen: Adja 6 is olcsóbban! Lázár Pál: Adná igenis, ha versenyezni tudna. A konkurrenczia kérdésében nem elég azt vizsgáim, hogy milyen tömegben jelentkezik valamely áru, hanem ha egyáltalán olcsó áron dobnak valamely iparczikket a piaezra, akkor ez föltétlenül rontja az illető iparczikk árnivóját. Áttérve az igen t. közbeszóló képviselő ur azon nyilatkozatára, hogy »adja ő is olcsóbban«, utalok arra, hogy a fegyenczeknek nem fizetnek annyit, a mennyire a kisiparosnak van szüksége, hogy keresményéből megélhessen, mert az a fegyencz ingyen-ellátást és nagyon csekély járulékot kap, tehát olyan olcsón, mint a hogy a fegyházban produkálnak, az iparos nem produkálhat. Azt pedig nem követelhetjük, hogy az összes iparosok fegyenczeknek menjenek, hogy igy konkurrálni képesek legyenek. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Részemről, miután teljesen indokoltnak látom az iparosság ezen kérelmét, a legmelegebben ajánlom az igazságügyminiszter ur figyelmébe, a kinek működése iránt különben a legnagyobb bizalommal viseltetem,, s ezért a tárcza költségvetését részemről elfogadom. Elnök: Az igazságügyminiszter ur kivan szólni. Polónyi Géza igazságügyminiszter: T. képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) A fegyenezmunka és az ezáltal okozott konkurrenczia régi világprobléma ; ez nem csak a mi kérdésünk. Választani kell a között, hogy a fegyenczet foglalkoztassam-e a fegyházban munkával avagy leszámoljak-e azzal az óriási nagy gazdasági tőkeveszteséggel, a mely előáFana abból, ha a fegyenczeket munkával nem foglalkoztatnék. De az még sokkal nagyobb veszedelem volna, ha erkölcsileg elzüllött, keresetképtelen alakok kerülnének ki a fegyházakból, a mi talín a t. képviselő urnak sem volna czélja és szándéka. (Helyeslés halj elől.) Lázár Pál: Ugy van! Polónyi Géza igazságügyminiszter: A kérdés az, hogyan lehetne harmóniába hozni a két ellentétes dolgot és hogy volna elérhető az, hogy a munkával foglalkoztatott fegyencz termékei az iparosságnak legalább veszedelmes konkurrencziát ne csináljanak. Mentül jobb munkát állíttatunk elő a fegyházban, annál veszedelmesebb a konkurrenczia és én mégis bizonyára t. képviselőtársam beleegyezésével arra az álláspontra helyezkedtem, — és ezt az 1907. évi költségvetésben már látni is fogja a t. képviselő ur különösen a közép ipariskolai oktatás tételénél, — hogy abból a fegyházból és különösen a javítóintézetekből igenis olyan egyének kerüljenek ki, a kik hasznos tagjaivá, sőt kiváló példás előmunkásai lesznek a társadalomnak. (Ugy van !) Ezen a téren nem engem illet az érdem ; mert még a múltból való a gyümölcs. Azonban eldicsekedhetünk vele, hogy pl, a milánói kiállítások oly fényes elismerésben részesült, hogy az olasz királyné is kitüntetésben részesítette. Már most igyekezünk ott kiváló munkásokat nevelni. Ennek természetszerű feltétele, hogy iparproduktumokat állítanak elő, a minek következtében fölmerül az a kérdés, hogy azokat értékesíteni kell, mert ha azt a fegyenezmunkát el nem adhatjuk, akkor a veszteség rendkívül súlyos és nagy; ezenkívül pedig a javitó- és fegyintézeti letartóztatottak elesnek attól az öntudattól, hogy munkájukért kapnak megfelelő bonifikácziót és mikor onnan kikerülnek, valami csekély tőkével jutnak az életbe és nem kell az elzüllés útjára lépniök, hogy ezt tovább folytassák. Már most arról van szó, hogy miként történjék az értékesítés az országban ? Mint a t. képviselő ur mondja, ennél a tételnél 400.000 korona értékű munkáról számol el az igazságügyminiszter. Az ügyészségeknél el van számolva 115.000 korona. Ez összesen tehát 515.000 korona. Nem olyan nagy összeg tehát, hogy akár csak az ország termelésére vonatkozólag is valami nagy veszedelemmel fenyegetné az iparos-munka értékét ez a konkurrenczia. De még itt is megtettük azt, hogy megkínáltuk az iparosokat azzal, hogy vagy egyes iparosok, vagy szövetkezetek vegyék át a munkát a fegyházakból, hogy megmeneküljenek a konkurrencziától, mint a hogy Kínában fennáll, a hol összeütik a két munkának eredményét és egy középáron bocsátják áruba, hogy megmeneküljenek a konkurrencziában attól, hogy a saját munkájuk értékét ez által leszorítsák. Bár megkínáltuk az iparosokat az átvétellel, de sem egyesek, sem testületek nem fogadták el azt, hanem azt a javaslatot tették, hogy dolgozzunk mi exportra. Lázár Pál : Helyes ! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Az igazságügyminiszter szívesen vállalkozik arra, hogy gyáros és iparos is legyen, de már arra nehezen vállalkozhatnék, hogy kereskedő is legyen, mert nekem a külföldön nincsenek összeköttetéseim. Lázár Pál : Ott van a kereskedelemügyi miniszter ! Lengyel Zoltán : Mi meg hozzuk be sokkal drágábban azt az árut, a melyet igy elvesztegetünk ! Polónyi Géza igazságügyminiszter: Igaz, ez nem volna helyes. Azon a retortán keresztül, a melyet mi ajánlottunk fel, hogy t. i. vegyék át az iparos testületek vagy szövetkezetek a munkát, ez a munka rendelkezésükre áll, hogy azt esetleg az exportnál értékesíthetik. Igy tehát egy furcsa helyzet áll elő, mert nehéz az iparosok érdekeit kielégíteni. En azonban még egy lépést vagyok hajlandó megtenni. Miután a jóakarat iránt semmi kétségem nincs, felkérem a képviselő urat arra, méltóztassék az országos iparegyesület utján velem egy diskutiálható tervet közölni, hogy miképen volna lehetséges egyfelől a fegyenezmunkát értékesíteni, másfelől az iparosok sérelmeit orvosolni. Ha nekem ilyen javaslatot tesznek, melyet az állam érdeke szempontjából