Képviselőházi napló, 1906. II. kötet • 1906. julius 14–julius 30.

Ülésnapok - 1906-30

100 30. országos ülés 1906 Julius 17-én, kedden. Végül, t. ház, van egy jelentéktelennek látszó módosítás, a melyet a t. képviselő ur szintén fel­hozott, az, hogy a 7. pontban kimondatott, hogy nem a vizsgálóbíró, a mint a régi rendeletben egészen általánosságban foglaltatott, hanem csak az illetékes királyi törvényszéki vizsgálóbíró van jogosítva az e pontban foglalt rendelkezésemre. T. ház ! így helyreállítván a tényállást, ha én azután arra gondolok és azt hallom, hogy a t. képviselő ur itt végigmegy az egyes szakaszokon, és azt akarja kisütni, hogy az, a mi itt mondatik, a büntető perrendtartás garancziális intézkedései­vel ellentétben áll, akkor én e tekintetben ismét csak arra utalhatok, a mit az igen t. miniszter ur már előadott, hogy ez a rendelet nem bíróságok­nak és ügyészségeknek adott utasítás, sőt ha a t. képviselő ur az ő beszédében azt mondja, hogy az igazságügyminisztert azért terheli felelősség, mert ez nem kereskedelem, hanem jog, hát bocsá­natot kérek, én azt állítom, hogy épen megfor­dítva áll a dolog, mert a mi e rendeletben mon­datik, az nem jog, hanem kereskedelem, postai és távirdai kezelés. Már most ez a rendelet a posta­és távirdahatóságokhoz, illetőleg az egyes kezelő közegekhez lévén intézve, nagyon természetes, hogy a büntetőeljárási megkeresésekre nézve csak azon feltétlenül szükséges ismérvek vétettek fel a rendeletbe, a melyek a postai közeget a maga keze­lése tekintetében irányítják, hogy megtudja, hogy a megkeresés jogosult hatóságtól, jogosult helyről származik-e. A t. képviselő ur ugy látszik azt akarja, hogy egy bűnvádi perrendtartási kódex foglaltas­sék be az ilyen j)ostakezelési utasításba. És vájjon mi volna ennek az értelme és czélja % Hiszen a postai kezelő hivatalnak felülbírálni nincs is joga a vizs­gálóbírónak és az ügyésznek ezen rendelkezéseit, melyekre nézve a büntető perrendtartás az ügyész­ségek és bíróságok részére kiadott utasítás teljes erejével és érintetlenül fennáll. Vázsonyi Vilmos: Azzal ellentétben van! GÜnther Antal : A t. képviselő ur azt mondja, hogy a rendelet egyes pontjai a büntető perrend­tartással ellentétben állanak. így azt mondta, hogy az 1. pont ellenkezik a 171. §-szal, mert e szakasz csak megszorításokkal engedi meg a le­foglalást. De hiszen ez a rendelet egy szóval sem mondja azt, hogy azok a megszorítások fenn nem állanak. Azok igenis fennállanak, de a bíróságra és ügyészségre nézve, mig a kezeléssel megbízott postai közegeknek, helyesen, csak annyi mondatik, a miből azok megítélhetik, a mi az ő hatáskörükbe tartozik, hogy a megkeresés jogosult helyről szár­mazik. Azt csak nem kívánja a t. képviselő ur, hogy a postai kezelő-hivatalnok felülbírálja az ügyészségnek és a bíróságnak rendelkezését és az ő bírálata alá bocsáttassék, vájjon a bíróság és az ügyészség megfelel-e azon törvényes rendelkezé­seknek, a melyek ő reá nézve irányadók ? (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A mi azokat illeti, a miket a t. képviselő ur e tekintetben a többi pontokra nézve is felemlí­tett : azok ugyané tekintet alá esnek. így azt mondja pl., hogy a 10. pontban, a hol az adat­szolgáltatásról, levelekről és más postaküldemé­nyekről van szó, ő nem lát utalást semmiféle tör­vényre, ugy hogy az erre vonatkozó intézkedés tulaj donképen törvényen kívül áll. Már engedel­met kérek, a bűnvádi nyomozás bizonyos esetekben levelek megszerzése nélkül nem is végezhető. A mellett, a mire az igazságügyminiszter már szin­tén utalt, a kivándorlásról szóló 1903 : IV. t,-cz. 46-ik §-ában egyenesen elrendeli, hogy engedély nélkül szállító vállalkozók és meghatalmazottak által küldött levelek, hirdetmények, nyomtatvá­nyok és hajójegyek az eljárásra illetékes hatóság által lefoglalandók és elkobzandók. Itt van tehát egyike azoknak a törvényes intéz­kedéseknek, a melyeken ez a pont alapszik, és ott van a bűncselekményeknek egész sora, a melyek esetében, ha a büntető bíróságnak, illetve a vizs­gálóbírónak és az ügyésznek ez a joga meg nem adatik, a büntető eljárás a maga czélját veszélyez­teti. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Végül még csak egyet. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondja, hogy micsoda flag­ráns dolog az, hogy a rendeletben az van mondva, hogy a postaküldemények és táviratok lefoglalá­sáról vagy a postaküldemények elkobzásáról a posta nem értesiti sem a feladót, sem a czimzet­tett, mert ez ä bíróságnak van fentartva. De hát a posta nincs jogosítva ezt tenni, mert ezáltal a büntető eljárás czéljait rontaná el azokban az esetekben, a melyekben a bíróságnak van joga megítélni, hogy értesitendő-e a feladó, illetve az, a kihez ez a levél van intézve. Ez egyene­sen a büntető eljárás érdekében fekszik, és ebben a tekintetben, ha azt az álláspontot foglalta volna el a rendelet, a melyet a t. képviselő ur jelzett, akkor jött volna igazán a büntető törvénykezés czéljával és a törvénynyel ellentétbe. (Igaz! ügy van !) Én csupán ezekre szorítkozom. Konstatálom, hogy a mi e rendeletben foglaltatik, az nemcsak hogy nem sértett érvényben levő jogot, nemcsak hogy nem gyengítette azokat a garancziákat, a melyeket a büntetőeljárás felállít, de erősítette és megszilárdította azokat. A mi pedig a bíróságokat és ügyészeket illeti, azok az e rendeleten kivül álló törvényes szabályok szigorú megtartásával kötele­sek eljárni, s biztosithatom az urakat, hogy e tekin­tetben az igazságügyi kormány a maga hatásköré­ben meg fogja tenni mindazt, a mi e tekintetben megteendő és szükséges. Ez volt az, a mit előadni kötelességemnek tar­tottam. (Hosszas, élénk helyeslés a jobb- és a balolda­lon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, hogy a tételt el méltózta­tik-e fogadni, igen vagy nem ? (Igen ! Felkiáltások : Vázsonyi szólni akar !) Vázsonyi Vilmos: Szót kérek!

Next

/
Oldalképek
Tartalom