Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-8
82 8. országos ülés 1906 június 1-én, pénteken, Különösen nagy sérelem a nemzetiségekre nézve, hogy egy olyan fontos közjogi törvény, mint az u. n. nemzetiségi törvény, eddigelé végrehajtva nincsen, holott annak végrehajtása nemcsak a nemzetiségek érdeke, hanem kiváló közérdek is. (Igaz/ ügy van! a középen.) Vlád Aurél: A köztisztesség követelménye ! Elnök: Kérem Vlád képviselő urat, ne tessék mindig közbeszólni. IVIusitzky Döme: A törvényhozás tekintélye, a jogrendnek tisztelete megköveteli, hogy egy fennálló törvény végre is hajtassék. (Helyeslés és taps a középen.) Áttérek a magyarországi szerbekre, és bátor leszek egy pár legfontosabb jogsérelmet felhozni, mert nem akarom a t. ház türelmét túlságosan igénybe venni. Tudvalévő dolog, hogy az 1868: IX. t.-cz. biztosította ugy a görögkeleti román, mint a görögkeleti szerb egyháznak az egyházi és iskolai önkormányzatot és pedig ugy a törvényhozás, mint a közigazgatás tekintetében. (Az elnöki széket Justh Gyula foglalja el.) Egyszersmind kimondotta, hogy ez az önkormányzat az államhatalom részéről a jogegyenlőség alajiján kezelendő. Ezen fontos közjogi törvény végrehajtásánál a végrehajtó hatalom úgyszólván megsemmisítette a görögkeleti szerb egyház önkormányzatát. A mint mondottam, törvénybe lett iktatva a görögkeleti szerb egyház önkormányzata ugy a törvényhozás, valamint a közigazgatás terén ; természetesen fentartván magának az állam a felügyeleti jog gyakorlását, hogy t. i. a mennyiben az egyházi önkormányzati közegek állami, vagy egyházi önkormányzati törvényeket vagy rendeleteket megsértenének, jogában, sőt kötelességében áll az államkormánynak ezen törvénysértéseket megtorolni. Azonban a végrehajtó hatalom oktroa utján, királyi leirat utján a kongresszus megkérdezése nélkül magához ragadta a legfőbb felebbezési hatóságok hatáskörét és ezen oktrojált hatáskör alapján már évtizedeken át gyakorolja a végrehajtó hatalom a legfőbb felebbezési hatóság hatáskörét. Ennek a következménye az, hogy határozhatnak, a mit akarnak azok az önkormányzati közegek: ha a kormánynak nem tetszik, akkor egyszerűen megállapítja a tényállást ugy, a mint ő akarja. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a tényállás gyakran téves és az önkormányzat épen arra fektet fősúlyt, hogy a kétes tényállást hitelesen is megállapítsa. A kormány pedig az ilyen oktrojált hatáskör alapján megállapítja a tényállást és eldönti a jogi vitákat is, holott törvényes hatásköre csak odáig terjed, hogy a törvénysértéseket orvosolja. Ilyen körülmények között azt mondhatjuk, hogy önkormányzat valójában nem létezik. Itt vannak a románok. Ök is görögkeletiek. Méltóztassanak megkérdezni őket, vájjon a kormány a görögkeleti román egyházakban gyakorol-e jogot mint felebbezési hatóság. Nem gyakorol. Csak mivelünk szerbekkel szemben oktrojálta magának ezen hatáskört s ez által megsemmisítette nemcsak az egyházi önkormányzatot, hanem ellentétbe helyezkedett a fennálló világos törvényekkel is, hatályon kívül helyezve azokat. Egy hang (a nemzetiségek között): Alkotmánysértés ! (Zaj.) Musitzky Döme: T. ház! Csak egy jogsérelmet bátorkodom még felhozni. (Halljuk! Halljuk!) Ez a jogsérelem a görögkeleti szerb iskolai önkormányzatra vonatkozik. A mint mondottam, hivatalosan az 1868 : IX. t.-cz., valamint az 1868 : XXXVIII. iskolai törvény bizonyítja a mi iskolai önkormányzatunkat, azt t. L, hogy a mennyibon képesek az egyházközségek iskolákat felállítani, — természetesen a felsőbb hatóságok jóváhagyása mellett — azokat fel is állithatják. És mit csinált a végrehajtó hatalom ? A magyar országgyűlés nemcsak évtizedeken, hanem úgyszólván évszázadokon át hangsúlyozta azon jogos kívánságot, hogy a Határőrvidék minél előbb az anyaországba bekebeleztessék és hogy a magyar törvények hatálya a Határőrvidékre is kiterjesztessék. Mikor azonban a Határőrvidék bekebeleztetett Magyarországba, akkor a fennálló magyarországi iskolatörvényeket hatályon kívül helyezték a Határőrvidékre vonatkozólag, s vitatják, hogy a Határőrvidéken nem szabad felekezeti iskolákat felállítani, csak ugy, ha az igen t. végrehajtó hatalom azt jónak találja. Teljesen a végrehajtó hatalom diszkreczionális hatalmától tétetett függővé ezen iskolák felállítása, a mi pedig az országos törvények értelmében a felekezetek önkormányzati joga volna. Nemcsak most, de már évtizedek óta tapasztalhatjuk, hogy akárhány szerb egyházközség a kormányhoz fordul az iskolaengedély megadásáért és annak daczára, hogy a felsőbb, és a legfelsőbb egyházi hatóság azt már jóváhagyta s az egyházak kimutatták, hogy képesek saját erejükből fentartani az iskolát, és annak daczára, hogy az egyházi főhatóságnak megvan a joga, hogy ellenőrizze, vájjon a tanítók teljesitik-e a maguk kötelességét vagy sem, mondom, mindezeknek daczára is a végrehajtó hatalom a Határőrvidéken úgyszólván sohasem engedélyezte a felekezeti iskolák felállítását. Ennek következménye az, hogy miután a magyarországi szerbek túlnyomó része a Határőrvidéken lakik, iskolai önkormányzatuk tulajdonképenmegvan semmisítve, nem létezik. Befejezem beszédemet, t. ház. (Élénk helyeslés.) Végső ideje volna, hogy a t. kormány és a t. többség is a nemzetiségek panaszait, jogsérelmeit komoly megfontolás tárgyává tegye és orvosolja, valamint a nemzetiségek jogos igényeit kielégítse. Czélszerű volna az is, ha a t. kormány és a t. többség legalább jóakaratot mutatna, ugy,