Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

8. országos ülés 1906 június 1-én, pénteken. 77 parlamentbe, az magának még annyi fáradságot sem vett, hogy a magyar törvények, a magyar költségvetés szervezetét, az indemnitási törvénynek a jellegét megismerje. Egy hang (a nemzetiségiek padjain): Ma reggel adták csak át! (Zaj !) Lukáts Gyula : 30 esztendeje adják, mindenki tudja, hogy mi az ! Issekutz Győző : A t. képviselő ur még azt a fáradságot sem vette, hogy annak a javaslatnak az indokolását elolvasta volna. Én nagy megütközéssel hallgattam t. képviselőtársam beszédét, hogy midőn itt a magyar nemzeti állam konstrukeziójának megtámadására vállalkozik . . . Blahó Pál : Nem támadtam meg ! (Zaj.) Issekutz Győző : . . . ugyanakkor az előkészületlenségnek . . . Pop Cs. István : Ezt kikérjük magunknak ! (Nagy zaj.) Issekutz Győző : . . . ilyen tanújelét adja, és a jelenlegi kormány ellen az indemnitási javaslattal szemben bizalmatlanságának megindokolásául azt emeli ki, hogy abban a tót kulturális ügyre nincs semmi felvéve. Egy hang (a nemzetiségiek padjain): Egy szót ragad ki! Issekutz Győző: A mi komoly, megfogható lesz mindegyikük beszédében, meg fogom ragadni. Ezt méltóztatott mondani az a t. képviselő ur, a kinek mint magyar képviselőnek tudnia kellene, hogy a magyar közjog szerint indemnitás mindig a legutolsó évi költségvetésnek kerete és medrei között kéretik. Nem jelent az indemnitás egyebet, mint hogy a kormány felhatalmaztatik, hogy az állam bevételeit és az állam kiadásait eszközölje oly keretekben, mint a törvényhozásilag megszavazott legutolsó évi költségvetés megállapította. Minthogy pedig csak az 1904. évre volt költségvetésünk, nagyon természetes, hogy a kormány indemnitásában oly kiadások előirányzása nem is fordulhat elő . . . (Egy hang : Lapsus linguae volt I) Engedelmet kérek, felteszem, hogy az urak nem vicczelődni jöttek ide, (Igaz! Ügy van! jobbjelől.) hanem azért, hogy komoly nemzeti munkát végezzenek, és én a magam részéről nem vagyok hajlandó ugy értékelni egy magyar képviselőnek a beszédét, hogy az nem egy komoly munkának teljesítése lenne. (Helyeslés jobb felöl.) Merő udvariassági tény az is részemről, hogy az előttem szóló képviselőtársamnak a függetlenségi párttal szemben, azt hiszem, hogy igazságtalanul, és azt hiszem, hogy talán illetlenül is használt aposztrofálására egy pár megjegyzést teszek. Midőn az egész magyar nemzeti társadalom, e nemzetnek minden igaz fia egyesült a nemzetet elnyomni akaró önkény és az ország alkotmányát felfüggeszteni készülő nyers hatalommal szemben, akkor volt egy politikai irányzat ebben az országban, mely nyilvánosan lapokban is közzétette azon elhatározását, hogy ő a nemzeti védelemre a nemzet fiaival nem egyesül, mert neki sérelmei vannak és ha most ezen irányzatot támogató egyének részéről intéztetik támadás a függetlenségi párt ellen azért, mert elveinek . . . Blahó Pál : Nem támadtam ! Egy hang a középen: Majd megvédi az magát! Issekutz Győző: Engedelmet kérek, méltóztassanak nekem megengedni, hogy én legyek a mérvadója annak, hogy mit látok szükségesnek mondani. (Helyeslés jobbjelől.) A képviselő ur a függetlenségi párttal szemben legalább is szemrehányólag intézte azt a figyelmeztetést, hogy ime, nincs most már német vezényleti nyelv, nincs meg a közös külügy, szóval egész légiója azoknak a követelményeknek, melyeket a velünk együtt küzdő függetlenségi párt külön pártprogrammjában mindig felállított és ezt gúnyosan emiitette azért, hogy mégis vállalkoztak a hatalomra. Engedelmet kérek, vállalkoztak, mert Magyarországon minden hazafinak kötelessége volt elsősorban arra törekedni, hogy a magyar állam végrehajtó hatalma kikerüljön azok kezéből, kik ezt a hatalmat a magyar nemzeti államnak eltörpitésére, a nemzeti jogok megcsonkítására, az alkotmányos szabadság elnyomására akarták felhasználni. (Helyeslés.) Képviselőtársam beszédében azon harmadik megfogható pontot találtam, hogy a belügyminiszter gyenge ember, mert szerinte a közjog megvédésére a közigazgatási tisztviselőkkel szemben a választások idején nem fejtett ki elég erőt. Hát engedelmet kérek, ha Magyarország belügyminiszterének a jelen választások alkalmából lehet valamit gyengesége tekintetében felhozni, az csak az lehet, hogy Magyarországon a magyar alkotmányos jogok szabad gyakorlatát még azokkal szemben is eltűrte .... Vlád Aurél: Nem áll. Issekutz GyŐZŐ : .... a kik ezzel a joggal nem éltek, hanem mindig visszaéltek. (Ugy van! ügy van! Egy hang a nemzetiségiele padjain : Majd a Kúria megmondja! Mameluk lett!) Én nem tudom, hogy a közbeszóló képviselő ur ismeri-c a magyar politikai közéletet, de ha ismerné, akkor tudná, hogy én életemnek legnagyobb részét az ellenzék padjain töltöttem, hogy én mameluk sohasem voltam. Vlád Aurél : De most azzá lett. Issekutz Győző." T. képviselő ur! Jegyezze meg magának, nem az a mameluk, a ki egy kormányt támogat, hanem az a mameluk, a ki öntudatlanul egy veszélyes irányzathoz hozzácsatlakozik, (ügy van! ügy van!) Nem azok ártanak a közügynek, a kik egy öntudatos, becsületes, hazafias kormányzatot támogatnak ; mindig azok veszélyei a köznek, a kik öntudatlan, nemzetietlen, hazafiatlan politikát folytatnak. (Ugy van !) Emődy József: Antisambriroztak Kristóifynál! Issekutz Győző: Igenis, én a jelenlegi kormányt támogatom, támogatom azért, mert helyesnek tartottam a megalakulását, helyesnek tar-