Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-8

72 8. országos ülés 1906 június í-én, pénteken. alkotmányának védelmére siessen. (Helyeslés és tetszés.) A mikor tehát újból elfoglaljuk a teret és megnyitjuk az alkotmányos küzdelem ujabb korszakát ; a midőn e törvényjavaslatban előttünk fekszik egy ujabb felhívás és egy direktíva, hogy a visszatartott közszolgáltatásokat már most mindenki bocsássa oda a közczélokra, lehetetlenség, hogy ne hangoztassuk először is az elismerésnek és a meleg érzésnek szavát mindazok irányában, (Élénk helyeslés és taps.) a kik e nagy küzdelemben a nemzetnek segítségére siettek, odaállottak melléje egész erejükkel és odaadó munkásságukkal, a kiknek érdemei a haza történetének lapjain bizonyára fel lesznek jegyezve. (Általános élénk helyeslés.) És ezt, t. uraim, nem homályosítja el az a sötét kép, a mely, sajnos, ezzel párhuzamosan a közélet egy más terére vonja tekintetünket. Láttuk, hogy a hazafiak nagy táborával szemben más törekvéseket is lehetett találni. Egyéneket, a kik odadobták magukat a nemzeti alkotmány letörésére eszközül és segítségül. (Felkiáltások : Gyalázat!) Hiszen romlott korszakoknak épen azon következményei szoktak lenni, hogy hosszú időn keresztül nem a nemzetek és nem az egyesek erényeinek megtisztítására és felkeltésére építik fel fennállásuk rendszerét, hanem arra, hogy az egyének önzését, hiúságát és nagyravágyását neveljék. Hogy egy.uj megtisztulási korszak nem tudja kiválasztani mindjárt mindazokat, a kik ezen a téren egyéni érvényesülést kerestek, azt csak a dolgok természetes rendjének kell tekinteni. (Igaz ! Ugy van !) Egy kiváló angol államférfiú, Peel mondta, hogy a hatalom mindig azt hiszi, hogy »a nép állhat néhány önző csalóból és millióiból a hülye megcsalatottaknak.* A hatalom könnyen téved erre a hitre, de a midőn a milliók sem lesznek megcsalatottak és csak az önző csalók maradnak ott, akkor a nemzet keresztülgázol az akadályokon és a nemzet egészséges szervezete megtisztítja magát a hitvány önzők hadától, (Elénk helyeslés.) s a megszégyenítés bélyegével üldözi őket, hogy máskor egyesek se akadjanak*, a kik szembe merjenek helyezkedni a nemzeti érzésekkel és gondolkozásokkal. (Elénk helyeslés .) Es ha van nekünk még hibánk, t. képviselőház, az csak az lehet, hogy ezt a nemzeti öntudatra jutást nem tudtuk a nemzeti energia teljes fokára emelni. Mert nem képzelhető, hogy erős nemzeteknél megtörténhessenek olyan tünetek, mint a minők megtörténtek a közelmúltban nálunk, hogy itt szemünk láttára és fülünk hallatára történtek az ellenséggel való megbeszélések ; (Elénk helyeslés.) láttuk a pénznek folyását, a mint megvásároltak egyes lelkeket, a kik odadobták magukat nyíltan és szemérmetlenül, hogy odaálljanak ellenségeink szolgálatára. (Igaz! ügy van I) Ez a nemzeti nagy energia nem tört ki nálunk azzal az erővel, a melylyel minden egészséges nemzetnél kitör, liogy meghiúsítsa és megsemmisítse ezen egyéneknek átkos munkáját. (Igaz ! Ugy van !) Képzelhető volna-e, t. képviselőház, hogy az angol vagy franczia társadalomban, de még csak a kicsi déli államokban is megtörténhessék az, hogy a fővárosban, vagy másutt egész összeesküvő bandák szervezkedjenek, hogy felbérelt csőcselék akadjon, a mely megtámadja a nemzet harczosait, megrágalmazza és megpiszkolja a nemzet vezéreit, a kik a haza szent ügyéért küzdöttek. Ez, t. képviselőház, nem volna lehetséges. (Élénk helyeslés.) Az egész nemzeti szervezet meggátolná őket munkájukban és az egészséges nemzeti organizmus kiirtaná ezeket a miazmákat és kiválasztaná a nemzet testéből ezeknek a fekélyeknek és mérges anyagoknak felgyülemlését. (Élénk helyeslés.) És hogy ha mi ezen nagy nemzeti küzdelem tanúságaként, t. képviselőház, készülni akarunk arra, hogy ujabb veszélyek következhetnek be az országra nézve később is, a melyeket hárítson el a gondviselés fejünkről és a melyeket, hiszszük is, hogy nagy munkával, az egyetértés közös ápolásával elkerülhetünk ; de ha mégis előállanának, vonjuk le azt a tanulságot, hogy szükséges, hogy a nemzet egységét és a nemzet energiáj át még magasabbra fokozzuk. Mert ha a nemzet erős, akkor a veszélyek is kevesbednek feje felett, mert csak a gyenge nemzeteket fenyegeti a veszedelem, (Igaz ! Ugy van !) az erős nemzetek, a melyek meg tudnak állni a hatalom birtokán, a kik az egész nemzet testét együtt tudják tartani, nem is lesznek kitéve a megtámadtatás veszélyének. És ha a béke éveit a társadalom megerősítésére használjuk fel, annak az önérzetnek fokozására, hogy soha semmi körülmények közt a haza alkotmánya ellen kezet senki ne emelhessen, mert a ki ezt teszi, az megvetettebb, megalázottabb, meggyalázottabb, mint bármely más közbűnös ebben az országban ; ha ez a tudat hatja át sorainkat: akkor csak fokozzuk a veszélyek elkerülésének lehetőségét és ez által még inkább megnyitjuk a nemzet jövő boldogulásának útját. (Helyeslés.) A mi, t. ház, a jövőben előttünk áll, annak fátyola nincs fellebbentve előttünk ; bizonytalansággal tekinthetünk be a jövőbe. De ha azt a függönyt felhúzzuk, bármi látható ott, egy bizony nem látható, és ez az, hogy a politikai küzdők és a pártok közül magukat az erkölcsi kötelezettség alól, a mely rájuk hárul, bárki is kivonni akarná. Azokra, a kik ebben a küzdelemben szövetségesek voltak egymással; a kik közül megtanulta mindegyik a másik intencziójának, nemes gondolkodásának tiszteletét; a kik mind találkoztak ebben a nemzeti küzdelemben, azokra egy közös nagy erkölcsi kötelezettséget ró ez a küzdelem: azoknak a feladatoknak, a melyekre vállalkoztak, együttes, becsületes, önzetlen és teljes jóhiszemű megoldását. (Élénk helyeslés és tetszés.) Ehhez azonban különösen nekünk függetlenségi politikusoknak hozzá kell fűznünk annak a másik nagy morális és politikai kötelességnek kiemelését is, a mely ránk vár. A függetlenségi párt 30 éven keresztül folytatott