Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-7

7. országos ülés 1906 május 30-án, szerdán. 57 Egy odavaló jómodu gazdát, megmondom a nevét is, Pap Kosztán a lui Nicolae . . . (Nagy György közbeszól.) Elnök : Kérem Nagy György képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot közbeszólásaival zavarni. Vajda Sándor : . . . . az egyik csendőr fegyverével meg akarta szúrni, meglökvén őt, a szurony az ingen elcsúszott, az ember beesett a sánczba, mire a csendőr rá lőtt, mint egy kutyára, ugy hogy a lövés az ötödik és hatodik borda között hatolt be és a lapoczkája alatt jött ki. Mikor a többi csendőr a lövést meghallotta, vérszemet kapott, és minthogy azonkívül már részegek is voltak, mert be voltak pálinkázva és a néppel átellenben álltak — a nép t. i. az ut másik oldalára húzódott — ők is a nép közé lőttek. Az egyiket keresztüllőtték a deszkakerítésen át. Czélba vették mint a vad indiánokat valamikor a vad európaiak. Gontz Juont a deszkakerítésen át ölték meg a lövéssel s a seb karakteréből látszik, hogy ugy lőtték le, mint a hires embervadászatok idején tették. (Zaj.) Egy emberélet, azt hiszem, megérdemli, hogy ne lármázzanak, mikor arról van szó. Következett a választás napja. (Nagy zaj.) Reggel Kővár-Remete községben hozzám jött egy kortesem és azt mondta, hogy elkérték a személyazonossági bizonyitványát. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Nem lehet hallani a szónokot. Vajda Sándor : Mikor megkérdeztem az illetőt, HiTsch nevezetű bérlőt, hogy miért veszi el az én kortesemtől azonossági bizonyitványát, azt felelte, hogy ő »hivatalos személy«, mivel ő gr. Teleki kortese. És ki ruházta fel ezzel a joggal ? A főszolgabíró, felelte. A választők bevonulván Nagysomkutra, elmentek nagynehezen pártomnak kijelölt helyére, akkor azonban a választási elnöknek az a pompás ötlete támadt, hogy megvizsgáltatja az én választóimat, nincs-e náluk fegyver. Kirendelt kétezer ember megvizsgálására két egyént, a kik aztán keresgéltek tarisznyában, zsebben, csizmában késeket, revolvereket, dinamitokat, a miket az oláhok tudvelevőleg mindig maguknál hordanak. És mit találtak ? Nagyon is ártatlan pipákat, pipaszurkálókat, és ezeket kobozták el fegyver hiányában. De miért volt ez a különös intézkedés szükséges 1 Azért, mert e közben az én választóimat bekerítve tartották csendőrszuronyok között, és tessék csak elképzelni, mily hosszú ideig tartott az, míg mindnyájukat megvizsgálták, az egyházi személyeket sem véve ki. A mi papjainkat is becsmérelték azzal, hogy feltételezték róluk, hogy gyilkos fegyvereket hordanak magukkal. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Hiába kértünk több vizsgáló biztost vagy hivatalos közegeket, csak ez a két ember maradt ott, és eltartott a vizsgálat reggel nyolez órától délután kettőig. Ez alatt nem adhattam választóimnak sem ételt, sem italt, s ez azért volt, hogy rákényszeritsék őket éhséggel és szomjúsággal arra, hogy dezertáljanak. S büszKÉPVH, NAPLÓ. 1906 1911 I. KÖTET. kén mondhatom, — mert azt szokták mondani, hogy a mi választóink áruba bocsátják szavazataikat, hogy csak lelketlen izgatók által befolyásolva szavaznak a nemzetiségi jelöltre — hogy ezek a választók kitartottak mindezek daczára egész délutánig. Reggeltől délután négy óráig nem ettek és nem ittak semmit, de kitartottak. Mikor a hatóság látta, hogy ez sem használ ezen választókkal szemben, más eszközhöz fotyamodott. Jött hozzám az a szegény választó és panaszkodott, hogy neki volna testi szükséglete, baja és nincs alkalma azt kielógiteni. (Derültség a baloldalon és a közéfen.) Kérem, ez nem nevetséges dolog. Kitartottak ezek a szegény emberek 11 óráig, akkor hozzám jöttek és azt mondották : tessék, intézkedjék ebben az ügyben. Én a csendőrséget kértem, hogy taszitsa kissé félre a kordont, hogy a kerités szabaddá tétessék. (Derültség a baloldalon és a középen.) A csendőrség nem teljesítette ezt a kérést. Már most mit csináljon az ember ilyen nehéz helyzetben 1 Megappelláltam az ügyet az alezredeshez. Az alezredes felhívta a csendőrség vezetőjét, hogy hagyják szabadon azt a kerítést. A csendőrhadnagy azt felelte, hogy nem lehet. Miért- ? — kérdezte az alezredes, mit csináljon az a nép ? A csendőrhadnagy azt felelte : Végezze el az a nép a maga dolgát ott egymás közt. (Derültség a baloldalon.) Az alezredes erre azt mondta, hogy; >>önök rosszabbul bánnak ezekkel az emberekkel, mint az állatokkal szoktak*. Az alezredes újból felhivta a csendőrhadnagyot, hogy a kordont vonja vissza. Azt felelte erre a csendőrhadnagy : Nem vonhatom vissza, mert az a kerités a grófi, kert kerítése. Erre újból kérte az alezredes, hogy tegye szabaddá a kerítést, az is odatartozik a neki, mint a Vajda-párt gyülekezési helyéül kijelölt piaezhoz. Azt felelte erre a csendőrhadnagy, hogy: Megteszem, de csakis az alezredes ur direkt parancsára és személyes felelősségére. így lettek az én választóim abba a helyzetbe hozva, a mely minden embernek meg kell, hogy legyen adva, hogy emberi szükségleteiket kielégíthették. Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urat, méltóztassék rövidebben beszélni. Vajda Sándor: Azt mondják, hogy a közös hadsereg az, a mely a mi jmrtunkat fogta. Ezért hoztam fel az előbbi esetet, hogy tessék látni, hogy mi módon fogta a mi pártunkat. Az, a mit az ezredes megtett, olyan emberi dolog volt, a mit meg kellett hogy tegyen, ezt az emberi érzés is parancsolta. S most tessék figyelembe venni azt, hogy mikor megkezdték az én választóimnak motozását azok a csendőrök, folyton rúgták, verték, gúnyolták, oláhozták választóimat. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Ez volt a magyar vezényleti nyelv alatt lévő hadsereg, a csendőrség viselkedése, a másik hadsereg, a közös, objektíve viselkedett. (Zaj a baloldalon és a középen.) Nem mi mondjuk ezt. tessék megkérdezni azt a népet! Az nem hisz soha, csak a közös hadseregnek . . . (Zaj a szélsőbaloldalon.) 8