Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-6

34 6. országos ülés 1906 T. ház ! Én először is azt kívánom a miniszteri székeket jelenleg elfoglaló kormány tagjainak. a kik hogy miért vállalkoztak az átmeneti kormányra, tudjuk jól a kormány fejének és többi minisztertársainak azelőtti nyilatkozataiból is ; de ha nem tudtuk volna, megtudhatta bárki ma a miniszterelnök urnak korrekt és preoziz nyilatkozataiból ; mondom, tudjuk, hogy legelőször is arra vállalkoztak, hogy az alkotmányt megmentsék . . . Uray Imre: Ki bántotta? Thaly Kálmán : Ne szóljunk arról, hogy ki bántotta ; elég rossz ember bántotta. Én azt hiszem, hogy talán Uray Imre barátomat kivéve mindnyájan elismerjük annak a szempontnak nagyságát és nagy súlyát, hogy a mikor a magyar alkotmány megmentésére kerül a sor, akkor a hazának ilyen fiai és olyan j élességei vállalkoztak erre, mint a mostani kormány tagjai. Lehetetlen tehát nem helyeselni az ő vállalkozásukat és lehetetlen nem helyeselni az ő szándékukat (Elénk helyeslés.) és azt az egész irányzatot, a mely az alkotmányosság mellett hangsúlyozva lett: a jogok kiterjesztésének irányzatát és mindenütt a magyar állameszme hangsúlyozását, a mint az imént hallottuk. (Helyeslés.) Ezen programmot én részemről, bár bizonyos tekintetben csonkának találom, (Ugy van! baljelöl.) de igen nagyhorderejű részletekben gazdagnak, és ha mindazok megvalósulnak, vagy legalább is, mint a miniszterelnök ur magét kifejezte, rendszeresen tervbe foglaltatnak, hogyha azon terveknek megvalósitására nem maradna is az átmeneti kormánynak elég ideje, akkor is hazánk boldogulása nevezetesen fog előrenyomulni és a magyar állameszme és a nemzeti irányzat kétségtelenül előhaladást fog tenni. Ezek, valamint a nép gazdasági jóléte és a jog kiterjesztése is olyan szempontok, a melyeket lehetetlen nem helyeselni. Csonkának mondottam a kormány programmját, a mennyiben pl. a katonai kérdésekben a miniszterelnök ur nem nyilatkozott egyébről, csak a normális ujonczlétszám megszavazását emiitette. Tudjuk az átmeneti kormány programmjából, a melynek alapján a mi helyeslésünkkel, mondhatom az ország helyeslésével vállalkoztak a kormány átvételére, hogy ez idő szerint mindent, a mi vágyainkat, kivált ezen a téren megvalósítani nem lehet. De megvallom, jól esett volna egy nyilatkozat, a mely a nemzeti irány felé való közeledést legalább ezen a téren is jelezte volna. (Helyeslés bal jelöl.) Abban én nem kételkedem, hogy a miniszterelnök urnak ez szándéka volt; okai lehetnek, a melyekért nem nyilatkozott róla. Azonban nyilatkozott ő is, nyilatkozott pl. Kossuth Ferencz, gr. Apponyi Albert, Polónyi Géza és más t. miniszter urak, hogy mindazon elveiknek tiszta, érintetlen fentartásával és politikai meggyőződésüket egészen fentartva vállalkoztak a miniszteri tárezák átvételére. Ezért lehetünk mi megnyugodva, mert hisz a mi pártvezérünk és a mi pártunk többi jeles vezetői is ott ülnek ; ezeket jjedig mi ismerjük, tudjuk, hogy pl. a mi nagynevű pártvezérünknek május 29-én, kedden. nemcsak nevében rejlik már Magyarország önállósága és függetlensége és az annak kivivására való törekvés, a mint azt az egész nemzet tudja, mert az ő egész egyénisége össze van már forrva azon czélokkal, a melyekért küzd. (Igaz! Ugy van !) Több mint tiz éve vezeti ő a függetlenségi pártot, tapintattal, higgadtan, mérsékelten, örökösen törekedve ezen czél felé, a mely nem változhatik soha. (Élénk helyeslés és taps.) Magyarország önállósága és függetlensége egybe van nőve az ő dicső atyja emlékével, (Igaz ! Ugy van !) egybe van nőve ő vele magával, (Igaz ! ügy van !) és igy részemről meg tudok nyugodni, a mikor ott látom őt és vezértársait, nekünk vezéreinket, a miniszteri székekben, mert teljes mértékű a mi bizodaJmunk ő bennük, (Éljenzés.) hogy a függetlenségi párt programmjához, elveihez rendithetetlenül fognak ragaszkodni az átmeneti kormány idejében is és annak utána is. (Éljenzés.) Tudjuk jól, hogy mindent egyszerre megvalósítani nem lehet, de előkészíteni és ápolni azt a szellemet, a melyből édes hazánk, nemzetünk törvényes önállósága és függetlensége folyik, azt igenis lehet és kell az átmeneti idő alatt is. (Igaz I Ugy van !) Hallottuk is az igen t. miniszterelnök ur programmjában, pl. mikor a közoktatási ügyekről beszélt és egyéb alkalmakkor is a magyar nemzeti szellem ápolását. Ez legyen az a vezérfonál, a mely — nem is kételkedem, hogy ez fog lenni — őket további működésükben is vezesse. Hogy ez igy lesz, abban nem kételkedem ; ismerve őket, bizván vezéreinkben, tudjuk, hogy ez fogja őket vezetni. S igy én igenis kifejezhetem a magam részéről is, de azt hiszem a párt nagy többségének részéről is azt a bizalmat, a melyet működésükbe helyezünk és azt, hogy a párt ezen az alajjon. az imént hallott kormányprogramm alapján és annak hátterében — a mi részünkről mindenkor ott látván végczélunkat : nemzetünk önállóságát és függetlenségét — igenis támogatásában fogja őket részesiteni. (Helyeslés a baloldalon és a középen.) Tudta az egész ország, hogy az átmeneti minisztérium minő alapon vállalt kormányt, és tudván ezt az egész ország már korábbi kijelentésekből s mindnyájunknak programmbeszédeiből is, azt helyeslésével kisérte, a mennyiben a függetlenségi pártot az eddiginél sokkal nagyobb arányban juttatta a képviselői mandátumhoz ; tehát elmondhatjuk, hogy ez a programm, a melyet az imént hallottunk, az egész nemzetnek helyeslésével vagy legalább a nemzet aránytalanul nagy többségének helyeslésével találkozott. Ezen programmot tehát a kiszabott időre és a hangsúlyozott irányban mi függetlenségiek igenis készek vagyunk támogatni. Tudom, számtalan nehézséggel kell küzdenünk, de épen ugy, a mint bölcs, tapintatos, de elveiben rendületlen vezérünk sokszor mérsékelte magát is, mérsékelte a pártot is az idők viszonyaihoz képest, nekünk is szükségünk lesz erre a közeljövőben is. Akkor érhetünk csak czélt. És ama igazán tartalomdus beszédben foglalt, a politika csak-