Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

24. országos ülés 1906 Julius 10-én, kedden. 353 jukat. Nem kétlem, hogy felszólalásaikban megmaradnak a hazafiasság terén, mindig testvéries egyesülésről beszélnek, de vájjon ezen bizonytalan programmot igy interpretálják-e híveik, künn a perifériákon is? (Zaj a baloldalon és a középen.) Én nem vonom kétségbe a t. képviselő urak hazafiságát és intenczióit, de méltóztassék megnézni, hogy künn a perifériákon milyen állapotok vannak. Hiszen mindennap egész sorozata van lapjaiknak, a melyekkel szemben a királyi ügyész azon töpreng, hogy meginditsa-e miattuk a sajtóeljárást? Egy hang (a nemzetiségiek padjain): Erdemeket akarnak szerezni az ügyészek! Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem akarnak érdemeket szerezni. De tessék azokat a lapokat elolvasni és majd látni méltóztatik, hogy a mostani helyzetben azokban folyton a »Los von Rom« és »Los von Ungarn« jelszavakat hangoztatják. Szmrecsányi György: Ugy van! Hodzsa Milán: Tessék czitátumot előhozni. (Zaj a középen.) Elnök (csenget): Kérem Hodzsa és Szmrecsányi képviselő urakat, hogy egymással párbeszédeket ne folytassanak! Wekerle Sándor miniszterelnök: A mi a a szocziális részt illeti, még egy kérdést intézek önökhöz, hogy ez a programmjukban benne van-e és miképen gondolják annak megoldását. Mert nekünk sok szemrehányást tettek. Bocsánatot kérek, ezek a szemrehányások az én nézetem szerint merőben jogtalanok, még jogtalanabbak, mint a választásokra vonatkozólag tett szemrehányások. Én higgadtan néztem azon választásokat ós jó lélekkel mondhatom, hogy az objektivitásnak és be nem avatkozásnak minden legszigorúbb feltételét én és minisztertársaim betartani igyekeztünk. Gyakran egyoldalú panaszokra is legalább figyelmeztetőleg léptünk fel, de minden eszközzel arra igyekeztünk, hogy erőszakos és nem tiszta választások ne forduljanak elő. (Helyeslés a jobb- és a haloldalon.) Egy hang (balfelöl) : Meghálálták! Wekerle Sándor miniszterelnök: Önök panaszkodnak, hogy a hatóságok beavatkoztak. Hát megengedem, hogy a hatósági közegek szükség esetén beavatkoztak, de azt a terrorizmust, a mely bizonyos vidékeken kifejtetett, talán nem ők, hanem az önök hivei és pártkörei idézték elő. Méltóztassanak elmenni nemzetiségi vidéki kerületekbe, és látni fogják, hogy ottan a választók szabad akarat-megnyilvánulásának az a következménye, hogy azt, a ki nem önökkel tartott, a terrorizmus folytán ma is zsandárral kell őriztetni. Egy hang {balfelöl): Ott van Rózsahegy! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ne a hatósági beavatkozás ellen panaszkodjanak a t. képviselő urak, hanem nézzék meg, hogy a szocziálizmussal való szövetkezés is milyen KÉrVH. NAPLÓ. 1906 1911. I. KÖTET. egészségtelen viszonyokat teremtett, egészségtelen viszonyokat azért, mert mód nélküli követelésekre és a gazdasági élet egészséges fejlődése és a szocziálizmus talán méltányos követelményeinek fokozatos kielégítése helyett gazdasági romlásra és a fejlődés teljes megakasztására vezetett. (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon. Zaj a középen. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Nem akarok tovább beszélni róla, de higyjék el a t. képviselő urak, hogy azt a terrorizmust, a melyet igen sokhelyt kifejtettek, — megengedem, hogy a képviselő urak nem akarták azt •— nem ugy kell megitélni, a mint önök beszélnek, hanem azon hatásában kell tekintenünk, melyet beszédjük előidézett. Akárhányan vagyunk itt, köztük én is, a kinek három felégetett szalmakazala esett áldozatul ennek a terrorizmusnak. (Zaj a baloldalon és a középen.) Egy hang : Hát Olaszliszkán nem terrorizáltak ? Elnök (csenget) : Csendet kérek! Wekerle Sándor miniszterelnök : Sem a liszkai, sem más terrorizmussal semmiféle közösséget nem vállalok. Vajda Sándor: Gr. Andrássy Gyula a hibás, nem a miniszterelnök! (Nagy zaj.) Semsey László: Hiszen ott 48-as választatott meg, hogy lehet ott terrorizmusról beszólni? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Wekerle Sándor miniszterelnök: Még a szocziális kérdést méltóztattak itt felhozni, a melyet eminenter magukénak méltóztatnak vindikálni, a melyet ugy méltóztatnak odaállítani, mintha nagyobb jogosultságuk, nagyobb hivatottságuk és nagyobb érdekük volna annak megoldására, mint mindannyiunknak. (Felkiáltások a nemzetiségieknél: Ezt nem állítjuk!) Én ezt a tételt nem ismerhetem el (Nagy zaj.), nem ismerhetem el azt a tételt sem, midőn felpanaszolják, hogy kulturális és gazdasági fejlődésükben akadályozva vannak. A kulturális kérdésre majd visszatérek, de a gazdasági fejlődés kérdésében, engedelmet kérek, soha senki különbséget magyar és nem magyar között ebben az országban nem tett, (Általános helyeslés.) sőt a gazdasági fejlődésnek állami segélylyel előidézett prosperálása (Zaj. Halljuk! Halljuk!) talán épen a nemzetiségi vidékeken sokkal nagyobb mértékű, mint másutt. (Igaz! Ugy van!) Szocziális téren, ismétlem, én ezeket a szemrehányásokat nem fogadhatom el. Enazt merem mondani, hogy nem volt még kormány, a melynek a szocziális törekvések tekintetében olyan kiadós programmja és olyan részletes programmja lett volna, mint ennek a kormánynak. Polit Mihály: Az előbbeni kormány a hibás ! (Zaj. Elnök csenget.) 45