Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-24

336 24. országos ülés 1906 Julius 10-én, kedden. t. ház, vannak egynyelvű országok ; ott van pl. Olaszország, az egynyelvű állam és vájjon ki kódol meg az ő hatalma előtt ? Ott van az egynyelvű Lengyelország; egynyelvű volt és feldarabolták, mig ellenben a poliglott S váj ez boldog és viruló állama Európának és látjuk, hogy egy még poliglottabb ország, az amerikai Egyesült-Államok, miképen küzdi fel magát a leghatalmasabb állammá. Nem szükséges tehát az egynyelvűséget követelni, mert ártanak vele. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! jehlicska Ferencz : Ártanak nekünk és ártanak a közös hazának azok, a kik egyesiteni akarják a nyelveket, mert ezzel széttépik a sziveket. Nem a faji beolvasztásban, nem az egynyelvűségben kell, t. ház, Magyarország nagyságát keresni, hanem egyedül abban, hogy adjuk meg a népnek, a mi a népé, adjuk meg jogait, adjuk meg teljes szabadságát, enyhítsünk terhein, oldjuk meg a társadalmi és oldjuk meg a nemzetiségi kérdést. Gondoskodnunk kell jóindulattal és jóakarattal arról a tót népről, a melynek buzgó jámborsága, szorgalma és hazaszeretete közmondásos. (Zaj.) A nemzetiségi törvény megvan, tessék azt megvalósitani becsületesen. T. ház ! Emődy József képviselő ur beszédében megtámadta a Pázmáneumot, a melyben én is nevelkedtem és megtámadta a többi szemináriumot is azért, mert szerinte azok az intézetek nemzetiségi agitátorokat nevelnek. A ki ezen intézetekről igy nyilatkozik, azt tanusitja, hogy halvány fogalma, sejtelme sincsen ezen intézetek belső életéről és szelleméről. Ezek az intézetek nemcsak nem nevelnek nemzetiségi érzelmű papokat, hanem ellenkezőleg arra sem adnak kellő alkalmat a kispapoknak, a klerikusoknak, hogy megtanulják annak a népnek a nyelvét, a mely népnek valamikor hivatva lesznek Isten igéjét hirdetni. Ha a misszionáriusok Indiába vagy másvalahová mennek, akkor kötelességüknek tartiák először Rómában a Propaganda f. intézetben megtanulni az illető népnek a nyelvét. A mi tót népünk sokszor olyan lelkészt kap, a ki vagy csak töri a tót nyelvet, vagy egyáltalában nem tudja. Az ilyen lelkész, a ki nem tud a néppel érintkezni annak a nyelvén, természetesen nem telj esi the ti jól kötelességét, sem mint hitoktató, sem mint egyházi szónok, sem mint ez egyes szentségek kiszolgáltatója. Hogy ez mennyire árt a hitéletnek és az egyháznak, azt csupán szakember Ítélheti meg, s minthogy e dolog inkább az egyház belügyeihez tartozik, tovább feszegetni nem akarom. T. ház! Meg vagyok győződve, hogy egyházamnak, nemzetiségemnek és hazámnak érdekeit ugy szolgaiam legjobban, ha a nemzetiségi padokon foglalok helyet és a feliratok közül a nemzetiségi feliratot fogadom el. (Helyeslés a nenzetiségiek padjain.) Ráth Endre jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél: T. ház ! Röviden akarok a szőnyegen lévő tárgyhoz hozzászólni és álláspontomat kifejteni. Egyben ki akarok terjeszkedni arra is, hogyan és miképen került az ország a jelenlegi helyzetbe, a melyet egyáltalában nem lehet rózsás nak tartani. Szólni akarok arról, hogyan történt az, hogy a mostani képviselőháznak többsége egészen kuruez, és a politikája mégsem az. A mint Polit képviselőtársam kifejezte, a magyar politikai életben állandóan szerepelt két párt: a kuruez és a labancz párt közül a labancz párt teljesen megszűnt. Megszűnt a labanczpárt, t. ház, azonban kérdem, vájjon a kuruez többségnek a politikája igazán kuruez-e % Kérdem : vájjon olyan-e, hogy érzelmeinek, programmjának tényleg meg is felel ? Nem mondom, hogy a mélyen t. többség nem akarna komolyan programmjának végrehajtásához fogni; nem akarom ezzel gyanúsítani, hanem utalok arra, hogy a többség keze meg van kötve ; hogy a többség voltaképen nem beszélhet, nem cselekedhetik ugy, a hogy érez. (Mozgás a baloldalon.) T. ház ! A függetlenségi és 48-as párt vezérszónoka megjegyezte, hogy ritkán éltünk még olyan időket, a midőn ugy beszélhettünk, a hogyan éreztünk. Tacitusra hivatkozott, a kinek ezen klasszikus mondását idézte, a mely azonban véleményem szerint nem fejezte ki egészen hiven a függetlenségi és 48-as párt álláspontját. Mert beszélni beszélhet ugyan, a hogyan akar, de nem cselekedhetik ugy, a hogy akar, mert keze meg van kötve. T. ház ! A jelenlegi politikai helyzetet az a konfliktus uralj mely másfél évvel ezelőtt a többség és a korona közt támadt. Ezen konfliktus kiélesedett, hatalmi kérdéssé vált, mert az akkori többség nem akart lemondani azon aspirácziókról, a melyek »nemzeti követelmények« neve alatt voltak ismeretesek és belevitte az országot abba a konfliktusba, a nélkül, hogy számolt volna a rendelkezésére álló erőkkel, a nélkül, hogy számolt volna azzal a kérdéssel, hogy ezen konfliktusból a népszuverenitás elve sértetlenül, győztesen fog-e kikerülni. A következmények azt mutatták, hogy ä népszuverenitás elve ebből a küzdelemből tényleg kudarczczal került ki. A következmények azt mutatták, hogy a mélyen t. többségnek, hogy az alkotmányt megmentse, nemcsak le kellett mondania legalább két évre azokról a törekvésekről; nemcsak hogy ki kellett kapcsolnia azokat a kérdéseket, hanem olyan programmot kellett vállalnia, a melyet felülről diktáltak neki, a mely elj koalicziós többségnek nem egyéb, mint a leplezett oktroynak elvállalása. T. ház ! Másfél évvel ezelőtt, a midőn ez a konfliktus még nem volt olyan nagyon éles, a t. többséget nem egyszer kinálták meg azzal, és nem egyszer volt abban a helyzetben, hogy kormányt alakítson; hogy a válságból az országot kivezesse, hogy kikapcsolva az u. n. nemzeti követelményeket, akár az általános szavazati jog, akár más belső reform megvalósítására kormányt alakítson. Akkor megtagadta ezt; hazafiatlannak