Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-23

23. országos ülés 1906 Julius 9-én, hétfőn. 315 hogy az operatornak, ha valamit amputálni akar, ki kell kérnie először az illetőnek belenyugvását, a hozzájárulását. Engedje meg hát Ugron képviselő ur, hogy mi nemzetiségek mondjuk meg, ha felvetik ezt a kérdést, engedj ük-e magunkat operálni vagy nem, a választ, mert hiszen a mi beleegyezésünk is szükséges. Meg kell kérdezni bennünket, egy nemzetiségi nagygyűlést, a melyen tótok, románok, és szerbek és más nemzetiségek is jelen vannak és hallgassuk meg, mit válaszolj A belügyminiszter ur egyáltalában nem ismeri a nemzetiségi gyülekezeteket, nem engedélyezi ily alakban. Máról holnapra lehet ilyen állapotokat teremteni, hogy elnyomják kívánságaink megnyilvánitását; higyjék el azonban a miniszter urak, hogy egy párt, a mely igaz meggyőződés alapján áll, egyetértésben a nép érzelmeivel és felfogásával, bármely miniszteri rendelet daczára is létezni és örökké fennállani fog, és a rendeletek által való korlátozás csak növeli a párt tekintélyét a nép előtt, épen ugy, mint az a sok üldöztetés, a melynek kitéve vagyunk, úgyannyira, hogy a magyar alkotmány helyreállítása óta állandó lakói vagyunk a váczi és a szegedi államfogházaknak, és mégis egészségesek vagyunk. (Derültség.) Mi soha belenyugvásunkat nem fogjuk adni a magyarositási operáczióhoz. Ennek az üldözésnek a hatása az, a mint a múltkor báró Bánffy Dezső esetében rámutattam, hogy manapság már, ha egy néptribun a néii előtt beszédet tart, a nép maga mondja, hogy lehet az jó naczionálista, ele egy aggálya van, nem lehet nagy naczionálista, mert még nem volt bezárva, önök tehát ezen ok nélküli üldözések által a nemzetiségi vezéreknek, néptribunoknak egy uj kategóriáját teremtették meg, a melynek jellemző ismérvét az képezi, hogy a nép jogaiért folytatott küzdelmében kell hogy egyszer-másszor b; lett legyen zárva. Én egy kérést intéznék a magas minisztériumhoz. Legyen szíves kimutatást összeállittatni, a mely feltüntesse a nemzetiségek számarányát Magyarország lakosai között az egész közéletben, állami hivataloknál, vasutaknál, hogy lássuk, hogy az ország lakosainak fele faj magyar, a többi nemzetiségek (Zajos ellenmondások.), mi ugy vagyunk meggyőződve, hogy a hivatalnokok statisztikája szerint 1% esik a nemzetiségekre és 99% a magyarokra. (Ugy van ! Ugy van ! a nemzetiségiek padjain. Egy hang a baloldalon: Helyes/) Helyes ? Hiszen itt a differenczia, itt a főkülönbség. Jogaink megvannak a papiroson, de a gyakorlati életben nincsenek. A faj magyarokra igenis előnyös, hogy az életben mindenütt ők érvényesülnek, de ez nem igazságos a nemzetiségekkel szemben. Egy hang : Legyenek megbízhatók. Brediceanu Koriolán: Ezek ürügyek. Nem ülnénk itt, ha nem volnánk megbízhatók. A haza bizalma küldött ide. Országos képviselő vagyok, olyan, mint akármelyik más. (Halljuk ! Halljuk !) Tisza Kálmán rendszere, a régi rothadt rendszer, az vallotta azt az elvet, hogy neki nincs szüksége a nemzetiségbeliek szolgálatára, mert van elég magyar minden állásra. Ennek következménye lett azután az, hogy a magyar mindenütt ur, a nemzetiségek pedig alattvalók. En nem tudom megérteni, hogy a tisztességes, képesített, munkaképes román miért ne tölthetne be hivatalos állásokat most is ugy, a mint betöltötte annak idején az alkotmányosság kezdetén, a mikor volt több nemzetiségi főispán, törvényszéki elnök, törvényszéki biró és ügyész. A bukaresti kiállításon is, a mikor kérdezősködtek az iránt, hogy miért nem érvényesülnek Magyarországon a románok, legtöbbször azt válaszolták a megkérdezett magyarok, hogy azért, mert nem bírnak sem értelmi, sem gazdasági képesítéssel. Nekem magamnak mondották többen : Nincsen emberetek. Hát igaz, hogy a magyarság az utóbbi évtizedekben eklatáns módon fejlődik és felvirágzott, de hát mi sem maradtunk el. Azon átkos rendszer ellenére, a melyről beszéltem, igenis van több román, a ki bir a kellő képesítéssel. Ráth Endre : A Kúrián minden második ember maguk közül való ! Elnök : Ráth Endre jegyző urat felkérem, foglalja el helyét. Nem adtam engedelmet arra, hogy innen eltávozzék. Brediceanu Koriolán: Ezeket az állapotokat szanálni kell. Gondoskodni kell arról, hogy a néj) olyan hatóság elé állittassék, a mely iránt bizalommal van. A nép és a hatóságok közötti egyetértés leginkább biztosítja az állam érdekeinek érvényesülését és ezért elsőrangú feladat ezt az egyetértést és összhangot megteremteni. Ezt az összhangot Magyarország összes népei között létesíteni fogjuk, s ez által meg fogjuk teremteni Magyarország konszolidáczióját és biztosítani fogjuk Magyarország jövőjét. Pártolom a Poíit Mihály t. képviselőtársam által benyújtott felirati javaslatot. (Helyeslés a nemzetiségi képviselők padjain.) Elnök: Szólásra következik Nagy György képviselő ur ! Nagy György : T. képviselőház ! (Halljuk !) En ebbe a házba, a törvényhozás ezen templomába imádságos hangulattal, édes hazám iránti igaz szeretettel, a nemzeti hagyományok iránti rajongó kegyelettel, ajkamon és szivemben Isten és a haza kettős szent nevével léptem be. (Eljenzések a baloldalon.) A midőn csikszentmártoni székely testvéreim a törvényhozás dicsőséges, de nehéz tisztségével tüntettek ki, ugy éreztem magamat, mint az ó-testamentumnak egyik prófétája, Jeremiás, a kit az Ur kiválasztott az ő igéinek hirdetésére. Félve mondotta Jeremiás : »Hiszen én még ifjú vagyok !« Akkor az írás szavai szerint így válaszolt az ur : »Ne mondd azt, hogy ifjú vagy, mert mindazokra, a mikre téged elküldelek, elmégy, és mindazokat, a miket én parancsolok, beszélni fogod. Elküldelek, hogy ronts és gyomlálj ; elküldelek, hogy épits és ültess !« És, t. ház, ifjúságom miatt érzett aggodalmammal szemben szivem40*