Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-23
23. országos ülés 1906 Julius 9-én, hétfőn. 313 vényt hozták, olyan magyarok voltak, a kik csakugyan képesek voltak és tudták az egész országot lelkesíteni. Horváth Gyula: Meghálálták a románok! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Brediceanu Koriolán: Erre is ki fogok terjeszkedni, még pedig ha tetszik, most mindjárt, mert Visontai Soma képviselő urnak beszédében hallottam ezt. Én azonban azt hiszem, hogy ha egyszer az ország, a király az államszükségesség és az államvezetők okossága folytán fátyolt vetett a múltra, akkor ezt terjeszszék ki reánk is, ha vétettünk valamit, mert ezt az állami szükségesség és az okosság diktálja. Hiába szedünk ki a történelemből egyes borzasztó tényeket és hiába soroljuk fel itt azokat, ezzel nem teszünk szolgálatot a modus vivendi létesítésének. Én is tudnék a történelemből egyes egyéneket és nagyállásu embereket felhozni, a kik nagy szolgálatot tettek e hazának. Ezek között szerepel, a ki 1848-ban román létére államtitkár volt és azután Kufsteinba került rablánczra. Ilyen Mihályi is, ilyen Joanovits is, a ki a magyar akadémiának volt tagja. Felsorolhatnék még másokat is, de még nem akadt eddig román, vagy más nemzetiségben ember, a ki azzal a megnyugvással öregedett volna meg vagy huityta volna be szemeit, hogy meg is hálálták az ő tevékenységét, a haza érdekében tanúsított önfeláldozását. Ez a példa, t. ház, elriasztó, holott ha ezt a példát megfordithatnók és rá lehetne mutatni egyre, vagy másra, a kinek szolgálatát meghálálták a magyarok, ez minden esetre követésreméltó példa volna, a mikor sorompóba kell állani az alkotmányosságért, Magyarország egységeért, önállóságáért és szuverenitásáért, a közös ellenséggel szemben. Az emiitett Szegeden alkotott nemzetiségi határozat azt mondja, hogy : »az országban lévő különféle nyelvek és görög szertartású egyházak addig, mig a kidolgozandó alkotmány szerkezetéhez képest részletes intézkedés történnék, részint a haza nem magyarajku polgárainak bővebb megnyugtatására, részint a kormánynak ideiglenes rendezési intézkedéseiben utasításul határozatképen kijelentetik : 1. a magyar birodalom területén lakó minden népességnek nemzeti szabad kifejlődése — nemzeti, ha valaki az urak közül most ezt a kifejezést látja magyar törvényben, hát elborzad egyszersmind — a következőkben ezennel biztosíttatik : 2. országlati, közigazgatási, törvénykezési, mint diplomatikai nyelv a magyar használtatván, az országban divatozó minden más nyelvek használatára nézve kimondatik : 3. a községi tanácskozásokban mindenki akár magyar, akár anyanyelvén szólhat: a jegyzőkönyv pedig a községben divatozó nyelvek közül azon nyelven fog vezettetni, mely szabad választás szerint megállapittatik.« A mostani törvény szerint is a községek szabadon választják hivatalos nyelvüket, de ha ezen hivatalos nj^elvet, saját anyanyelvüket tanácskoKÉPVH. NAPLÓ. 1906 — 1911. I. KÖTET. zásaikban használják, alig létezik község, a mely-, ben a jegyző ugyanazon hivatalos nyelven szerkesztené a jegyzőkönyvet. Mit érünk itt Magyarországon a törvényekkel, ha azoknak az applikácziójánál épen az ellenkező eljárás követtetik, és ha hazafiság számba megy annak tette, a ki megszegi a törvényt, a ki nincsen respektussal az iránt a nép iránt, a melynek a szolgája ő, hanem a mint helyesen panaszolta fel egyik szerb t. képviselőtársam, hogy a tűzoltók részére 1000 forintot szavaztak meg egy községben, a képviselőtestület ugy értette, hogy egyszer s mindenkorra, a jegyző pedig beleszúrta, hogy minden évben, most azután nem tudnak tőle szabadulni. Ha tehát az az intenczió, hogy a törvény kijátszassék, hogy a népet anyagi károkba ugraszszák bele : akkor az ilyen törvények csak papiroson maradnak és minden hatás nélkül lesznek a polgárok jól felfogott érdeke szempontjából. Továbbá így szól a törvén}^ (olvassa) : A törvényhatósági mindenféle ülések tanácskozásaiban mindaz, ki szólásra feljogosítva van, véleményét és szavát akár magyar, akár anyanyelvén előadhatja. A mely törvényhatóságban valamely népfaj az összes lakosság felét túlhaladja, ott a jegyzőkönyv, ha kívántatik, annak nyelvén is szerkesztendő. Ha az esküdtszék vagy az első biróságu törvényszékeknél a szóbeli eljárás behozatik, a 4-ik pont alatt kimondott ezekre is kiterjesztetik. Az esküdtszéki intézménynél egész retrográd irányba terelődött a kérdés, mert az esküdtszéki intézménynek czélja abban kulminál, hogy minden polgár találja meg a bíráját olyan emberben, a ki vele együtt él, a ki viszonyait ismeri és a ki olyan, mint ő. Kérdezem, hogy a tót, román vagy szerb állampolgár mikor lesz abban a helyzetben, hogy a saját tárája lehessen. Azt merem alítani, hogy soha. Hogyha az állampolgároknak szabadságát és életét így teszik koczkára, hogy ezt a kis szint adják meg, ez nem helyes dolog. Meg van állapítva a törvényben, hogy . . . (Folytonos zaj a nemzetiségi padokról.) Elnök: Ne méltóztassanak folyton konverzálni. Brediceanu Koriolán: Én nem kezdtem. Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék reflektálni az elnöki enuncziáczióra, mert kénytelen leszek a kéjsviselő úrral szemben a házszabályok értelmében eljárni. En nem a szónok úrra, hanem a közbeszóló urakra czéloztam. Méltóztassanak csendben a szónokot meghallgatni, mert kénytelen leszek a házszabályok szigorát alkalmazni minden egyes képviselő úrral szemben. Brediceanu Koriolán : (Olvassa): »Szabadon választhatja az elemi tanodákban a tanítási nyelvet. Folyamodványát mindenki anyanyelvén is bárhova benyújthatja. A gr. szertartásnak zsinata összehivatván, egyházi és tanodái ügyeikben, mint bármely más hitfelekezetbeliek szabadon intézkedhetnek, püspökeiket szabadon választhatják.« Ezen törvények intézkedései oly határozott és kétségbevonhatatlan ellentétét képezik annak 40
