Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-23

23. országos ülés 1906 Julius 9-én, hétfőn. 311 előterjesztése alkalmával, hát akkor mire való ez a sok vita és szószaporítás; csak azért talán, hogy élesítsük az ellentéteket ? Itt van a különb­ség a mi és az önök álláspontja között, mert mi nem élesíteni, hanem kiegyenlíteni akarjuk az ellentéteket, mert mi vagyunk az egyedüliek, a kik leplezetlenül rámutatunk azon tényre, hogy a jelen körülmények között összhang ebben az or­szágban és az ország összes népei kőzött nem lehetséges. (Mozgás és ellenmondások a bal­oldalon.) Elnök: Kérem, ne méltóztassék folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Nevszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. Brediceanu Koriolán: A koalicziós pártok és mi is egyetértünk abban, hogy az eddigi rendszer rossz volt, igen gyáva, igen haszontalan, igen pisz­kos, igen alávaló volt. Igaz, uraim, aláírok mindent. Ez a rendszer csődöt mondott, és hogy csődbe jutott, nem akarok abból a sok piszokból semmit sem kikaparni ; ha az a rendszer csődött mondott, ám temessük el örökké. Ne veszítsük el ebből a rendszerből azt, a mi látszólag talán becses nekünk, vagy önöknek, de ne vegyük át a nemzetiségi kérdések akkénti felfogását, a mint ez a rendszer felfogta azt; dobjuk el azt is, keressünk a nemzeti­ségi kérdés megoldására más utat, mert nagyon természetes, hogy abban a rossz posványos rend­szerben nem verhetett gyökeret és nem teremhe­tett meg valamely jó és szép virág, hanem csak olyan, a milyen ahhoz a talajhoz illett. Én nem hallottam a nemzetiségi kérdésről mai formájában, sem az 1848-as legislatura idején, sem. később, a midőn ama nagy férfiak éltek ; még a 70- es évek táján is csak ugy prezentálták ezt a kérdést, hogy az állami eszme érvényesülése, azután lett belőle a magyar állameszme, később az egységes magyar állami eszme s végül az egységes nyelvű magyar nemzeti állameszme. így nőtt egyre ez a felfogás ; olyan volt ez, mint egy skorpió, a mely­nek csipése mindig mérgesebb lesz, és ennek nem az volt az inditó oka, hogy a haza javát kell elő­mozditani, hanem az, hogy megteremtsék azt az uralmat, a melyet Veres József képviselő ur ugy aposztrofált, hogy »a magyar az ur ebben a hazá­ban*. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez igaz, de nem egyedül ur : én is társa vagyok és igénybe veszem a társaság jogát az uraskodásban is. (Elénk helyes­lés és taps a nemzetiségi képviselők padjain.) Mind­addig, a mig én is adót fizetek, a mig fiam katonás­kodik, a mig én is kész vagyok fegyvert fogni, ha ugy fordul a dolog, hazámért, a közéletből is jogom van részemet követeim. T. ház ! Az államtitkár ur felszólalására vagyok bátor most visszatérni. Az államtitkár ur a mi felirati tervezetünknek csak egyetlen passzusát kifogásolja s ez a passzus az, a hol a választások alkalmával elkövetett nagy vissza­élésekre utalunk. Erre vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy ha mi ezt felpanaszoltuk, ténye­ket és bizonyítékokat is hoztunk fel ezen pana­szok valóságának igazolására és ennél többet már igazán nem tehettünk. Felemiitettük a vesztege­téseket, a hivatalos közegek törvénytelen beavat­kozását, a mi a választások eredményét meglepő mérvben befolyásolta és tényeket és bizonyíté­kokat is hoztunk fel arra nézve, hogy mig a hiva­talos közegek felháborító visszaélései megtorlat­lanul maradtak, addig a kormányt nem támogató választók ma is a legélesebb üldözéseknek van­nak kitéve. (Ugy van ! a nemzetiségiek padjain.) Minapi interpellácziómban felsoroltam olyan tényeket, hogy e házban nem találtam egyetlen­egy képviselőt sem, a ki azt ne mondta volna, hogy ha mit felhoztam, igaz, akkor ez csak­ugyan szégyenére válik országunknak és nem létezhetik kormány, a mely ezen visszaélésekkel szemben a megtorlást ne alkalmazza. Felolvastam itt azokat a képtelenségig menő Ítéleteket, erede­tiben rendelkezésére bocsátottam a miniszter­elnök urnak. Azt hiszem, ennél többet igazán nem tehettem. Különben, t. ház, midőn az államtitkár ur minket idegeneknek és vendégeknek traktál azért, mert ezeket felhoztuk, akkor az eddig felsorolt tényeken és bizonyítékokon kívül kijelentem és bejelentem még azt is, hogy a királyi bünfenyitő törvényszékhez, a zilahi kir. törvényszékhez, a szatmári törvényszékhez feljelentések tétettek, hogy azon kívül (Halljuk! Halljuk!) vannak újságjaink, melyekben minden elő van terjesztve ; s ha a magyarság vagy a magyar állam ellen csak valamit is ki lehet szedni e lapokból, akkor mind­járt ott van az ügyész . . , Hodzsa Milán : Azt észreveszik rögtön ! (Zaj.) Brediceanu Koriolán : ... de azokat a ténye­ket és bizonyitékokat, a melyek ott fel vannak ­sorolva, azokat a királyi ügyész ur sohasem látja meg. Vajda Sándor : Akkor nem tud románál! Brediceanu Koriolán: Pedig azok a tények, t. ház, a melyek ott fel lettek sorolva, mint pl. a resiczabányai főszolgabiró esete, mint a karánsebesi főszolgabíró esete, olyan tények, melyek — ha valóságuk bebizonyul — hivatalból üldözendő bűncselekményt képeznek. Mindezekről nyilváno­san száz és száz ember előtt a törvényhatósági bizottságokban felszólalások történtek, ott volt az ügyész ur is, de akkor nem talált indokot arra, hogy ez urak ellen hivatalból indítson vizsgálatot. (Mozgás.) Hodzsa Milán : A Juszticziának be van kötve a szeme, nem lát! (Mozgás.) Brediceanu Koriolán : És ezt látja a mi népünk. Lapunkban megírtuk, hogy mi mint tisztességes, becsületes emberek senkit sem gyanúsítunk, meg­írtuk, hogy nem szabad senkinek gyanúsítani a hatóságokat. A kinek valami baja van, itt van a lap, közöljük. Állandó ügyvédet állítottunk s azt mondtuk a népnek, menjetek panaszotokkal ehhez az emberhez, adjatok neki meghatalmazást és el fog ügyetekben járni. Aztán vártunk egy-két hétig : egyszer azután csak többen jöttek és ekkor a legbotrányosabb dol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom