Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

306 22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. szállításnál. Már most hogy hogyan oszlott volna ez meg Magyarország és Ausztria között, erre a felelet meglesz a szerbek feleletében, mert megosztásról akkor lehet szó, ha ők ezt bizto­sították volna. Ok azonban egyszerűen meg­tagadták ennek biztosítását, a hegyi ütegekre és municziókra nézve általában, a többire nézve pedig csak általános biztatásokkal akartak ki­elégítést nyújtani. Ilyen körülmények közt az, hogy mikép oszszuk meg a meg nem lévő, nem biztosított ipari szállításokat Magyarország és Ausztria közt, kérdés tárgya nem lehetett, annál kevésbbé, mert ez, ismétlem, nem képezte döntő feltételét a szerződésnek. Hanem nézzük, hogy egyebekben micsoda feleleteket nyertünk. Először is, a mint emiitettein, a követelt 61 tétel közül egy párra nézve ígéretet nem nyertünk. Másodszor az volt a kikötés, hogy a német szerződésben biztosított vámtéte­leken alól ők nem mennek, tehát a német­országi szerződésben foglalt czikkeknél nem kaptunk volna többet, mint a legtöbb kedvez­mény alatt most is kapnánk, a mi kivitelünket lehetetlenné teszi. Harmadszor azzal a viszont­követeléssel találkoztunk, hogy — nem ugy mint Zboray képviselő ur mondotta — megelégedtek volna egy szerény vámmal, hanem ezen provi­zórium alatt is követelték vámjainknak lénye­ges leszállítását, követeltek olyan egészségügyi könnyítéseket, a mely egészségügyi könnyítések, ha kouczedáltattak volna, a mi állategészség­ügyi viszonyainkat egyenesen veszélyeztették volna. Jelesül, hogy ne általános szavakkal szóljak, az ökörre nézve, mely a legjelentéke­nyebb behozatal, a hol ma 42 korona vámot fizetnek — ez súlyra van átszámítva, átlagos súlyát veszszük 4^ mm.-val a szerb ökörnek — követelték azt, hogy a súlynak megfelelőleg 32 koronára szállíttassák le a vámtétel. A sertés­nél, a hol ma 22 korona a vám, követelték, hogy az 15 —16 koronára szállíttassák le. Köve­telték ezenkívül, hogy a folyó év végéig 30.000 darab ökörnek és 80.000 darab sertésnek be­szállítása részükre biztosíttassák. Tehát, t. képviselőház, akkor, a mikor mi követeltünk bizonyos engedményeket, hogy ki­vitelünk annyira a mennyire fokozódhassák ezen jn-ovizórium alatt, a felelet erre az volt, hogy olyan engedményeket, a melyek a mi kivitelün­ket valamennyire biztosították volna, ők nem adtak, ellenben olyan követelésekkel állottak elő, a melyeket, ha provizórium alatt konczedál­tunk volna, messzebb mentünk volna, mint a mennyire mi a végleges szerződés megkötésénél mehetünk, ugy hogy ezen engedmények a vég­leges szerződés megkötését merőben meghiúsí­tották volna. Végül, a míg mi azt a biztosítékot adtuk, hogy, ha megegyezés jön létre a provizórium tartama alatt, ez a megegyezés azonnal életbe lép,, ők ezt a skupstina jóváhagyásának feltéte­léhez kötötték. Tehát először egy olyan idő­haladékhoz, a mely felett mi feltétlenül nem rendelkezünk és ők sem rendelkeznek, és má­sodszor nemcsak ilyen időhaladékhoz, hanem ahhoz a, nézetünk szerint, igen labilis alapon álló biztosítékhoz is, hogy a skupstina átalában elfogadja-e. Ez a tényállás. Ilyen körülmények között daczára annak, hogy, őszintén szólva igen nagy sajnálattal tettük azt, mert mi komolyan akar­juk venni, hogy barátságos viszonyt tartsunk fenn Szerbiával és az összes Balkán-államokkal, és nemcsak politikai téren, hanem gazdasági téren is a megértés politikáját követhessük, da­czára ezen tendencziáknak, az ország jól felfo­gott érdekében hozzájárultunk ahhoz, hogy a tegnapi naptól kezdve a határzár, ugy a mint ez korábban is szokásban volt és a mint attól hatályt várhatunk, újból életbeléptettessék. Ezeket vagyok bátor a t. háznak tudomá­sára hozni. Végül, mivel a külügyminiszter ur személye belekevertetett e vitába, azon szerintem nem igazolt feltevésre, hogy a külügyminiszter urat a boszu politikája vezeti, megjegyzem, hogy bennünket a külügyminiszter ur áUáspontja nem irányított, hanem irányítottak Magyarország gazdasági érdekei. (Általános helyeslés.) Polit Mihály: A külügyminiszter nem akart mutatni semmit az iratokból! Wekerle Sándor miniszterelnök; Hogy érti ezt a képviselő ur? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Ebben az ügyben a külügyminiszter ur tökéletesen a magyar kormány kívánalmainak megfelelően járt el, sőt, t. képviselőház, még azon határidőn belül, a melyhez mi megadtuk hozzá­járulásunkat, nem is élt a tilalom jogával. Június 8-án három heti határidőt tűz­tünk ki, mint záros határidőt, a melynek letel­tével a határzár életbeléptethető. Ez lejárt június 29-én és ekkor a külügyminiszter ur még egy hetet hozzáadott s csakis ezen egy hét lejártával alkalmazta, ujabb beleegyezésünket kérve, a határzárt. (Helyeslés.) A módra nézve meg kell állapitanom, hogy azon jegyzéket is előre közölte velünk és specialiter én velem hozzájárulás végett, a melyet a tegnapi napon a szerb kormányhoz intézett, sőt még azt a hirlapi közleményt is közölte előleges hozzájáru­lás végett, a melylyel ezt köztudomásra hozza. (Helyeslés.) Azt hiszem, jobban érvényesíteni azt az álláspontot, hogy a külügyminiszter köz­vetítő szerepet játszik és a tulajdonképeni intéz­kedési jog egyetértőleg a két kormányt illeti, nem lehetett. Ennélfogva, miután ugy gazdasági, mint politikai tekintetben, azt hiszem, bizonyí­tékát szolgáltattam korrekt eljárásunknak, vála­szomat tudomásul venni kérem. (Általános élénk helyeslés.) Elnök: Zboray Miklós képviselő urat illeti a szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom