Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

304 22. országos ütés 1906 Julius 7-én, szombaton. vallhatjuk egész őszintén, hogy egészen más a kormányzati politika és egészen más az ellenzéki politika. Egészen más fegyvereket használunk a védelemnél, mint a támadásnál. Mondom, ezzel teljesen tisztában voltunk mindanynyian; de azt hiszem, ahban is megegyeztünk mindannyian, legalább én ugy gondolom, hogy van egy bizonyos határ, a melyen tul azután nem mehetünk, t. i. az a határ, a hol veszélyeztetve látjuk a függetlenségi elveket, sőt magát a függetlenségi pártnak a fennállását. A mikor ezt veszélyeztetve látjuk, akkor, hogy ha mi ebbe belenyugszunk, ezzel mintegy megtagadjuk a függetlenségi párt létjogosultságát. Én azt hiszem, hogy ez az a határ, a melyen tul már nem mehetünk. A függetlenségi pártnak, a mint mindanynyian tudjuk, törekvése nemcsak az volt. hogy itt bent az országban, magában e hazában a függetlenségi párt elveinek minél több hivet szerezzen és a függetlenségi párt elveit a haza polgárai közt mintegy egyetemessé tegye, hanem czélja az is volt, hogy a körülöttünk lévő népeknél a függetlenségi elvek iránt bizalmat keltsen és a körülöttünk lévő független államokat, különösen a déli államokat, az u. n. Balkánt a magyar nemzet részére megnyerje. Ez mindenesetre czélunk volt. Ezt maga a párt programmjában is vallotta, a mely programmnak a hirdetése mellett nyertük el mandátumunkat; az volt ez a programm, hogy mi azokban a népekben barátokat fogunk keresni: nem értek alatta olyan hangulat által keltett szimpátiát, hanem értem igenis a közös érdek felismerését. És láttuk tényleg, hogy ezeket a közös érdekeket fel is ismertük. Különös visszhangra talált ez a törekvés, nem csekély mértékben és nem kicsinylendő módon, az egész függetlenségi párt helyeslésével, épen Szerbiában. Es ha most azt látjuk, hogy e törekvésnek eredményét el akarják rontani, akkor abba a különös helyzetbe jutunk, hogy teljesen diskredítáljuk magunkat azok előtt az államok előtt, és azok sem a függetlenségi elveket, de minket sem fognak többé annyira becsülni. A függetlenségi politika tekintetéből tehát szükségesnek találtam ebben az irányban felszólalni. Nem akai'om hosszura nyújtani beszédemet, mert csak épen ezt akartam megjegyezni. A függetlenségi elvek teljes hitele tekintetéből akarok a miniszter úrra hivatkozni, a ki ugyan nem ez elveknek a vallója, de a kinek, azt hiszem, a mi erkölcsi reputácziónkat ép ugy meg kell védenie, mint a milyen őszintén és hiven támogatjuk mi a kormányt. Én nagyon jól tudom, hogy a szerb határnak ez az elzárása nem a magyar kormány részéről, hanem a külügyminiszter részéről jött. Nem tudom, minek mondjam ezt, de miután látom, hogy ez teljesen szükségtelen, teljesen felesleges és Magyarország érdekeinek hátrányára van, {Igaz! Ugy van! balfelöl.) nem teszem fel, hogy ez a magyar kormány ténye, de igenis felteszem a külügyminiszterről, a kinek a Balkán-államok irányában követett ezt a politikáját nagyon jól ismerjük és annak idején e részről élesen kritizáltuk és támadtuk is, (Ugy van! Felkiáltások: Boszuból teszik!) Én magam nem tudok annyira mélyen belelátni a dolgokba, de kénytelen vagyok magam is csatlakozni a hangulathoz, hogy ez boszu-politika. Miután pedig Zboray t. barátom elmondta e tényre vonatkozólag azt, a mit én elmondhattam volna, interpellácziómat ez alkalommal nem fogom beterjeszteni. (Helyeslés és élénk derültség!) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! (Ralijuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy először is Bedőházi János t. képviselőtársamnak beszédére válaszolói ag azt konstatáljam, hogy a szerb politika tekintetében ezen ház tagjai között külömbség egyáltalában nem létezik. (Helyeslés.) Mi ugy Szerbia, mint minden Balkán-állam és egyáltalában minden állam irányában magyar politikát követünk. (Helyeslés.) Tisztában kell tehát lennünk ezen magyar jjolitikának határaival és tendencziáival. Külügyi kérdéseket ugy kezeim, hogy azok egy pártnak legyenek sajátjává és ne a nemzet egészének erejét állítsuk avval szembe, engedelmet kérek, nem lehet. (Helyeslés.) Tisztában kell lennünk avval, mi a mi álláspontunk a Balkán-államokkal szemben. A mi álláspontunk a Balkán-államokkal szemben az, hogy azoknak szabad fejlődését, haladását és függetlenségét saját részünkről elősegítjük. (Helyeslés.) A status quo-t fentartjuk, minden terjeszkedésnek megengedése nélkül és minden uj államalakulásnak, amely minket veszélyeztethetne, meggátlása mellett. Ez a mi Balkán-politikánk; ezeken a határokon belül teljes erőnkből érvényt fogunk szerezni érdekeinknek. (Helyeslés.) Másik megjegyzésem vonatkozik a szerb politikára, és ezt Zboray Miklós t. képviselőtársamnak vagyok bátor említeni, a ki a mi Szerbiával szemben elfoglalandó és gyakorlandó külügyi politikánkat a mi szerbjeinkre, a mi belső szerb honfitársainkra való tekintettel kívánja megállapítani. Bocsánatot kérek, egyáltalában nem kívánunk olyan politikát követni, a mely bármely nemzetnek érzületét és fejlődését sértené. De meg kell állapitanunk azon határokat és azon viszonyt, a melyeken tul a mi itt benn lévő szerb j>olgártársainknak érdekei szintén nem mehetnek. A magyar korona határain kívül egészen szabad politikát kell követnünk, minden tekintet nélkül itt bent lévő szerb polgártársainkra. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ez az a határ. 0 velük egy benső, intern viszonyban vagyunk, de ez az intern viszony nem szabhatja meg külpolitikánknak sem irányát, sem vezérelveit. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Legyünk tisztában ezzel, t. képviselőház, (Helyeslés.)