Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-22

22- • országos ülés 1906 Julius 7-en, szombaton. 293 Megsemmisítette a törvényhatóságoknak azokat a határozatait, a melyekkel a vármegyei, városi és községi alkalmazottakat eltiltották attól, hogy állami adót és illetéket beszedjenek, önkéntes adófizetéseket elfogadjanak és kezeljenek, az önkéntes katonai szolgálatra jelentkezők részére szükséges belépési bizonyítványokat kiállítsák és azon tartalékosok és póttartalékosok behívó jegyeit kézbesítsék, a kiknek behívása a meg nem szavazott ujonczok pótlása czéljából történt. Megsemmisítette az alkotmány- és törvényellenes kormány által kinevezett főispánokat el nem ismerő és azoknak beiktatását megtagadó törvényhatósági határozatokat. Megsemmisítette az alkotmányvédő bizottságok jelentését, a nemzeti küzdelem és ellentállás javára pótadó megszavazását és az alkotmány védelmét tárgyazó törvényhatósági határozatokat. Es e megsemmisítő határozatait is törvénytelenül hozta, mert a megsemmisített határozatok ellen senki sem felebezett, azok tehát törvény szerint jóváhagyást sem igényeltek, tehát felülvizsgálat tárgyát sem képezhették, és a megsemmisítés a legtöbb esetben a határozat jogerőssége után is következett be. A törvényes ellentállásban kitartó vármegyék állami dotáezióját törvényellenesen megszüntette, a törvényhatóságoknak azokat a tisztviselőit, a kik esküjükhöz hiven a törvényhatósági bizottság törvényes határozatainak engedelmeskedtek és a törvényellenes megsemmisítő rendeletek végrehajtását megtagadták, jogtalan politikai üldözésnek tette ki és az 1886 : XXII. t.-ez. 94. §-ának rendelkezése ellenére hivataluktól felfüggesztette és ellenük fegyelmi eljárást indított; törvényellenesen kinevezett főispánokat és a kormány által kinevezett kormánybiztosokat kivételes hatalommal ruházott fel és azoknak a vármegye közönségének tulajdonát képező székházakban a főispáni lakásokból álló helyiségeknek és hivataloknak elfoglalására irányuló erőszakos eljárását irányította, támogatta. Bihar Ferencz honvédelmi miniszter eUen a következő panaszok vannak felsorolva: A véderőről szóló törvény utasítása ellenére a katonai behivójegyeknek posta utján való szétküldését elrendelve, ezeknek a csendőrörsöknél való kifüggesztését rendelte el és e rendeletet a törvényhatóságokkal hivatalosan nem is közölte, hanem saját közegei által hajtatta végre; az egyéves önkéntesek folyamodványainak, valamint az önkéntes belépésre szükséges igazolványoknak a polgári hatóságok mellőzésével a katonai parancsnokságok által való kiáUitását rendelte el, végül ellenjegyezte azt az 1905. november 18-án a »Budapesti Közlöny«-ben közzétett legfelsőbb parancsot, a melylyel az 1888 : XVIII. t.-cz. alapján a nemzet ujonczmegajánlási jogának kijátszása czéljából a póttartalékosok behívása, illetőleg a kiszolgált katonák visszatartása elrendeltetett. Ezek azok a panaszok, melyeket a törvényhatóságok emelnek a Fejérváry-kormány és annak miniszterei ellen és a melyek alapján kérik ennek a minisztériumnak vád alá helyezését. Ezek a panaszok az 1848 : III. t.-cz. 32. §-ában körülirt vád alá helyezésre okot szolgáltató tényállást sorolnak fel, mert ez a törvény azt rendeli, hogy a minisztériumnak mindegyik tagja mindennemű hivatalos eljárásáért felelős és felelőségre vonandó (olvassa): »Minden oly tettért vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendeletét, az egyéni szabadságot vagy a tulajdon szentségét sérti s általuk hivatalos minőségükben követtetik el, illetőleg adatik ki. A kezeikre bizott pénz és egyéb értékek elsikasztásáért vagy törvényellenes alkalmazásáért. A törvények végrehajtásában vagy a köz send és bátorság fentartásában elkövetett mulasztásokért, a mennyiben ezek a törvény által rendelkezésükre bizott végrehajtási eszközökkel elháríthatok volnának.« A panaszok és a törvény egymással való szembeállításából nyomban kitűnik, kivált ha mérlegeljük azokat az eseményeket, a melyek a múlt esztendőben a törvénytelen kormány uralma alatt elkövettettek, hogy a törvényhatóságok korántsem sorolták fel mindazokat a sérelmeket, törvénysértéseket és visszaéléseket, a melyeket a múlt kormány, a hatalmat bitorolva, a nemzet alkotmányán, a nemzet törvényein elkövetett. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha összehasonlitjuk az eseményeket a kérvények tartalmával, arra az eredményre jutunk, hogy részben azért, mert a törvényhatóságok jogkörét nem érintették, részben pedig azért, mert ezen panaszok beadása után történtek, a törvényhatóságok megfeledkeztek, illetőleg még nem jutottak ahhoz az időponthoz, hogy felsorolhattak volna minden sérelmet. Hiszen, hogy mást ne említsünk, nincs szó ezen kérvényekben azon sérelemről, a mely 1906 február 19-én követtetett el, a mikor fegyveres erővel kergették szét az országgyűlést. Nincs szó arról a sérelemről, a melyet a törvénytelen kormány 1906. márczius 1-én követett el, a midőn törvénytelenül, az 1899 : XXX. t.-cz. határozott rendelkezése ellenére megkötött külföldi szerződéseket és életbe léptette azokat rendeleti utón, holott a magyar törvény szerint rendeletekkel kormányozni ebben az országban nem lehet, nem szabad. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) Nincs szó arról a sérelemről, a melyet a bitorló, törvénytelen kormány elkövetett azzal, hogy a közös költségvetés megállapítása nélkül, tehát delegáczionális tárgyalás nélkül, utalta ki a közös költségeket, kiutalta daczára annak, hogy még a hozzájárulási arány sem volt törvényesen megállapítva. (Igaz ! TJgy van ! a baloldalon.) Nincs szó arról a sérelemről, a melyet a törvénytelen kormány elkövetett a polgárok gyülekezési és szólásszabadsági jogán azzal, hogy a képviselőknek még beszámolók megtartását sem engedte meg és fegyveres erővel kergette szét az e czélból összehívott népgyüléseket. Nincs szó