Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-22
22. országos ülés 1906 Julius 7-én, szombaton. 279 van!) Épen ezért még a képviselőválasztásnál is .sokkal nagyobb mértékben élvezhetik jogaikat, mint a magyar faj. Az oláh, szerb püspökök benn ültek a főrendiházban századokon át, mikor még a magyar protestáns püspökök ki voltak onnan zárva. Goldis László : Cseréljünk ! .(Zaj.) Sümegi Vilmos: Mindig Bécset támogatták! Szállitották a kormánypárti liberális voksokat! (Zaj.) • Veres József: Már 1844-ben kimondotta a törvényhozás, — és én ugy emlékszem, hogy a nemzetiségiek sem szólottak ellene akkor, — hogy hivatalnok, pap, tanító nem lehet az, a ki a magyar nyelvet nem birja, és még ma is száz számra vannak papok és tanítók, a kik a magyar nyelvet nem beszélik. Ez a türelem a magyar faj részéről. Goldis László : Nincs hódító ereje ! Veres József : 1879-ben törvény rendelte, hogy az elemi iskolában a magyar nyelvet mint az állam nyelvét kell tanítani, hogy a gyermek az iskolából kilépvén, tudjon magyarul. Egész vármegyéken mehetünk végig, mégis azt tapasztaljuk, hogy az ifjabb nemzedék még sem beszél magyarul. (Zaj a nemzetiségi padokon.) Egy hang (a baloldalon : Szamár !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak a közbeszólásoktól és folytonos közbeszólásaikkal ne zavarják a szónokot. Veres József : Ha a t. képviselő urak a nemzetiségi törvény végrehajtását oly türelemmel sürgetik azért, mert törvény, miért nem tartják ép olyan tiszteletben az 1844. és 1879-iki törvényt ? (Felkiáltások a nemzetiségi fádokon : Végre vannak hajtva !) Ha végre lenne hajtva, egész Magyarország magyarul beszélne, pedig azt nem tagadhatják, hogy ez nem igy van. Mi nem azért taníttatjuk a népiskolákban a magyar nyelvet, hogy anyanyelvüktől megfoszszuk a nemzetiségeket, ez Magyarországon igaz magyarnak soha eszébe nem jut, hanem azért taníttatjuk, hogy az a szegény ember is bírjon egy közös nyelvet, melylyel a magyarral és a többi nemzetiségekkel is érintkezhessek és a közéletben mindenképen boldogulhasson. Ha nem tanittatnók a magyar nyelvet, meg vagyok győződve, hogy a t. képviselő urak azért panaszkodnának, hogy miért nem taníttatjuk azt és hogy még csak alkalmat sem akarunk adni a nemzetiségeknek, hogy az állam nyelvét ők is megtanulhassák. (Élénk helyeslés a baloldalon. Felkiáltások a nemzetiségi padokon : Próbálják meg. 1 Zaj. Elnök csenget.) Egy hang (a nemzetiségi padokon) : Kétnyelvű nép nincsen a világon ! Veres József: Szerbiában, Oláhországban, Horvátországban kizárólagosan kötelezővé teszik az illető államok nyelvét. GresskowitZ Vilmos: Azok nemzeti államok! Elnök: Kérem Gresskowitz képviselő urat, ne tessék közbeszólásaival a szónokot folytonoson zavarni. Veres József : T. képviselőház ! Nagyon közel esik a föltevés, vájjon nem azért akadályozzák-e meg némelyek a nemzetiségeknél a magyar nyelv tanítását, hogy a nép nem tudván magyarul, ezzel is el legyen zárva a magyar fajtól, a közélettől, a tudománytól és egyedül rájuk legyen utalva és hogy az ő befolyásuk, az ő tekintélyük versenyen kivül maradhasson. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) A t. nemzetiségi képviselő urak gyönyörűen beszélnek magyarul, meg vagyok róla győződve, hogy gyermekeiket is megtaníttatják magyar nyelvre a saját hasznukért; csakhogy a szegénv embernek is érdekében áll és hasznára van, ha magyarul megtanul. (Folytonos zaj a nemzetiségi padokon.) Magyarországon a mostani körülmények között magyarnak lenni csapás, mert a nemzetiségiek tudnak magyarul is és igy versenyeznek a magyarokkal a hivatalokban és a közélet minden terén. A magyar nem tudhat minden nemzetiségi nyelvet és épen azért ő a népeknél nem is versenyezhet velük, s ezért hátrányban van. Azt, t, képviselőtársaim, ne vegyék ugy, mintha az egész nemzetnek akarata volna, hogy az egész országban minden idegen nyelvűt kizárólag magyarrá akarnánk termi. Egy hang (a nemzetiségi padokon): Mi nem vagyunk idegen nyelvűek ! Veres József: Bocsánatot kérek, minden más nyelvűt. Ha a t. nemzetiségi képviselő urak nem mutatnának annyi idegenkedést a magyar nyelvvel és a magyar fajjal szemben, senkinek sem jutna eszébe, hogy magyarrá kell tenni a nemzetiségeket. Én részemről szintén megvallom, ezt a törekvést azért sem helyeslem, mert magasabb emberi szempontból nem tartom jogosnak, tényleges körülmények között pedig nem is tartom lehetségesnek. Ha tehát valaki azt hangoztatja, hogy a más nyelvieket Magyarországon mind magyarrá kell tenni, ezzel csak az ellenszenvet kelti fel és magát a czélt pedig soha el nem éri. (Felkiáltások a nemzetiségi padokon : Ez már beszéd !) Maga a nép, t. képviselőház, óhajtja, hogy a magyar nyelvet megtanulja, mert szükségét érzi és ha máskép nem tudja, gyermekét cserébe adja magyar családnak. A nép, sem a tót, sem az oláh, sem a magyar egyik a másikának nem ellensége, hacsak nem bujtogatják. (Ugy van! Ugy van!) A bujtogatásnak tehát vagy politikai oka, vagy személyes érdeke van. (Egy hang a nemzetiségiek padjain : A szolgabirák bujtogatják! Zaj. Elnök csenget.) Ennek bizonyságául felhozom azt a különös tünetet, hogy a nemzetiségi képviselő urak soha egy szóval sem tettek kifogást az ellen, hogy a hadsereg nyelve német, tehát germanizál; mihelyt azonban felhoztuk a magyar vezényleti nyelvet, egyszerre előállanak az ő nyelvük jogaival és egyszerre tiltakoznak az ellen, hogy ezzel is magyarosítani lehessen. Nem a magyar faj türelmetlen tehát a nemzetiségekkel szemben, hanem a nemzetiségek türelmetlenek a magyarral szemben. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.)
