Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-21
21. országos ülés 1906 Julius 6-án, pénteken. 275 megengedjünk. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Petrovics István: Biztosítom a t. házat, hogy eszem ágában sincs valamivel fenyegetőzni és semmi rácziója sem volna annak, hogy beszédemnek izgató czélzata legyen, mert hiszen nyilvánvaló, hogy nincsen mire, nincsen kit és nincs ki ellen izgatni. Foglalkozni akarok azzal a megoldási móddal, a melyet egyesek megjelöltek, s a melyet úgyszólván az egész többség helyeselt és megtapsolt, mint olyant, a mely egyedül fogja e kérdést rendezhetni. Báró Bánffy Dezső képviselő ur itt azt a kijelentést tette, hogy Magyarország csak mint egységes nemzeti állam állhat fenn, tehát meg kell magyarosítani, mert különben mint poliglott államnak nincsen létjogosultsága; mert csakis a nemzetiségileg egységes államoknak van létjogosultságuk. Ez a tétel, ha szabad véleményt mondanom, nemcsak alaptalan, de egyúttal veszélyes is. Alaptalan, mert tényleg léteztek mindig és léteznek manapság is poliglott államok, a melyeknek államiságát senki kétségbe nem vonja, s a melyekben az összes állampolgárok nagyon jól érzik magukat. De veszélyes is e tétel épen Magyarországra alkalmazva, mert vagy igaz és helyes ez a tétel, vagy nem. Ha nem helyes a tétel, akkor mire való itt olyan filippikákat mondani e tétel mellett, a melyek csak arra valók, hogy az elégületlenséget az országban fokozzák, ha pedig helyesetétel, akkor veszélyes azért, mert egyrészt megingatja a polgárokban Magyarország államlétének egyik alaposzlopát, t. i. a Magyarország jövője iránti hitet, mert hiszen kétségtelen, hogy Magyarország poliglott állam, (Mozgás. Fllenmondások a baloldalon.) másrészt más államokban is azt a hitet kelti, hogy bizony Magyarország nagyon gyenge, mert vezető emberei állítják, hogy mint poliglott államnak / nincsen jövője, sőt létjogosultsága sincsen. És hogy mit jelent az, hogy más államok milyen véleménynyel vannak rólunk, azt, ugy hiszem, nem kell bővebben fejtegetnem. (Nagy zaj.) De, t. ház, szó esett arról is, miért nem lép tünk mi fel mint külön-külön nemzetiségi pártok. Azt hiszem, hogy e kérdésre nagyon egyszerű a válasz, a melyet én kérdés formájában fogok megadni: Hogyan egyesülhetett három párt, a mely mindig egymás ellen küzdött és a melynek programmjai ellentétesek ? Miért egyesültek önök ? Ugyebár azért, mert veszélyben látták a hazát 1 A közös veszély egyesitett minket^ a mely közös veszély a törvények végrehajtása folytán éi a kontemplált törvények révén fenyeget. Az pedig tudvalévő dolog, hogy a ki magát elnyomottnak érzi, bajtársat keres magának. így történt az is, hogy mi románok, tótok és szerbek egyesültünk, egységes párttá lettünk, mert csak nem lehet feltételezni a tótokról és szerbekről, hogy támogatnak bennünket abban, a mivel önök minket vádolnak, t. i. a kifelé való gravitálásban, és viszont rólunk sem lehet észszerűen azt állítani, mintha mi támogatnék a tótokat abban, a mit önök rájuk fognak, hogy ők Tótországot akarnak teremteni Magyarországon, vagy pláne a nekik annyiszor imputált pánszlávizmusban, a melyről önök maguk is azt mondják, hogy minket románokat is fenyeget. Minket, ismétlem, a közös veszedelem egyesitett, a közös veszély, mely fenyeget bennünket. Addig azonban, mig mi itt vagyunk, nem kell félni. (Nagy derültség.) Ezen lehet könnyelműen nevetni, uraim, mert nevetni és szónokolni sokkal könnyebb, mint harczolni. (Halljuk! Ralijuk!) Lehet lelkesíteni a közönséget, a mint a közelmúltban lelkesítették is, hogy ne fizessen adót és ne adjon katonát, de arra nem fogják lelkesíthetni és ka/paczitálni tudni a jjolgárokat, — ha ez az ország veszélyben lesz : — hogy vér- és j)énzáldozatot hozzanak. Szónoklatokkal nem fogják erre kapaczitálhatni a polgárokat. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Azt mondottam előbb, hogy addig, mig mi itt vagyunk, nincs semmi veszély. Azzal is vádolták némelyek a kormányt, hogy minek engedett minket ide be. Ebben jogilag nem lehet minket megakadályozni, azt azonban, hogy hog} r an kerültünk be a parlamentbe, más alkalommal fogom elmondani. (Mozgás. Felkiáltások : Halljuk inkább most!) A feliratban azt látom, hogy annak tendencziája nem az. hogy szakitsanak ezzel a rendszerrel, t. i. a magyarosítás rendszerével, hanem ellenkezőleg: a közoktatás terén és más helyeken is igyekszik behozni oly reformokat, — az állam nemzeti jellegének megóvása czinie alatt, — a mint az ott mondva van, a melyek jogaink sérelmét jelentik. A »nemzeti jellegnek megóvása« kitétele azt jelenti, illetve csak azt jelentheti, hogy igyekeznünk kell azt a látszatot kelteni, mintha ez az ország tényleg magyar nemzeti állam volna. (Nagy zaj. Felkiáltások: Törvényben van!) Lehet törvényben bármi is, bár a törvényben sehol sincs az mondva, hogy »magyar nemzeti állam«. (Elénk ellentmondások. Mozgás, zaj. Halljuk' Halljuk!) Nagy Dezső: Nem kell közbeszólani, nem végzi be soha! Petrovics István; Magyarország nem Erancziaország ! (Tetszés és felkiáltások: Fs Francziaország nem Magyarország!) Tehát ne hivatkozzanak Prancziaországra. Elnök: A tanácskozásra szánt idő már húsz perczczel elmúlt, ennélfogva kérem a képviselő urat, szíveskedjék lehetőleg rövidre fogni felszólalását. (Helyeslés.) Petrovics István: Mutassanak nekem önök egész Európában egy olyan államot, a mely államban olyanok a viszonyok mint Magyarországon. Hiszen ha hivatkoznak Svájczra, Belgiumra, ott tényleg más a helyzet. Ezek csakugyan poli35*
