Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-19

226 19. országos ülés 19C Éber Antal: De hogy viselik magukat ?! Brediceanu Koriolán : E szerint Deák Ferencz elismerte azt a jogunkat, hogy mi mint nemzetiségiek is dolgozhatunk a köz érdekében. Azt pedig bizza csak ránk a képviselő ur, hogy miképen viseljük magunkat; mert a mi viseletünk hazafias ! Egyébiránt tiltakozom az ellen, hogy harminczkét esztendei nyilvános szereplésem után valaki engem gyanúsítson hazafiatlansággal. (Éljenzés a nemzetiségiek padjain.) En vármegyémben a legtökéletesebb egyetértésben, kölcsönös becsülésben élek a magyarokkal. így tehát én ott, a hol mintegy 80%-a a lakosságnak román, mégis vagyok egy kis ur. (Derültség.) Az általános választások idején Krassó-Szörénymegyébe katonaság és csendőrség lett kirendelve. Mi, ottani képviselők és különösen én, a kit két kerületben is megválasztottak képviselőnek, azonnal elmentünk az illetékes hatóságokhoz, az alispánhoz és rendelkezésére bocsátottuk magunkat, hogy akár egy, akár több, a központból kiküldendő taggal, esetleg a íőszolgabiró kiséretében bejárjuk a falvakat és érvényesitjük befolyásunkat a jogrend fentartása érdekében. Ez nem kellett. Álhireket, rémhireket terjesztettek e helyett és mi nem tehettünk egyebet, minthogy vártunk, miben áll a dolog \ Híresztelték, hogy a románok ezt csinálják, azt csinálják, összejönnek és jjaprikást főznek minden nem románból. (Egy hang : Izgattak ! Zaj. Elnök csenget.) Legyen kérem nyugodt, minden ki fog tudódni. Meglátjuk mindjárt, milyen érdekünk volt nekünk a szavazásnál és a választásnál a mikor többségünk van az egész megyében. Egyesek féltették a darab kenyerüket, ha nem érvényesülnek tovább a megyében. Az az elem, a mely hivatva van arra, hogy érvényesüljön és joga van hozzá, hogy a közéletből is kivegye őt illető részét, az nem félti kenyerét. Mi nem féltünk tehát semmit sem. (Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Brediceanu Koriolán : Szeretném röviden befejezni interpellácziómat és ezért nem akarok konverzácziókba bocsátkozni. Tény az, hogy a rémhirekből semmi sem vált be. Kérdezem tehát a belügyminisztert, hogy mi okból küldték oda a katonaságot és a megerősített esendőrséget a községek terhére ? A katonák, csendőrök ott maradtak és mi vártuk a történendőket. Be is következtek azok és a csendőrség magaviseletéből és eljárásából meggyőződtünk, hogy ezen kirendeléseknek nem volt más czéljuk, mint az, hogy folytassák azt a rendszert, a melyet itt már annyiszor hangoztattak és a melyet már elmúltnak képzeltünk. Ugyanis, uraim, a régi választásoknak az volt a fogásuk, hogy először megdolgozták a választókat választás előtt és azután a választás után. A választáskor nem igen sikerült, mert akkor ott voltak az ellenpártnak az emberei is és azok ellensúlyozhatták a dolgot; de a mikor a választás már megtörtént, akkor jött a tulajdonképeni üldözés. július k-én, szerdán. Minden választó, a ki a kormánypártra nem szavazott, az üldözők körmei közé került, s annyira büntették és sanyargatták, hogy Batthyány igen tisztelt képviselő ur igy jellemezte az »Égyetértés« egyik számában az akkori választási rendszert : »A választások Magyarországon ugy ejtettek meg, hogy az u. n. nemzetiségiek még csak nem is gondolhattak arra, hogy jelölteket állithassanak és hogy képviselőket a magyar országgyűlésbe küldhessenek.« 1884-ben — és ez érdekes, mert itt sokszor hangoztattak egy szót, a melyre most kapják meg a feleletet — Tisza László állott velem szemben a bogsáni kerületben, Tisza Kálmán volt miniszterelnöknek a bátyja. Nekem akkor is igen sok százra menő többségem volt, a mit a még most is életben lévő választási elnök is igazolhat. Egy hang : Az önök embere volt! Brediceanu Koriolán: A nép volt velem és az választott meg, nem az elnök! A programmot is nem mi csináltuk, hanem a nép. Akkor, mondom, több százra menő többségem lévén, mégis Tisza László lett képviselőnek kikiáltva. Következett a sanyargatás három teljes éven át. Akkor ugyanis a választókerület minden községéből küldöttség jött hozzám, a mely arra kért, hogy ne lépjek fel, mert nem birják ki a zaklatást. (Derültség.) Több tizezer forint volt már az a jogtalanul kiszabott birság, a melynek elengedését Ígérte meg nekik a főszolgabíró arra az esetre, ha ellenjelölt nem lesz. Belenyugodtam én is, belenyugodtak a választók is, és igy következett be abban a hires bogsáni kerületben csakugyan a szabad választás, az a szabad választási éra ellenjelölt nélkül, melynek a farka Krístóffy volt. (Derültség.) Látják, őszinte, tiszta, jóindulatú, hazafias emberek az akkori szisztémának nem kellettek ; de igy kellett erőszakolni a kerületet, hogy maguk sem kértek a választásból, meg az alkotmányból, mert nekik csak hátrány, büntetés és kivándorlás jutott belőle. A mostani választásoknál ugyanez következett be. A régi rendszer embereinek, ugy látszik, már a vérükbe ment a régi választási rendszer és azt nem lehet a legjobb indulattal, vagy miniszteri rendelettel sem megváltoztatni, ök nem tudják elképzelni, hogy e tekintetben változás állhatna be. Hiszen régen is adtak ki a miniszterek rendeletet, de ezek a hatóságok mindig tudták, hogy a mit az a miniszter mond abban a rendeletben, az csupán a külvilágnak szól, de a praxisban, a gyakorlatban azt kell csinálni, a mit csináltak mindig és csinálni fognak ezután is. Mi történt most ? 1906 május 26-ikán Binis községben, a mely szintén a németbogsáni választókerülethez tartozik, azokat a választókat, a kik nem a hatóságok kivánsága szerint adták le szavazataikat, a lehető legigazságtalanabb és embertelenebb bánásmódban részesítették. Kezemben van egy egész oldal ezeknek a választóknak a névé-