Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-19

19. országos ülés 1906 siegreiche Vorrücken der k. k. Truppén in Ungarn gestattet, einige Massregeln zu ergreifen, um den Verkehr zwischen Ungarn und den anderen Teilen des G-esammtstaates zu erleichtern«. Vagyis meg sem várták azt, hogy az ország szabaclságharczát leg}'őzzék, hanem az első győzelmi tünetek után, az első eredmény, a melynek leszakitása után nyúltak, az első gyümölcs, melyet még megérni sem engedtek, az volt, hogy megszüntessék Magyarország vámterületi önállóságát, Mikor azután 1849-ben az események reánk szomorúan továbbfejlődtek, a kápolnai szerencsétlen ütközet után, és, mikor kezdték az oroszokkal a mi ellenünk való koaliczió eszméjét tárgyalni, akkor jelent meg a hires márczius 4-iki Kaiserliches Patent, enthaltend die Reichsverfassung fiir Österreieh-Ungarn. Ez világosan kimondja, hogy »das ganze Eeich ist ein Zoli- und Handelsgebiet«. Ez a közös vámterületnek története. Már most kérdezem : mikor a mi emlékeink igy tüntetik fel előttünk a közös vámterület történetét, akkor nem volna-e indokolt ezen nemzet részéről, ha még gazdasági érdekei az ellenkezőt tanácsolnák is, hogy mégis követelje azt, hogy megszüntessük azt a szégyenletes állapotot, mely a mi szabadságharezunk leveretéséből származott ? (Helyeslés.) Mert ha ezt látjuk, akkor belátjuk azt, hogy azok az áldozatok, melyeket a közös vámterület révén Ausztriának hozunk, nem egyszerű adófizetés Ausztriának, hanem hogy hadisarezot fizetünk azért, mert szabadságharezunkat orosz segitséggel leverték. (Igaz! ügy van!) Eljutottam felszólalásom végéhez. Bátor voltam rámutatni arra, bogy Magyarországnak gazdasági érdekei, érzései és emlékei egyaránt követelik azt, hog3^ a legrövidebb határidőre, a mely csak lehetséges, visszanyerjük önálló rendelkezésünket gazdasági ügyeink felett és azt tettleges rendelkezésekkel gyakoroljuk. Rámutattam arra, hogy a megkötött paktum, melj a koronával szemben minket kötelez és a melyet én minden részében a legszigorúbban respektálok, 1915-ön túli időre ezt a jogunkat semmiképen sem csorbitja. Rámutattam arra is, hogy ha illuzóriussá nem akarjuk tenni ezt a jogunkat 1915 deczember 31-én, akkor már most a megkötendő kiegyezési javaslatoknál, illetőleg az Ausztriával most megkötendő kereskedelmi szerződésnél intézményes biztositékokat kell lefektetni arra nézve, (Helyeslés.) hogy 1915 deczember 31-én ez be fog következni, mert ha e biztositékokat le nem fektetjük, akkor a még hátralévő kilencz évet, a mely talán rövid, de semmi esetre sem tulhosszu az előkészületi munkálatokra, kihasználni sem mi, sem a külföld nem fogja. (Igaz ! ügy van !) Végzem azzal az egy jelszóval, a melyet Baerenreither osztrák kereskedelemügyi minisztertől tanultam, a ki az 1903. évi kiegyezési tárgyalások során egyik felszólalását azzal fejezte be »acceptiren wir die Gegenwart, rüsten wir uns für die Zukunft«. július í-én, szerdán. 219 Én is azt mondom, t. képviselőház, én a felirati javaslatot mint jelent elfogadom, de a jövőre nézve meggyőződésem integritásának megóvása szempontjából már most kijelentem azt a meg nem másitható elhatározásomat, hogy, a mennyiben azok a kiegyezési javaslatok, a melyek a most folyó tárgyalások eredményeként a ház asztalára fognak kerülni, nem fogják magukban foglalni feltétlen biztositékát annak, hogy 1915. deczember 31-ével az önálló vámterület tettleges terére átlépünk, abban az esetben én ezeket a javaslatokat szavazatommal támogatni nem fogom. (Élénk helyeslés és éljenzés- balfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Raisz Aladár jegyző : Manojlovics János! Manojlovics János: T. ház! A trónbeszéd és az arra adandó válaszfelirat nagy közjogi jelentőségükhöz képest e házban minden alkalommal beható tanácskozás tárgyát képezte. Mindkettőnek közjogi jelentősége azonban a mai viszonyok között, »tekintettel a közelmúlt sajnálatos eseményeire^ messze túlhaladja azoknak egyébkénti horderejét. Alkotmányunk még rövid idővel ezelőtt tényleg fel volt függesztve, és pár nap választott el csak attól, hogy annak formai felfüggesztését is megérjük. Kétségtelen, hogy alkotmányunknak alkotmányos mezben fentartása a lényegnek teljes szétrombolásával, épen olyan súlyos és következményeiben beláthatatlan alkotmánysértést képez, mint annak formai felfüggesztése. Sőt még veszedelmesebb is, mert alkotmányunk intézményes biztosítékai meg lettek hamisítva, alkotmányos intézményeinkbe az abszolutizmus mérge tudatosan be lett oltva, és kérdéses, hogy a törvényes jogrend helyreálltával ki vész-e ez a méreg alkotmányos intézményeinkből, és nem fogja-e a megsemmisítés munkáját alkotmányos szervezetünkben tovább folytatni? És ha, t. ház, a mindenkori válaszfeliratnak czélja volt Ö Felségét tájékoztatni a nemzet érzelmeiről, gondolkodásáról és akaratáról, mennyivel inkább szükséges a mostani válaszfeliratban precziziroznunk a nemzet ítéletét a közelmúlt eseményeivel szemben, és óhajtásait a jövőre nézve. (Helyeslés.) Mielőtt a trónbeszédben és a válaszfeliratban foglaltak érdemleges méltatásába belemennek, szükségesnek tartom, hogy a képviselőház szuverenitása nevében óvást emeljek a trónbeszéd egy kitétele eUen. (Halljuk ! Halljuk !) A trónbeszéd ugyanis olyan utakat és határokat szab az országgyűlés működése elé, a mit az országgyűlés és nevezetesen a képviselőház egyszerűen tudomásul nem vehet. ( ügy van ! ügy van! a nemzetiségiek "padjain.) A trónbeszéd nevezetesen megállapítja az elsősorban és feltétle28*