Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-18

198 18. országos ülés 19( szeritve vannak szülőföldjüket elhagyva idegen világrészbe vándorolni, nem a túlnépesedés okából, hanem a rossz állami gazdálkodás által okozott nyomor miatt. Hódolatteljes megnyugvással fogadjuk Felséged atyai hajlandóságából származó azon gondoskodását, melylyel a katholikus egyház autonómiájának létesítését és az alpapság fizetésének rendezését czélozza. Óhajtjuk, hogy Felséged kormánya az erre vonatkozó, ugy a római katholikus, mint a gör. katholikus román egyház külön, önálló és egymástól független autonómiáját biztositó, valamint az alpapság fizetése kiegészítésére vonatkozó javaslatait terjeszsze be. Nem kcvésbbé kívánjuk, hogy a görög-keleti szerb autonómikus egyház rég vajúdó ügye szabadságát biztositó alaptörvényeknek megfelelőleg rendeztessék és ugy ezen, valamint a görögkeleti román egyház autonómiáján az előbbi kormányok által elkövetett jogsérelmek orvosoltassanak. Kívánjuk az 1848. évi XX. tcz. végrehajtását az ország valamennyi felekezetével szemben a jogegyenlőség elve alapján, mert a mennyiben ezen alkalomból csupán egyes felekezetek jutnának azon szerenesés helyzetbe, hogy ezen törvény végrehajtásának áldásaiban részesedjenek, ugy a törvénynek üy módon való végrehajtása nem a polgárok közötti egyetértésnek, hanem ujabb nagy és igazolt elkeseredésnek s az állam iránti bizalmatlanságnak kútforrásavá válik. Mély hálával fogadja a képviselőház Felséged ama atyai intelmét is, hogy az ország minden lakosának kulturális előrehaladása ápoltassák és részünkről készséggel fogunk módot nyújtani arra, hogy az ország minden népének fia saját kultúrájának jótéteményében részesülhessen, abban nevelkedhessek és azt korlátlanul művelhesse, mert csak egy gazdag és müveit nép képezi biztos támasztékát a trónnak és hazának egyaránt, mert valódi műveltség a saját nyelvben való vallásos nevelés által érhető el. A hasa és trón iránti tántorithatlan hűséggel reméljük jogos óhajaink meghallgatását és Felséged atyai szivü uralkodására Isten áldását kérjük. Kik egyébiránt mély hódolattal vagyunk császári és apostoli királyi Felségednek Budapesten, 1906. Julius hó. Legalázatosabb szolgái Magyar-Dalmát-Horvát és Szlavonországok képviselői: Miháli Tivadar, Polit Mihály, Szkicsák Ferencz, Brediceanu Koriolán, Onku Miklós, Kollár Márton, Musitzky Döme, Goldis László, Manojlovics János, Bella Metód Mátyás, Vlád Aurél, Jehlicska Ferencz, Petrovics István, Mrksity Jása, Popovics György, Maniu Gyula, Vajda Sándor, Hodzsa Milán, Dámján Vazul, Blahó Pál, Pop Cs. István, Juriga Ferdinánd, Novácu Aurél. Elnök: Polit Mihály képviselő ur és társainak ellenfelirati javaslata ki fog nyomatni és a képviselőház tagjai közt szét fog osztatni. Julius 3-án, kedden. Báró Bánffy Dezső képviselő ur félremagyarázott szavait kÍYánjahelyreigazitani.(iíaW/z^/ Halljuk!) B. Bánffy Dezső; T. ház! Nem kívánok ez alkalommal, e pillanatban a felirathoz szólni s nem azon ellenfelirathoz sem, a melyet itt az igen tisztelt képviselő ur társaival együtt benyújtott. Nem kívánok ez alkalommal egyebet tenni, mint tisztán azon joggal élni, hogy félreértett vagy talán félremagyarázott szavaim értelmét állítsam helyre, nem akarván sértő szót használni — mert hiszem, hogy jóakaratú volt az, a mi el lett mondva — hogy a ferdítést igazítsam helyre. Az az ellentét, a mely a nemzeti állam ideálja ós a poliglott állam megalkotására irányuló törekvés közt van, kiegyenlíthetetlen, ennek tekintetében mi egymást megérteni nem fogjuk soha! (Ugy van!) Nem fogjuk ezt a törekvést megérteni különösen mi, a kik a magyar nemzeti államot a maga nemzeti jövőjében fentartani, kiépíteni és megerősíteni akarjuk. Ám az ellentétek fenforogkatnak, de ha olyan tudatlanságra valló dolgot állítanak valakiről, a mit nem mondott, ezt kénytelen az ember helyreigazítani. Azt mondta az igen tisztelt előttem szólt képviselő ur, hogy én a Belgiumban a flamandok és vallonok közt létező nemzetiségi viszonyról vagy az ottani nyelvhasználatról beszéltem. Nos kérem — itt a napló előttem — állítom, hogy én Belgiumról egyáltalában semmit sem szólottam. A belgiumi nyelv viszonyokról — mondom — nem szólottam, mert nem akartam erről szólani akkor, a mikor a nemzeti állam kiépítéséről beszéltem. A mit én akkor mondottam, az, hogy nem lehet példákat vennünk a nemzeti állam kiépítése érdekéből Svájczról, nem lehet példákat venni a nemzetiségi küzdelmek miattteljesenzüllés útjára lépett Ausztriáról, de példákat és hasonlatokat kell vennünk Európa többi államairól. Én tehát nem szóltam Belgiumról, a hol a franczia és flamand nyelv közti küzdelem egyik szerencsétlensége azon államnak. (Nyugtalanság a nemzetiségiek padjain.) A mikor pedig Francziaországról beszéltem, ezeket mondtam (olvassa) : »Francziaország negyven millió lakosa közül egy és fél millió breton, a mely nemzetnek nyelve a francziáéval egyáltalán nem egyezik; ez az egy és fél millió breton nem ismeri, nem beszéli a franczia nyelvet, de nemzetiségi jogokat magának nem keres és senkinek Francziaországban nem jut eszébe ilyenekre gondolni, hanem csak az egységes franczia állam megalkotása és fejlesztése képezi az egységes törekvés tárgyát s két departement-ja Francziaországnak a belga határon tisztán flamand nyelven beszél s mégis a közigazgatás, közoktatás, bíráskodás, társadalmi élet mind csak franczia.« Ezt mondottam. Mivel pedig a képviselő ur leczkét tartott nekem arról, hogy tanuljam meg a belgiumi viszonyokat, a melyek egyáltalán nem felelnek meg annak, a mit mondottam, én arra