Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-18

18. országos ülés 1906 Julius 3-án, kedden. 191 adatot azon viszonyról, mely a flamandok és a vallonok közt, a flamandok nyelve és a franczia nyelv közt létezik. Mondhatom, hogy a nem magyarajk népek itt Magyarországon igen boldogok volnának, ha azon gondoskodásban részesülnének a magyar kormány részéről, a minőben részesülnek a flamandok Belgiumban. El kell azt olvasni, meg kell azt nézni, hogy minő szeretettel, milyen pietással beszélnek a belga államférfiak a flamandokról. Nagy Emil: De a flamandok szeretik a hazát! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Polit Mihály : Ajánlom is b. Bánffy Dezsőnek, hogy olvassa el a belga kamarának jelentését a flamand nyelvről, mert meg fog róla győződni, hogy a flamand nyelv Belgiumban tökéletesen egyenjogú a francziával a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, az iskolákban és mindenütt. A,kamarának kezemben lévő jelentése egész könyv ; hasábosán van flamand és franczia nyelven irva. Molnár Jenő: Melyik évről szól? Polit Mihály: 1858-ból, demostis érvényben van. Csak egy kis passzust fogok ebből felolvasni. (Zaj.) Molnár Jenő: 1858-ról szól. Elnök : Csendet kérek! Méltóztassanak csendben meghallgatni a szónokot, különben kénytelen leszek a házszabályok értelmében névszerint megnevezni azon képviselő urakat, a kik folytonosan zavarják a szónokot. (Helyeslés.) Polit Mihály: Ez igy szól: (olvassa): »Le functionnaire dóit employer la langue du oitoyen et non pas le citoyen celle du functionnaire.« Van még egy más passzus is, a mely igen jelelmző (olvassa) : »La langue est plus que l'int'rét personelle, elle est plus que la conscience politique, car celle-ci est par suite des circonstances exterieures, sujette a des modifications multiples. Elle est mérne plus intimé au peuple que sa religion, car elle est plus ancienne et tient plus a son individualité. La question de la langue est une question de conscience, dans la quelle personne, d'autre que le propriétaire de l'idiome n'a ä intervenir. C'est donc une affaire qui ne souffre pas de discussion.« Én nem ismerek belga vagy svájczi államférfiút, a ki ne viseltetnék szeretette], pietással a másajku nemzetiségek iránt. Csak Magyarországon nevezik a nem magyarajku népeket idegeneknek. (Zaj balfelől.) Egy hang (balfelől) : Ugy viselkednek ! Polit Mihály: Ha már egyszer felemiitettem Svájczot, legyen szabad felemlítenem egy beszédemet, a melyet 32 év előtt tartottam a képviselőházban. Szőnyegen volt akkor — és erre Madarász József t. képviselő ur emlékezni fog — az 1848 : V. t.-cz.-nek, a választási törvénynek módositásáról benyújtott törvényjavaslat, a mely mint 1874. évi XXXIII. t,-cz. emelkedett törvényerőre. Akkoriban én már az általános szavazati jog mellett harczoltam, a mi valami egészen uj volt. Beszédem a szélsőbaloldalon, a függetlenségi párton tetszést is keltett, mert akkoriban a szélsőbaloldalon volt számos demokrata magyar ember. De beszédem folyamán mondottam akkor valamit, a mi nem tetszett a függetlenségi pártnak és a mi visszatetszést keltett az egész házban, Persze félreértették azt, a mit mondtam és rosszul magyarázták. Én akkoriban azt mondottam, hogy Magyarország vagy lesz, egy keleti S váj ez vagy nem lesz. Másnap, t. ház, felkelt Tisza Kálmán s egy nagyon szenvedélyes beszédet tartott, a melyben nem annyira engem támadott meg, mint magát a függetlenségi pártot, mert neki megvolt a bátorsága a szélsőbali függetlenségi párttal is szembeszállani, és bűnös könnyelműségnek nevezte azt, hogy onnan egyesek helyeselték beszédemet. Pedig, t. ház, én nem azt mondottam akkor, hogy Magyarországon teremtsünk kantonokat, ez képtelenség, ez nem volna hazafias, ez bűnös cselekmény volna. És én nem is erre gondoltam. Különben manapság, t. ház, a kantonok szuverenitása már régen nem az, a mi hajdan volt. Én tanulmányoztam ezt Bernben. A magyar megyei önkormányzat, a municzipális önkormányzat Magyarországon oly széles, szélesebb, mint a mai kanton-szuverenitásnak autonómiája. Hiszen hol történhetett volna meg az, hogy egy megyének szabad volt azt mondania, hogy »Ugocsa non coronat«. Ha ezt Svájczban egy kanton mondaná, ez annyit jelentene, hogy nem akarok a svájczi szövetséghez tartozni ! Mit akartam én tehát mondani avval, a mikor azt mondottam, hogy Magyarország vagy lesz egy keleti Svájcz, vagy nem lesz. Azt akartam mondani, hogy Magyarországnak van ősidőktől fogva egy eszköze a nemzetiségi kérdést megoldani és ez a megyei municzijxüis önkormányzat. A mikor 1868-ban az úgynevezett nemzetiségi törvény tárgyaltatott, két javaslat volt tulaj donképen. Az egyik javaslat a kisebbségé, a másik javaslat a többségé volt. Abban a kisebbségben nem voltak csak u. n. nemzetiségi képviselők, hanem abban a kisebbségben voltak nem magyar ajkú képviselők is a függetlenségi pártból, volt egy szerb, a ki 1849-ben Debreczenben is volt képviselő, voltak vérmes Deákisták. Maga Deák Ferencz sem tudta, hogy melyik javaslatnak adjon igazat és utoljára elfogadta a többségi javaslat első szakaszát. Ez az első szakasz, megmondom nyíltan, se hus, se hal. Mert, t. ház, ebben az első szakaszban felcseréltetik az etnikai nemzet a politikai nemzettel, az állampolgárság az államhoz való tartozással. Megteremtetett az úgynevezett nemzetiségi törvény, szentesittetett is, de soha végre nem hajtatott. Nem ismerek államot Európában, t. ház, a hol egy szentesitett törvényt ignorálnak, végre nem hajtanak ; csak Törökországban van ily törvény. Az 1856-ik évben a párisi kongresszuson közölte a porta a hatt-i-humájunt a nagyhatalmakkal, mely teljes egyenjogúságot biztosit a nem mohamedán népfajoknak is. Én olvastam a párisi kongresszus jegyzőkönyvét, ott erre nézve az áll: les puissances constatent la haute valeur de cetté