Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-11
154 lí. országos ülés ÍUU6 június 6-án, szerdán. Ez nem a Kúriához, hanem, mint a csendőrök által elkövetett választási visszaélés, a honvédelmi minisztériumhoz tartozik. (Derültség.) Itt van egy másik irat. (Zaj.) Alulírott Szorinka Vaszilie, karmanezisdei lakos 1906 május 20-án este 7 óra felé a hegyről, a hol marháimat legeltettem, hazafelé jöttem. Mikor házam elé értem, láttam, hogy a csendőrök az embereket puskatusolják. Mikor felém is közeledtek, azt mondtam, engedjenek haza menni. Erre a csendőrök felém szaladtak, én futásnak eredtem és kerülővel a házam felé tartottam. A csendőrök ide is követtek. Mikor a ház tornáczának lépcsőin felfelé haladtam, a csendőrök utóiértek és két kézre a csőnél fogott puskával ütöttek. (Mozgás, zaj: Mit nem fog még felolvasni ?) Jogom van felolvasni! (Mozgás.) Továbbá : »Én alulírott Olar Antonie kabesdi lakos 22-én Furksorára mentem, mint fuvaros, hogy Rosván választóit elhozzam, de a jegyző a választóigazolványt kiadni nem akarta a választóknak. Ezek többször el akartak jönni, de a csendőrök, kik őrizet alatt tartották őket, ebben megakadályozták. Délután négy órakor kocsimra vettem Buk Ádám, Buk Nikulaje, furksorai, Negrila Todosie, bodezsdi és Pópa Petrul. Áron gyalokutai választókat, de a csendőrök és a jegyző nem engedtek eljönni, hanem ugy a csendőrök, mint a választók is felültek kocsimra és igy fedezet alatt mentünk Branyicskára, a hol a csendőrök Stern vendéglőjébe vitték a választókat, ott egy szobába elhelyezték őket és a jegyző a csendőrök fedezete alatt etette és itatta a választókat, majd bezárták és a csendőrök őrizték őket, engem pedig hazakergettek. Lengyel Zoltán : Ez is gépírással van irva ! (Mozgás.) jPÉ Vlád Aurél: Sajátkezű aláírásukkal van ellátva ! Ez az irat eredeti! (Olvassa) : »Alulirott Burze Áron petresdi választó hazulról ugy indultam el, hogy Burzsukra 9 óra körül érkeztem május 22-én délelőtt. Burzsukra a csendőrök a godinesdi választók közül kiszedtek és a községházára zavartak. A körjegyzőtől kértem választójegyemet, de ő azt felelte: nem érkezett meg. Onnan a csendőrökkel Arzennie házához vittek, ott bezártak a godinesdi választókkal együtt az udvarra s megtiltották, hogy onnét kilépjünk. A csendőrök egész nap őrizet alatt tartottak. Estefelé a jeg3 7 ző odajött a csendőrőrmesterrel s azt mondta nekünk: menjünk Steiner korcsmájába és aludjunk ott. Mi erre azt feleltük, hogy ha már nem engednek szabadon, inkább itt maradunk, mintsem a zsidóhoz menjünk. Erre ők azt felelték: jól van, de ki ne tegyétek a lábatokat, mert jaj nektek. A csendőrök egész éjjel őrködtek, hogy el ne menekülhessünk. Béggel elmentünk a jegyzőhöz és kértük a jegyeket, de azt mondta, nem érkeztek meg, csak Dobrán kapja kézhez s akkor átadja. De a jegyző hazudott, mert ugyanakkor Krisan Aurél godinesdi és Pópa Logiu takaresdi lelkészeknek átadta a jegyet, tehát a mienk is nála volt, csak meg akarta akadályozni, hogy mi külön vezetőinkkel mehessünk. Ezután a csendőrök közrefogtak és vonaton Dobrára szállitottak. Dobrán az állomásnál Szentiványi Gyula tb. szolgabíró adta át a jegyeket. Dobrán, midőn a piaezra értünk, a Rosván választói mind balra, a Rosván-párt felé akartunk jönni. Ekkor azonban Szentiványi Gyula szolgabíró hangosan parancsolva elrendelte, hogy a bírák jöjjenek mind balra, a választók pedig kötelesek mind j óbbra, Guradobrára menni. Mi azért jobbra a Rosván-párt felé akartunk jönni, de a csendőrök utunkat állták és Guradobrára tereltek. Guradobrán Ebergényi korcsmájába vittek s ott egy félreeső szobába kényszeritettek. Ott körülfogtak Moskovitz választói és a körjegyző s le akartak itatni, de mi nem ittunk. Többször ki akartunk menekülni, de mindig visszatartottak s elállótták az ajtót, sőt Nyag Mojsze bradaczeli választó mikor valahogy kimenekült az ajtón az udvarra, rárohantak, a földhöz verték s ugy dobták vissza a szobába. Egész nap fogva tartottak s elmenekülnünk többszöri kísérlet után sem sikerült. A körjegyzőt többször kértük, szabadítson ki, de mindig azt mondta, hogy nem került ránk a sor, mig egyszer otthagyott s elszökött s minket a Moskovitz-párt kortesei között hagyott, a kik aztán a választás befej eztéig ki nem eresztettek a szobából. Velem együtt voltak elzárva Nyag Mojsze Joszif, Tripa Partén bradaczeli, Krecsun Szofron János, Krisan Grigor, Negru Angyel godinesdi, Jákob Mikolae Istinjnie, Jákob Juon Jank glodgilesdi, Farkas Nikulae, Maris Ambrozi választók.* (Nagy zaj. Elnök ismételten csenget.) T. ház ! Ily nyilatkozatot fel tudnék olvasni még legalább húszat. (Nagy zaj. Felkiáltások : Még csak az kellene/ Elnök csenget.) írásban fogom benyújtani a miniszter urnak, kérve a vizsgálat elrendelését. De még csak egy kérdést akarok felhozni. Baloghy Ernő: Nem szoktál ebédelni ? (Derültség.) Vlád Aurél : Felhozom még azt, hogy ilyformán negyven Rosván-párti választót fogtak le a csendőrök és nem engedték őket szavazni. Nemcsak igy sikerült az alkotmány párti jelöltet keresztülvinni, hanem gyakorolták még azt a kipróbált eszközt is, hogy a szavazatokat visszautasították. Hogy a t. urak lássák, mikép történt ez, csak egy esetet adok elő. (Zaj.) Egy választónak fel volt véve a neve a listába, a választási helyettes elnök azt hitte, hogy az a választó Moskovitzra fog szavazni. Megjegyzem, hogy rendesen előbb megkérdezte, hogy kire szavaz a választó s csak azután nyilatkozott az elfogadás tekintetében. Mikor ez a választó bejött, a helyettes elnök azt mondta, elfogadható, de aztán mikor az elnök megkérdezte, hogy kire szavaz 1 A választó azt felelte, hogy dr. Rosván Istvánra, akkor az elnök azt mondta: »visszautasitom«. (Zaj.)
