Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-11
li. országos ülés 1906 június 6-án, szerdán. 151 pártból egyetlenegy ember sem volt ott. Ez a választási elnöknek ürügyet adott arra, bogy a választást ne folytassa, banem meghiúsítsa. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hol itt a visszaélés ?) Mikor a biztos többség megvan, mikor a rend helyre lett állitva, mit mond a törvény ? Felfüggesztheti egy órára, felfüggesztheti két órára és akkor köteles folytatni a választást, de nem várt fél órát sem, hanem kijelentette, hogy vége a választásnak. Hogy mennyire ezélzatos volt az egész dolog, kitűnik abból, hogy a második választásnál, a mint ki fogom fejteni, (Zaj. Elnök csenget.) Moskovitz Ivánra leadatott 259 szavazat, tehát 27-tel kevesebb, mint a mennyi az első választásnál Rosvännak volt, és daczára ennek, 33 szótöbbséggel megválasztatott képviselőnek jelentették ki. Lengyel Zoltán : Időközben megismerték ! Vlád Aurél: Ha a t. képviselő urak a csendőrök atroozitásáról hű képet akarnak, én nem bánom, ne higyjenek a mi embereinkben, de tessék beszerezni azt a jelentést, a melyet a katonai hatóság a felsőbb hatóságokhoz terjesztett fel, a melyben objektíve és minden pártszemponttól eltekintve elfogulatlanul adták elő a tényállást. Molnár Jenő: Bizonyosan oláh ezred volt! Semsey László : Korteskedtek az oláh jelölt érdekében ! (Zaj.) Vlád Aurél : Magyar tisztekkel beszéltem, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kivel ? Mikor ?) és ők maguk is megbotránkoztak ; azt mondták : Mi nem gondoltuk, hogy ilyesmi is lehetséges legyen. Hédervári Lehel: Ki volt ? Kicsoda volt ? Megnevezni! (Zaj. Elnök csenget.) Vlád Auréi: Ha a belügyminiszter ur azt kívánja, hogy a neveket is bejelentsem, meg fogom tenni ; hazamegyek (Zajos jelkiáltások a szélsőbaloldalon : Menjen ! Derültség.) és mindjárt kikeresem. Én nem ismerhetem az egész tisztikart. (Zaj. Elnök csenget.) Különben ha a miniszter ur ezeknek az uraknak a nyilatkozatait is akarja ismerni, tudomásom van róla, hogy minden egyes tiszt, a ki ott volt, a magyar tisztek is, felszólittattak, hogy a mit tapasztaltak, közöljék a hadügyi vezetőséggel. Ha akarja a miniszter ur, meg fogja találni azoknak a nyilatkozatait is. Most átmegyek a második választásra. Lengyel Zoltán : Nehogy azután egy harmadik is legyen ! (Zaj és derültség.) Vlád Aurél: De lesz, mert peticziót fogunk beadni. Az igy meghiúsított választás után a kerületet megrakták csendőrökkel. 520 csendőr lett összrjontositva, ugy hogy a csendőrtisztek csodálkoztak, mondván, hogy mióta a csendőrség létezik, ennyi csendőrtiszt összpontosítva soha sem volt. Tudtuk nagyon jól, hogy a csendőrségnek ez az összpontosítása, különösen az előzmények után, mikor a békés polgárokat minden jogos ok nélkül puskatussal verték szét, pusztán terrorizálás. Mi ez ellen a belügyminiszterhez fordultunk táviratilag és orvoslást kértünk. A belügyminiszter úrtól az alispán utján a következő értesítést kaptuk : — itt van hiteles alakban — »Értesitem t. czimet, hogy a csendőri karhatalom a netán kifejtendő terrorizálás megakadályozására, a választási jog gyakorlatának biztosítására, a közrend és vagyonbiztonság megvédésére rendeltetett ki». (Felkiáltások jobbfelől: Hisz ez nagyon jó !) Ez mind helyes, de a mi ezután következett, az nem helyes. »Hogy teljesítsék most preventive a közbiztonsági szolgálatot*. A csendőrség összpontosítása, s a kerület megszállása után valóságos ostromállapot rendeltetett el. Nem volt szabad a Rosván-párt bizalmi férfiainak egyáltalában valahova menni. Nem volt szabad az egy községben lakó választóknak egymással érintkezni. (Zaj.) Konkrét adatokat sorolok fel. A karmazinesti lelkész, Luch Juon meg lett hiva egy választó feleségéhez, miután az beteg volt, (Derültség.) hogy lássa el az utolsó kenettel. Azt hiszem, a néppárt nem tartja ezt nevetségesnek. Szmrecsányi György: Semmi közünk magukhoz ! (Zaj.) Viád Aurél : Megtörtént az a hallatlan eset, hogy a pap nem mehetett annak az embernek a házába, csakis csendőri fedezettel. Két csendőr ment vele, s maradt ott, mig el nem intézte a dolgot, nehogy valamiképen a választásról merjen beszélni. Megtörtént az, hogy Mirón Oprean gothátyai lelkészt a csendőrök figyelmeztették négy nappal a választás előtt, hogy ne merje a házból kitenni a lábát, mert azonnal letartóztatják. És 22-én, azaz a választást megelőző napon egy temetése volt. Hogy a temetés alkalmával ne beszélhessen a községbeli választókkal, négy csendőr kisérte ä halottas házba, négy csendőr ment vele a temetésre, és ott végig asszisztált és a temetés befejezése után a négy csendőr fedezete mellett vitték a lelkészt házába, nehogy véletlenül a választókkal beszélhessen. (Zaj. Elnök csenget.) Hát kérdem, t. ház, ez is szabad Magyarország-e, a mikor a csendőrség megakadályozhatja a polgárokat abban, hogy egyik vagy másik községben járhassanak, és a választókkal beszélhessenek. (Felkiáltások: Hogy izgassanak! Zaj. Elnök csenget.) Hát ha izgat az illető, tartóztassák le. Van törvény, meg fogják büntetni, de nem egy csendőr fogja azt megáliapitani, hogy izgat-e az illető vagy nem. Megtörtént, t. képviselőház, hogy uri emberek fogatait megállították, az illetőket a fogatokról leszállították a csendőrök és kérdezték, hogy mit keresnek a községben. (Felkiáltások: Izgattak I Zaj. Elnök csenget.) Nem izgattak, magyar emberrel történt meg. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezek oly visszaélések, hogy csak felháborodással lehet róluk tudomást venni, nem pedig gúnyolni és nevetni az ilyeneket. Csizmadia Ferencz: Hát önök mit tettek?
