Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-11

li. országos ülés 1906 június 6-án, szerdán. 151 pártból egyetlenegy ember sem volt ott. Ez a választási elnöknek ürügyet adott arra, bogy a választást ne folytassa, banem meghiúsítsa. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon : Hol itt a visszaélés ?) Mikor a biztos többség megvan, mikor a rend helyre lett állitva, mit mond a törvény ? Felfüg­gesztheti egy órára, felfüggesztheti két órára és akkor köteles folytatni a választást, de nem várt fél órát sem, hanem kijelentette, hogy vége a vá­lasztásnak. Hogy mennyire ezélzatos volt az egész dolog, kitűnik abból, hogy a második választásnál, a mint ki fogom fejteni, (Zaj. Elnök csenget.) Mos­kovitz Ivánra leadatott 259 szavazat, tehát 27-tel kevesebb, mint a mennyi az első választásnál Rosvännak volt, és daczára ennek, 33 szótöbbség­gel megválasztatott képviselőnek jelentették ki. Lengyel Zoltán : Időközben megismerték ! Vlád Aurél: Ha a t. képviselő urak a csend­őrök atroozitásáról hű képet akarnak, én nem bánom, ne higyjenek a mi embereinkben, de tessék beszerezni azt a jelentést, a melyet a katonai ható­ság a felsőbb hatóságokhoz terjesztett fel, a mely­ben objektíve és minden pártszemponttól elte­kintve elfogulatlanul adták elő a tényállást. Molnár Jenő: Bizonyosan oláh ezred volt! Semsey László : Korteskedtek az oláh jelölt érdekében ! (Zaj.) Vlád Aurél : Magyar tisztekkel beszéltem, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Kivel ? Mikor ?) és ők maguk is megbotránkoztak ; azt mondták : Mi nem gondoltuk, hogy ilyesmi is lehetséges legyen. Hédervári Lehel: Ki volt ? Kicsoda volt ? Megnevezni! (Zaj. Elnök csenget.) Vlád Auréi: Ha a belügyminiszter ur azt kí­vánja, hogy a neveket is bejelentsem, meg fogom tenni ; hazamegyek (Zajos jelkiáltások a szélsőbal­oldalon : Menjen ! Derültség.) és mindjárt kikeresem. Én nem ismerhetem az egész tisztikart. (Zaj. Elnök csenget.) Különben ha a miniszter ur ezek­nek az uraknak a nyilatkozatait is akarja ismerni, tudomásom van róla, hogy minden egyes tiszt, a ki ott volt, a magyar tisztek is, felszólittattak, hogy a mit tapasztaltak, közöljék a hadügyi veze­tőséggel. Ha akarja a miniszter ur, meg fogja ta­lálni azoknak a nyilatkozatait is. Most átmegyek a második választásra. Lengyel Zoltán : Nehogy azután egy harmadik is legyen ! (Zaj és derültség.) Vlád Aurél: De lesz, mert peticziót fogunk beadni. Az igy meghiúsított választás után a kerü­letet megrakták csendőrökkel. 520 csendőr lett összrjontositva, ugy hogy a csendőrtisztek csodál­koztak, mondván, hogy mióta a csendőrség létezik, ennyi csendőrtiszt összpontosítva soha sem volt. Tudtuk nagyon jól, hogy a csendőrségnek ez az összpontosítása, különösen az előzmények után, mikor a békés polgárokat minden jogos ok nélkül puskatussal verték szét, pusztán terrorizálás. Mi ez ellen a belügyminiszterhez fordultunk táviratilag és orvoslást kértünk. A belügyminiszter úrtól az alispán utján a következő értesítést kaptuk : — itt van hiteles alakban — »Értesitem t. czimet, hogy a csendőri karhatalom a netán kifejtendő terro­rizálás megakadályozására, a választási jog gya­korlatának biztosítására, a közrend és vagyon­biztonság megvédésére rendeltetett ki». (Fel­kiáltások jobbfelől: Hisz ez nagyon jó !) Ez mind helyes, de a mi ezután következett, az nem helyes. »Hogy teljesítsék most preventive a közbizton­sági szolgálatot*. A csendőrség összpontosítása, s a kerület meg­szállása után valóságos ostromállapot rendel­tetett el. Nem volt szabad a Rosván-párt bizalmi férfiainak egyáltalában valahova menni. Nem volt szabad az egy községben lakó választóknak egy­mással érintkezni. (Zaj.) Konkrét adatokat sorolok fel. A karmazinesti lelkész, Luch Juon meg lett hiva egy választó feleségéhez, miután az beteg volt, (Derültség.) hogy lássa el az utolsó kenettel. Azt hiszem, a néppárt nem tartja ezt nevetségesnek. Szmrecsányi György: Semmi közünk maguk­hoz ! (Zaj.) Viád Aurél : Megtörtént az a hallatlan eset, hogy a pap nem mehetett annak az embernek a házába, csakis csendőri fedezettel. Két csendőr ment vele, s maradt ott, mig el nem intézte a dolgot, nehogy valamiképen a választásról merjen beszélni. Megtörtént az, hogy Mirón Oprean gothátyai lelkészt a csendőrök figyelmeztették négy nappal a választás előtt, hogy ne merje a házból kitenni a lábát, mert azonnal letartóztatják. És 22-én, azaz a választást megelőző napon egy temetése volt. Hogy a temetés alkalmával ne beszélhessen a községbeli választókkal, négy csendőr kisérte ä halottas házba, négy csendőr ment vele a temetésre, és ott végig asszisztált és a temetés befejezése után a négy csendőr fedezete mellett vitték a lelkészt házába, nehogy véletlenül a választókkal beszélhessen. (Zaj. Elnök csenget.) Hát kérdem, t. ház, ez is szabad Magyarország-e, a mikor a csendőrség megakadályozhatja a polgá­rokat abban, hogy egyik vagy másik községben járhassanak, és a választókkal beszélhessenek. (Felkiáltások: Hogy izgassanak! Zaj. Elnök csenget.) Hát ha izgat az illető, tartóztassák le. Van törvény, meg fogják büntetni, de nem egy csendőr fogja azt megáliapitani, hogy izgat-e az illető vagy nem. Megtörtént, t. képviselőház, hogy uri emberek fogatait megállították, az illetőket a fogatokról leszállították a csendőrök és kérdezték, hogy mit keresnek a községben. (Felkiáltások: Izgattak I Zaj. Elnök csenget.) Nem izgattak, magyar ember­rel történt meg. Én azt hiszem, t. ház, hogy ezek oly vissza­élések, hogy csak felháborodással lehet róluk tudomást venni, nem pedig gúnyolni és nevetni az ilyeneket. Csizmadia Ferencz: Hát önök mit tettek?

Next

/
Oldalképek
Tartalom