Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-11

142 11. országos ülés 1906 június 6-án, szerdán. Azok az intézkedések, melyek a törvénytelen kormány által tétettek, azok még olyanoknak sem tekinthetők, a melyek az u. n. szükségbeli rendeleteknek teóriájába beleilleszthetők volnának, hanem egyszerűen egy tényleges állapotot teremtettek. Minthogy pedig nem valószínű, sőt nem is kivánatos, hogy ezen állapotok felforgattassanak, annál kevésbbé, miután idejét multa ezeknek az érdekeknek sikeresebb védelme, a melyek itt fenforognak, ennek következtében a kormánynak ezen intézkedése, eljárása a törvényhozással szemben teljesen indokolt, mert a legrövidebb idő alatt át fogunk menni ebből a tényleges állapotból egy jogi állapotba, és annak idején a szerződések a törvényhozás elé terjesztetvén, itt tárgyaltatni fognak. A mi már most a törvényjavaslatok egyes intézkedéseit illeti, azokat röviden összefoglalva a következőkben leszek bátor ismertetni. (Halljuk l Halljuk!) Tulaj donképen két körre oszthatjuk azokat a szerződéseket, a melyekről itt szó van. Vannak ebben a törvényjavaslatban olyan intézkedések, a melyek, az időt tekintve, a múltra és vannak olyan intézkedések, a melyek a jövőre vonatkoznak. A múltra vonatkoznak azok az intézkedések, a melyek az törvényhozásnak hozzájárulását kérik arra, hogy ezen szerződéseknek életbeléptetése következtében beállott tényleges állapot, a törvényhozásnak további intézkedéséig, rendeleti utón tartassék fenn. Idetartozik tehát mint legnevezetesebb a Németországgal való szerződés; idetartozik a kereskedelmi szerződés Olaszországgal, Belgiummal és Svájczezal; idetartoznak az állategészségügyi egyezmények, továbbá az Olaszországgal szemben a külforgalomra vonatkozólag kötött egyezmény és idetartoznak végre bizonyos megállapodások, melyek a kormány részéről a Balkánállamok egynéhányával létrejöttek. A mi pedig a jövőt illeti, minthogy természetesen a kormányzásnak a feladata meg nem állhat, s nekünk is óhajunk és kívánságunk, hogy a különböző európai államokkal minél előbb rendezett külkereskedelmi viszonyaink legyenek, feltétlenül szükséges, hogy minden napot felhasználva, f.elhatalmaztassék a kormány arra, hogy azokkal az államokkal, a melyekkel kivánatos, liogy kereskedelmi és vámszerződések vagy egyéb egyezmények is létrejöjjenek, a tárgyalásokat mielőbb megindítsa, illetőleg a mennyiben már is megindította — mert hiszen folyamatban is vannak — tovább is folytathassa azon hatáskörön belül, a melylyel a kormány rendelkezik. Ezeken kivül bátor vagyok kiemelni különösen azt, hogy van ennek a törvényjavaslatnak még egy intézkedése, a mely minket alkotmányjogi és közjogi szempontból különösen is érdekel, és ez az, melylyel a kormány a magyar autonóm vámtarifának rendeleti utón -való életbeléptetését kéri addig is, mig az annak idején a törvényhozás által elfogadtatik. Nagy megelégedést keltett az egész országban és a nemzet előtt, hogy ez intézkedés által teljesült a magyar politikai életnek egy régi óhaja. Nagy megelégedésre szolgált ez annál is inkább, mert ez felel meg annak a tényleges állapotnak, a melyben élünk és a melyet a jognak jellegével ruház fel. Ha tehát nem túlozzuk is azt a jelentőséget, a melylyel ennek a vámtarifájnak életbeléptetése, illetőleg annak, mint magyar vámtarifának érvényesítése bir, mert hiszen vámszerződés és vámszövetség hiányában mást nem is lehetett tenni, de az nem szenved kétséget, hogy ez a jövőre nézve egy oly perspektívát nyit, a mely megígéri és valószinűvé teszi, hogy a nemzetnek gazdasági életében saját érdekei a lehető leghatályosabban védelmet fognak találni, a külföld felé pedig államiságunk erősebben fog kidomborodni. De megfelel ez az intézkedés az 1899 : XXX. t.-czikknek is és megfelel visszamenőleg annak az intézkedésnek is, a mely az 1867-iki alaptörvényekben tétetett arra az esetre, ha a másik féllel a kereskedelmi és vámügyekben a megegyezés létre nem jön. Ebben áll ennek az intézkedésnek jelentősége. Persze tapasztaljuk azt, hogy arról az oldalról, a mely érdekelve van a kereskedelmi és vámszövetség által, t. i. Ausztria részéről, ennek jelentőségét majd túlozzák, majd pedig kisebbítik. És pedig épen annak következtében, hogy azt mondhatjuk : Ausztria egyáltalában ezen ügyeknek megitélésénél és ezen intézkedéseknek megbirálásánál olyan álláspontra helyezkedik, a mely lehetetlenné teszi az érdekeknek és ügyköröknek helyes latolgatását. Azt mondhatnám, hogy olyan tükröt használnak, a mely — a hol tetszik nekik — nagyobbít, t. i. a mikor látszólagos, vagy részben reális érdekeinkről van szó, és kisebbít ott, a hol rájuk nézve hátrányok állnak elő. Viszont nem mutatja e tükör Ausztria szépséghibáit, különösen azt, hogy soha teljességében a vámközösséget nem tartotta fenn, mert a magyar kormány minden tiltakozása daczára a tiroli gabonavámot el nem törölte. Tulaj donképen kitaláltak maguknak az osztrákok egy sajátszerű kárpótlási elméletet, a mely minden jogos követelménynyel szemben felállít ellenkövetelményeket, a melyek azonban az ügy lényegében semmiféle gyökeret nem találnak. A mint ma Ausztria részéről a külön vámterület létesítése elé nehézségek gördittetnek és kárpótlást kivannak, ép ugy volt idő, a mikor kárpótlást kívántak a közös vámterület létesítése esetére. Ép ugy kívántak kárpótlást más intézkedésekért is, a melyek létesítése a magyar jog és törvények, de bármely állam joga szerint kifogásolható nem volt. Hiszen nagyon sajátszerű, hogy pl. a készpénzfizetések megkezdése körül is felmerül ily ellenszolgálatok hangsúlyozása, a mikor jól tudjuk, hogy minden tisztességes kormány kötelessége rendezett pénzforgalmi viszonyokat teremteni. Es majdnem gyermekes eljárásnak kell tekinteni azt, ha arról az oldalról most azzal a követeléssel lépnek