Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.
Ülésnapok - 1906-10
10. országos ülés 1906 június 5-én, kedden. 115 minden német a haza ellenségének születik, a kit az államnak el kell pusztítania és minden eszközzel a magyar fajba kell olvasztania. De ha ez igy van, ha a magyar nemzeti állameszmének ezt a konozepczióját fogadta el a miniszterelnök ur és ezt a konczepcziót képviseli a jelenlegi kormány, kérdem : vájjon a kormány az egész államnak, az összes népfajoknak érdekét képviseli-e, vagy csak egy fajnak érdekét ? Kérdem, hogy ha ezt képviseli a jelenlegi kormány, — és erre határozott feleletet kérek — vájjon nem ez által állitja-e szembe a magyarságot az összes többi népfajokkal, vájjon ez által nem a nyilt faji harczot hirdeti-e ? Ezek, azt hiszem, eléggé indokolják, hogy mennyire szükséges volt a nemzetiségi párt megalakulása és mint önálló pártnak jelentkezése a parlamenti élet küzdőterén. A miniszterelnök ur a múlt ülésen elmondott beszédében azt mondja, hogy a nemzetiségi párt méltatlanul támadja az általános választói jog kérdésében a kormányt. Hogy a mi támadásunk, a mi kétkedésünk a kormány szándékainak őszinteségében nem alaptalan, azt hiszem, eléggé bebizonyítottam az által, hogy rámutattam arra, hogy a kormány az általános választói jog kérdésében bizonyos kautélákat, bizonyos megrövidítéseket kontemplál; már pedig ha ezeket akarja a kormány, akkor nem akarja az általános választói jogot, nem akarja, mert olyan általános választói jogot, a mely bizonyos érdekeket van hivatva védeni másoknak rovására, általánosnak nem ismerhetek el. De még más szempontok és indokok is vezetnek engemet arra, hogy bizalmatlansággal viseltessem a kormány szándékainak őszintesége iránt. Köztudomású dolog, — a miniszterelnök ur jobban tudja, mint én — hogy t. kollégája,gr. Andrássy Gyula, az utolsó perczig határozott ellensége volt az általános választói jognak és csak akkor állott rá, csak akkor fogadta el, a mikor látta, hogy máskép a kiegyezés létre nem jöhet, máskép az alkotmány meg nem menthető.-* Hát kérdem: vájjon nem került-e a káposzta a kecskének őrizetére ? vájjon nem kell-e ügyelnünk arra, hogy a kecske meg ne egye azt a káposztát ? Mert hogy gr. Andrássy Gyulának egyszerre, 24 óra alatt, megváltoztak volna ebben a kérdésben vallott elvei, azt talán még sem hihetjük el. Különben majd meg fogjuk tudni a képviselőház elé ebben a kérdésben terjesztendő javaslatból, hogy menynyiben változtak meg, s mennyiben nem. De hogy mi nem alaptalanul kételkedünk a kormány szándékainak őszinteségében, ebben a kérdésben azt hiszem, kétséget nem szenvedhet. A miniszterelnök ur a nemzetiségi kérdésben a maga és ha nem csalódom, a kormány álláspontját is kifejtette. Hivatkozott Deák, Andrássy és b. Eötvös szellemére és azt mondotta, hogy ezeknek a férfiaknak a szelleme ma is közöttünk él. Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy ez a szellem már nem él és épen a miniszterelnök ur felszólása mutatja, hogy ez a szellem már nem él. Mit mond ugyanis a miniszterelnök ? Azt mondja, hogy a közigazgatás alsó fokán, a községben igenis igyekezni fog fokozatosan a nemzetiségi törvénynek eleget tenni. Igen, de a törvény nemcsak ezen a téren biztosit jogot a nemzetiségeknek, a többire nézve azonban a miniszterelnök ur azt mondja : nem vagyok képes ezeket megvalósítani, illetőleg végrehajtani. Ha a miniszterelnök ur ezeknek a nagy férfiaknak a szellemében akar eljárni, akkor kötelessége a nemzetiségi törvény végrehajtásáról ugy gondoskodni, a mint az kontemplálva volt. T. ház ! Nemcsak a nyelv használatára nézve tartalmaz a nemzetiségi törvény intézkedéseket, hanem itt van pl. a nemzetiségi törvény 17. §-a, a mely azt mondja (olvassa) : »A közoktatás sikere a közművelődés és a közjólét szempontjából az államnak is legfőbb czélja lévén, köteles ez az állami tanintézetekben a lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általuk lakott vidék közelében anyanyelvükön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai kiképezés kezdődik.« Tehát a nemzetiségi törvény idézett §-a értelmében az államnak kötelessége gondoskodni, hogy a középiskolákban is románul kéjjezhesse ki magát a román, szerbül a szerb, tótul a tót. Hát, t. miniszterelnök ur, végre van-e hajtva ez a törvény ? Van-e egyetlen állami népiskola, a mely ezen törvény követelményeinek megfelel ? Nincs egyetlenegy sem ! Kérdem a t. kormányt, vájjon a törvény ezen szakasza nem hajtható-e végre? Nem, mert nem akarja végrehajtani! (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Vlád Aurél : De ha nem akarja végrehajtani, akkor ne mondja, hogy azon nagy szellemek intencziói szerint jár el, hanem mondja azt, hogy nem akarja végrehajtani, daczára annak, hogy a törvény érvényben van, nem akarja végrehajtani, mert a magyar nemzeti állameszmének konczepcziója szerint érmek a végrehajtása ki van zárva. De akkor legyen meg a kormányban is, a jmrlamentben is az őszinteség, mondja meg, hogy itt van egy törvény, a melyet én nem hajthatok végre, mert az én állameszmémmel ellenkezik, és akkor méltóztassék megváltoztatni ezt a törvényt, de nem dicsekedni azzal, hogy itt van a törvény — papiroson. A miniszterelnök ur beszédében még azt a merész állítást is koczkáztatta, hogy az állam jótéteményeiben a nemzetiségek nagyobb mérvben részesülnek, mint mások. Merész állítás, de nem is áll meg. A miniszterelnök ur valószínűleg visszaemlékezik közigazgatási bírósági elnök korában előtte megfordult esetekre, a melyekben községek megszavaztak felekezeteknek és felekezeti iskoláknak segítséget. A törvény intézkedése szerint, ha a község ilyen segélyeket ad, akkor a lélekszám arányában kell azokban az összes felekezeteket részesiteni. Igen, csakhogy én nagyon 15*
