Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

106 9. országos ülés 190ö június 2-án, szombaton. súlyt fentartani óhajtjuk, múlhatatlanul szükségünk van. T. ház! A múlt hó folyamán olyan országos gazdasági egyesületek részéről, a melyekben mi a nagy- és középbirtokosok érdekképviseletét tiszteljük, az a hir terjesztetett szét és árasztotta el az országot, hogy gazdasági életünket ez idén aratósztrájk fenyegeti. Nem tudom, igaz-e ez, nem-e ? A belügyminiszter ur kötelességéhez képest a vizsgálatot elrendelte oly értelemben, a mily értelemben azt tőle ezek a gazdasági egyesületek kivánták, kérték és követelték. Én azt hiszem, t. ház, hogy ha van kérdés, a melyet csakis a kellő higgadtsággal és csakis a kellő méltányossággal szabad kezelni, akkor ez a kérdés mindenekelőtt megérdemli azt, hogy ne egyoldalúan, hanem országos szempontból tegyük birálat tárgyává. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) T. ház ! Én az aratósztrájktól félek; tudom, hogy egy aratósztrájk képes a gazdaközönségtől júniusban és júliusban elvenni azt, a mit ez a szerencsés május neki hozott. Félek az aratósztrájktól azért, mert még azt a nyomorúságos kenyérkeresetet is megvonja a földmivesmunkásoktól, a melyre esetleg szert tehetnének abban az esetben, hogy ha munkába állanának és a munkát rendesen végeznék. Azonban én azt hiszem, t. ház, hogy jogállamban munkaadó és munkás között nem foroghatnak fenn olyan érdekellentétek, a melyeket ne lehetne áthidalni. Ha a munkaadók és munkások viszonya az igazság, a méltányosság alapján van szabályozva, akkor nem lehet a gazdasági munkának egyetlenegy szerve sem, a mely épen a kritikus pillanatban felmondaná a szolgálatot. Tapasztalatból tudom, hogy különösen a parlamenten kivül vannak közöttünk sokan, a kik a szocziális mozgalmakat csak arra az egy okra vezetik vissza, hogy találkoznak izgató agitátorok, a kik a szenvedélyeket felkorbácsolják és meggondolatlan sztrájkokba kergetik a munkásokat. Szilassy Zoltán : Bokányiék ! Hodzsa Milán: Én azt hiszem, hogy nekünk mint törvényhozótestületnek magasabb álláspontra kell helyezkednünk. Nekünk olyan álláspontra kell helyezkednünk, a honnan belátunk nemcsak a palotákba, hanem a kunyhókba is, (Helyeslés.) a honnan nemcsak a gazdagságot látjuk, hanem meghalljuk azoknak a névtelen millióknak a szive dobbanását is, a kiknek nincsen módjukban magukat e házban képviseltetni. (Elénk helyeslés a közép hátsó padjain.) T. ház ! Az országos mezőgazdasági egyesületek kivánságára a belügyminiszter elrendelte a vizsgálatot a munkásszövetség ellen. Hódy Gyula: Miért nem Mezőfi interpellál ebben ? Vlád Aurél: Szabad mindenkinek! Egy hang (a baloldalon): Aratósztrájkot akarnak ?! Hodzsa Milán : Talán én izgatok ? (Nagy zaj a baloldalon.) Engedelmet kérek, nekem azt a kijelentést kell tennem, hogy minden képviselőnek nemcsak joga, hanem kötelessége képviselni azokat az embereket, a kik nincsenek itt képviselve. Azt hiszem, a népjogok védelme nem lehet ok arra, hogy az embert itt meggyanúsítsák. T. ház ! Mivel a belügyminiszter ur kiterjesztette a vizsgálatot abban az irányban, vájjon a szövetség kebeléből nem folyik-e izgatás, én szeretném megkérdezni a miniszter úrtól, ha itt volna, volt-e szives a vizsgálatot más irányban is kiterjeszteni ? Mert nem elegendő, hogy ellenőrizzük az izgatást. Uraim, a legnagyobb izgató a nyomorúság. Ha nem egyoldalúan fogtuk fel a szocziális kérdéseket, azt kell vizsgálnunk, van-e ok arra, hogy a nép elégületlen. Szerettem volna, mondom, megkérdezni a miniszter úrtól, kiterjesztette-e a vizsgálatot a tekintetben is, hogy annak a munkásságnak milyen az anyagi helyzete ? Somogyi Aladár: De azért nem kell Bécsbe járni! Hodzsa Milán: Majd csak önnel! Elnök: Felkérem Somogyi képviselő urat, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Hodzsa Milán: Valljuk be, t. ház, azt az egyet, hogy a földmives munkások helyzete Magyarországon nem méltó Magyarország gazdasági erejéhez. Valljuk be, hogy olyan nyomorúságos földmives munkás egész Európában nincsen, mint a milyen van Magyarországon. Statisztikai adatok utján bebizonyosodott, hogy az az átlag, a mely országos átlagnak vehető a munkabér tekintetében, Magyarországon 249 és 271 korona évi jövedelem között váltakozik. Vannak vidékek, a hol ennél sokkal alacsonyabb a munkabér ; vannak vidékek, a hol 150 koronát keres az a fölmivesmunkás évenként. De bocsánatot kérek, ha önök tudják azt, hogy 150—200—270 vagy 280 koronából kell egy munkásembernek megélnie ... (Felkiáltások jobbfelől : Ez nem, igaz !) Ha nem igaz, akkor a statisztika hazudik. (Egy hang a jobboldalon : Persze hogy hazudik ! Mozgás.) Pedig ez a hivatalos statisztika. Vannak vidékek, t. ház, a hol a földmivesmunkásoknak munkabére negyedévenként nyolcz koronában van megállapítva, ezenkivül annyit kapnak még természetben, hogy az körülbelül 120 koronának felel meg évenként. És hogy minő az életmódjuk ezen földmivesmunkásoknak, azt tapasztalásból tudom és valószinüleg tapasztalásból tudják a t. képviselő urak is. Nem mondhatok egyebet, mint azt, hogy ezen emberek állatok módjára összezsúfolva laknak szalmafedeles istállókban ; tudnunk kell, hogy ezen munkások eledele olyan, hogy más egészséges ember undorodnék attól. Mindezt közegészségügyi szempontból ellenőriznie kellene a kormánynak. Meg vagyok győződve arról, hogy olyan vidékek is vannak Magyarországon, a hol egy földmivesmunkás vagy egy szekeres naponként — az egy évre eső napi