Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

100 9. országos ülés Í906 június 2-án, szombaton. uj kormánynyal. Megvan a belügyminiszter urnak a hatalma ; nem kell oda két-három hét sem, csak egy kis ujjintés, hogy : gyerekek, résen van a papa ! (Derültség és zaj.) Csak egy kis ujjintés és azoknak a szolgabíró uraknak, azoknak a jegyző uraknak és azoknak a közegeknek mindjárt lekonyul a fülük. (Derültség és zaj a baloldalon és a közéfen.) Es csendben lesznek mind, s fogják kérni felvételüket az alkotmánypártba. (Derültség a baloldalon.) Ezt csak röviden emiitettem meg, e tekintetben nem terjeszkedem ki tovább. De mondom, egy két tettet kérünk, legalább két-három sürgönyt és már holnap meglesz a hatása az országban. Mert a milyenek a viszonyok a mi vidékünkön, a tótságban, ha felülről szigorúan lépnek fel azokkal a közegekkel szemben, tovább nem berzenkednek ; ma azonban azt hiszik, tehetnek akármit, ugy sem lesz semmi bajuk, sőt megdicsérik őket: jól tetted fiam. Engedjék meg, (Zaj a baloldalon és a középen.) hogy bizalmatlanságomat azzal is indokoljam, hogy a dolgok állása ma olyan, hogy a javulási szándék nem nagyon komoly a nemzetiségi kérdésben. Ezt abból lehet következtetni, hogy mikor itt egy tót nemzetiségi képviselő egy primitív, igazán csak a legminimálisabb kulturális igényeknek megfelelő tót gimnáziumot kivánt, lehurrogták. (Zaj a baloldalon és a középen.) Hát akkor ebben a tekintetben többet nem beszélek. (Altalános élénk helyeslés és taps.) Csak a nemzetiségi kérdésben ! (Folytonos zaj a baloldalon és a középen. Halljuk ! Halljuk ! a nemzetiségiek padjain.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Juriga Nándor : Már pedig a mig nem lesz tót gimnázium, addig a tót nemzetiségiek mindig ellene lesznek minden kormánynak, minden iránynak. (Folytonos zaj a baloldalon és a középen. Elnök csenget.) Mi körömszakadtáig addig fogunk küzdeni, a mig a tót gimnázium meg nem lesz, s vissza nem adják azt, a mit a Fejérváry-kormány erőszakosan tőlünk elvett. (Zaj a baloldalon és a középen.) Még azt sem akarják nekünk megadni ? (Zaj a baloldalon és a középen.) A szászoknak is van, hát vegyék el azoktól is. (Folytonos zaj a baloldalon és a középen. Halljuk ! Halljuk ! a nemzetiségiek padjain.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Juriga Nándor: De én azt hiszem, hogy talán még sem mentek annyira a dolgok, hogy ez a felfogás közmeggyőződést képezne. (Zaj a baloldalon és a középen.) Mondom, mi fogunk küzdeni körömszakadtáig; (Zaj a baloldalon és a középen.) igenis fogunk küzdeni, nem bánom, dobjanak ki, üssenek agyon, akaszszanak fel, (Élénk derültség a baloldalon.) de mindaddig küzdünk, mig a tót gimnáziumot meg nem kapjuk. (Nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Tessék folytatni. Juriga Nándor: Lám a szives felszólítás és a kedves mosoly után az én szavaimra a lappangó sovinizmus mégis csak kitör. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Hiszen azt mondta a miniszterelnök ur, hogy a nemzetiségi kérdést nem fogja fel ugy, hogy van egy uralkodó faj és elnyomott nemzetiség. Hát akkor hol marad a magyar hegemónia, ha nincs uralkodó faj ? (Zaj. Elnök csenget.) Somogyi Aladár: Magyar nemzet van! Juriga Nándor: De a miniszterelnök ur ezt mondotta szórói-szóra. (Zaj. Elnök csenget.) Epén azért, t. ház, látván ezt a hangulatot, nem fejezem be beszédemet, (Derültség.) hanem kitárom szivemet ugy, a hogy gondolom. (Derültség. Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) A miniszterelnök ur Orfeusz módjára meg akar ugyan szeliditeni szép szóval, de hát lám, még egy tót gimnáziumra is ilyen vihar keletkezett. Hát mi volna, ha tót egyetemet kérnék ? (Nagy zaj és derültség. Egy hang a baloldalon : Hát tót parlament nem kell ?) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Névszerint fogom megnevezni a közbeszóló képviselő urakat. Juriga Nándor: Megkezdem, uraim, tulajdonképeni beszédemet, mert a mit eddig mondottam, csak reflexió volt az előző beszédre. A kormány iránti bizalmatlanságomat a következő indokokra alapítom : Először nézzük a multat, és tanuljunk belőle. Nem annyira a nemzetiségi felfogás fog vezérelni bizalmatlanságom megokolásában, mert a mit imént mondottam, nem volt szándékom mondani, nem akarván szólni a nemzetiségi jogokról; inkább a magyar szívnek, a magyar faj álláspontját szeretném ma itt előadni, mert ez, sajnos, ebből a parlamentből ki van zárva, és én, ha az Úristen volna is ott a kormányon, mint ellenzéki, előadnám mondanivalóimat. (Nagy zaj. Elnök csönget. Félkiáltások : Pap beszél igy!) Az egész magyar nemzetnek feltétlenül szimpatikus volt a koalicziónak ós a vezéreknek a harcza. Ugy nézett rá, hogy, ejnye most az egyszer beadtak a németnek; és lelkesedett, áldozott, tüntetett, el is fajult kissé egész a záptojás erejéig és az ujj harapásokig, az inzultusokig, a mi természetesen egy politikai harcznak kinövése. Lelkesedett az egész magyar nemzet. Hát mi nemzetiségek gondoltuk magunkban, verekedjenek, utóvégre nem árt, az ember nincs annyira érdekelve, hogy hogyan parancsoljanak neki, magyarul-e, németül-e. (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Somogyi Aladár: Maguknak mindegy ? (Zaj. Elnök csenget.) Juriga Nándor: Nem lényeges! (Nagy zaj.) Az igazság, a jog és a törvény, ez a lényeges. Elnök : Csendet kérek, képviselő ur ! Somogyi képviselő urat felkérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Ez házszabályellenes ! Juriga Nándor: Hát mondom, az egész magyar nép szimpátiával és lelkesedései vett részt a harczä

ban és meg vagyok győződve róla, hogy a magyar ssziv az ő vágyaiban és törekvéseiben olyan lel-