Képviselőházi napló, 1906. I. kötet • 1906. május 21–julius 13.

Ülésnapok - 1906-9

9. országos ülés 190ö június 2-án, szombaton. 97 T. ház ! Az iskolákra nézve külön kiemeltem, hogy mi a nemzetiségek kulturális fejlődését, iskolaállitási szabadságát korlátozni, elnyomni nem kívánjuk. Csak egyet kívánunk érvényesíteni ugy ezen a téren, mint általában : azt, hogy minden intézményben mindenütt a magyar állameszme és ennek az államnak magyar nemzeti jellege kidomborittassék. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) Most, t. ház, áttérek arra, a mint már jeleztem, hogy mit mondottunk akkor, a midőn eszmét cseréltünk néhány képviselő úrral a nemzetiségi törvényre nézve. Mert nekünk nincsen zárt ajtók mögötti és nyilvánosság előtti programmunk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A mit zárt ajtók mögött mondunk, azt egész őszinteséggel feltárjuk itt a nyilvánosság előtt. (Igaz! Ügy van ! a baloldalon.) Mi akkor azt mondottuk, hogy a közül a sok sérelem közül, a melyekre hivatkoznak, hogy a nemzetiségi törvény alkalmazása körül fenforog, a nyelvi követelményeket, ugy, mint azt önök akarják, nem vagyunk képesek végrehajtani. Vlád Aurél : Dehogy nem ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Én nem vagyok képes arra, hogy a középfokú hatóságoknál, a hol az adminisztráczió fejlődésével mindinkább és mindinkább arra kell súlyt fektetni, hogy szakszerűen képzett egyének kezeljék az adminisztratív teendőket, teljesítsem a nemzetiségi törvénynek azt a kívánalmát, hogy ugyanazon a nyelven hozassék meg a határozat, a mely nyelven be van adva a kérvény. Azonban igenis megmondottam, hogy mivel politikailag, sőt emberiességi szempontból is, — mert ez nem politikai kérdés — azt tartom igazoltnak, hogy senki irányában jogokat ne érvényesítsek, mielőtt nem birom tudatni vele, liogy mit akarok vele szemben érvényesíteni : a községi adminisztráczió közvetítésével igenis fokozatosan módját fogjuk ejteni annak, hogy a nemzetiségi törvény ezen kívánalmának elég tétessék. (Élénk helyeslés.) Ez volt az, a mit erre a kérdésre nézve elsősorban mondani akartam. Másodszor arra is készséggel vállalkozom, t. ház, — ezt megmondottuk mindenkinek — hogy az alkalmazásoknál és az állomások betöltésénél azoknak az uraknak, a kik nem magyar fajuak, hanem az egyes nemzetiségekhez tartoznak, ha kellő biztosítékot nyújtanak képességeik tekintetében, mindenesetre tért fogunk engedni és ez által azon bajok nagy részének legalább, a melyeket eddig' felpanaszoltak, elejét fogjuk venni. Hanem, ezen túlmenni nem fogunk ; azokat a sarkköveket megmozdítani nem engedjük, a melyek a magyar állameszme érvényesítését biztosítják. (Altalános élénk helyeslés és taps. Mozgás és zaj a közép hátsó padjain.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselőház ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Mi az önök kulturális fejlődésének, ha önök az állameszmét és a magyar állam nemzeti jellegének megóvását KÉPYH. NAriA 1906—1911. I. KÖTET. szemük előtt tartják, útját állani nem fogjuk ; önöknek e tekintetben ma is szabad tért engedünk. Vegyék figyelembe, t. képviselő urak, hogy mi azt a szerb »Maticát« vagy nem tudom, micsoda irodalmi társaságot akkor, a midőn a közszolgáltatásokról, az illetékmentességről volt szó, ugyanolyan elbírálás alá vettük, mint a Kisfaludytársaságot. (Ugy van!) Ezt egy államban sem fogják megtalálni, de nálunk igen. (Ugy van! Ugy van ! Mozgás és zaj a közép hátsó padjain.) Elnök : Hodzsa Milán képviselő urat felkérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Hogy territoriális elkülönítésekbe, külön adminisztratív tagozatokba menjünk bele nyelvi tekintetből, ezt a magyar állam egysége szempontjából semmiképen sem tehetjük és ezt megvalósíttatni nem engedjük. (Általános élénk helyeslés és taps.) T. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy az annyira felpanaszolt választási törvényre térjek rá. (Halljuk! Halljuk!) Mi ma nagyjában a jogállapot ? Áz, hogy — egyes igen szűk térre szorítkozó jogosítványoktól eltekintve — a választási jog gyakorlása nálunk czenzushoz van kötve. Ezen czenzus is egyformán alkalmaztatik minden faji és nemzetiségi különbség nélkül. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Erdélyben különösen! Sőt a magyarokra nagyon kedvezőtlen ! Mozgás és zaj a közép hátsó padjain.) Elnök : Csendet kérek ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ha mi a czenzust a szó modern értelmében alkalmaznék, ha a szavazati jogot a közszolgáltatás nagyságához kötnők és ha nem azon elavult rendszer volna érvényben, hogy az úrbéri telekhez és ennek egyenértékéhez kötjük, hanem egyformán alkalmaznék a czenzust az egész országban, akkor azt merem mondani, hogy a mai jogállapot mellett a nemzetiségi területeken nagyon megapadna a választók száma, (Ugy van !) vagy legaláhb a magyar területeken igen megszaporodnék. Mert azt merem állítani, hogy a Duna-Tisza közén egy fél hold szőlő után annyi a közszolgáltatás, mint pl. Erdély némely helyein egy negyed vagy fél úrbéri telek után. (Ugy van !) A mai jogállapot tehát olyan, hogy ha mi azt fentartanók és jogszerűen alkalmaznók, akkor az önök választási joga nagyon megszűkülne. És ezen jogállapottal szemben mire vállalkoztunk ? Arra, hogy az általános választói jogot érvényesítsük, vagyis hogy fejek szerint. minden czenzustól eltekintve, fogjuk megállajűtani a választói jogosultságot. (Helyeslés.) Hiszen oly vívmány ez ezen uraknak, hogy annak becsét maguk sem tudják appreciálni, és igen méltatlan dolog, hogy akkor, a mikor a magyar állam irányadó politikai körei, azt merném mondani : egyhangúlag a nemzet, a reformnak ezen nagy terére lép, hogy ép azok kifogásolják ezt, a kik abból a legnagyobb hasznot és politikai előnyt húzzák. (Ugy van! Ugy van! balfelől. Halljuk ! Halljuk !) 13