Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-13

82 13. országos ülés 1905 április 13-án, csütörtökön. t. képviselő urak nem tudhatják! (Folytonosan tartó zaj balfelöl. Felkiáltások: Látjuk az eredményekből !) Elnök (csenget): Méltóztassanak a szónokot meghallgatni, t, képviselő urak! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ebben a tekintetben a polémiának szubstrátuma egyáltalában nincs. Én biztosíthatom a képviselő urakat, hogy nekünk mindnyájunknak a legkellemetlenebb kötelességteljesítés az, a melyet itt végeznünk kell és hogy bizonyára nem egy nappal, de egy órával sem fogjuk késleltetni azt az időt, a melyben ezt a helyet elhagyhatjuk! (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbról.) B. Kaas Ivor: Parlamenti határozat! Eitner Zsigmond: Mi van Perczel nyugdijával ? Molnár Jenő: Beteget kell jelenteni, az annak a módja! (Folytonosan tartó zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Engedelmet kérek, addig, mig utódaink kinevezve nincsenek és a mig állásunktól végleg fel nem mentettünk, addig igenis egy igen kellemetlen, igen odiózus, de parancsoló kötelesség az, hogy helyeinken megmaradjunk. Ezt a kötelességünket teljesiteni is fogjuk. (Zaj balról és a középen.) A képviselő ur felemiitett egy konkrét esetet, a mely hivataloskodásunknak ezen ideiglenes időszakára esik. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Én elmondom igen röviden, hogy miként áll a dolog. (Halljuk ! Halljuk!) Midőn Perczel Dezső a belügyminiszteri állásról lemondott, elmulasztotta megtenni a lépéseket az iránt, hogy megelőző törvényhatósági szolgálata nyugdijába beszámíttassák. (Nagy zaj balról és a középen.) Eitner Zsigmond: Baksisosztogatási rendszer! (Folytonosan tartó zaj.) Polónyi Géza: Szép dolog! Ha lemond, nem jár neki! (Zaj.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni, képviselő urak! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha akkor megtette volna a lépéseket, semmi kétségem nincs az iránt, hogy ezen szolgálata neki akkor beszámíttatott volna. (Folytonosan tartó zaj és ellenmondások balról és a középen.) Endrey Gyula: Csáky szalmája az országnak! Pozsgay Miklós; Tisza szalmája most már! Gr. Tisza István miniszterelnök: Akkor ez iránt semmi lépést nem tett, (Zaj a baloldalon) de igenis most intézett egy ilyen irányú kérelmet, (Mozgás és zaj a baloldalon.) a mely kérelemnek a minisztertanács javaslata alapján ő Felsége helytadni méltóztatott. Mezöfi Vilmos: Az ország pénzéből! A nép adófilléreiből! Barabás Béla: Ez törvénytelen dolog. (Folytonos nagy zaj a baloldalon.) Elnök: (csenget). Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni, mert különben kénytelen volnék az ülést felfüggeszteni. Gr. Tisza István miniszterelnök:... természetesen a minisztertanács javaslatára (Zaj a baloldalon) és elsősorban az én felelősségem mellett. (Nagy zaj a baloldalon.) Mezöfi Vilmos: A nép adófilléreiből könnyű ! Kubik Béla: Ez a vérdíj! Endrey Gyula : A következő minisztériumnak tetszett volna adni. Ez nem átmeneti dolog. Olay Lajos: Ez a vérdíj! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ebben az intézkedésben semmi rendkívüli nincs, a mit analóg esettel igazolni és indokolni ne lehetne. (Nagy zaj a haloldalon.) Igenis analóg esetek vannak rá. (Nagy zaj a baloldalon. Egy hang: Azok is november 18-ikáért kapták?) Eitner Zsigmond: Hanem a szegény embernek nem adnak nyugdijat! Elnök (csenget): Kérem Eitner képviselő urat, ne méltóztassék a szónokot zavarni. Endrey Gyula: Nem is volt folytonos sz< 1gálatban! Olay Lajos: Ez a vérdíj! (Folytonos zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem tagadom, hogy ebben az intézkedésben az idevágó szabályoknak jóakaró méltányossággal való alkalmazásáról lehetett és volt szó. (Felkiáltások bal/elől: Aha! Nagy zaj.) Endrey Gyula: Az ország pénze több jóakaratot igényel! Ezrivel vándorolnak ki Amerikába ! Ment volna ki Amerikába! Mezöfi Vilmos: Februárban 38 ezer ember vándorolt ki Amerikába. De nyugdijakra telik! Endrey Gyula: A Perczel Dezsők nem vándorolnak ki! (Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök (csenget); Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni, Barabás Béla: Ez a fizetés november 18-áért. Gr. Tisza István miniszterelnök: Azt pedig felemelt fővel állítom . . . Polónyi Géia: Nem felemelt fővel, hanem felemelt nyugdíjjal állítja! (Zaj a báloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én semmiféle nyugdíjjal, (Zaj a baloldalon.) sem fel nem emelt, sem felemelt nyugdíjjal nem állítom . . , (Nagy zaj balfelöl.) Elnök (csenget): Kérem Sümegi Vilmos képviselő urat, méltóztassék csendben lenni! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... De azt igenis állítom, hogy a törvények és szabályok ezen méltányos alkalmazása ebben az esetben egy olyan férfiúval szemben alkalmaztatott, a ki áldozatra kész, buzgó és önzetlen közszolgálata alapján . . . (Nagy zaj a baloldalon: zajos felkiáltások: Hazaáruló! Gazember! Olyan embernek adui nyugdijat! Elnök folyton csenget.) Gr. Batthyány Tivadar: De ilyen embernek! A magyar nemzet ítélt felette! (Szűnni nem