Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-13
Hu 13. országos ülés 1905 április 13-án, csütörtökön. Oiay Lajos: És a király fogadta ezt a Perczeit és megdicsérte! Udvari ebéden! Dicsősége Tiszának! (Folytonos zaj a haloldalon. Elnök csenget.) Veress József: Felemelik a nyugdiját! (Mozgás a baloldalon. Elnök csenget.) Eötvös Károly: Hova vezet az, t, képviselőház, ha mi ily politikának, ily kormányzásnak egyetlen egy pillanatig is tért engedünk ? Hova vezet ez, lia megtorlatlanul hagyjuk azokat a cselekvényeket, a melyek ezt a rendszert akarták Magyarországon meghonosítani? Hova vezet ez? Először összezavarja az elméket, azután összezavarja és felforgatja az erkölcsöket, (Ugy van! a haloldalon.) kiöli a hazafiságot, s bizalmat csak oly tényezők iránt gerjeszt az elméjében megzavart, erkölcstelen felforgatott népben, — mikor gyenge a nemzedék, mert hiszen nem minden nemzedék gyenge, hogy ilyen szelíden fejezem ki magam — mondom, bizalmat csak oly tényezők iránt gerjeszt, a kiktől bizalmának jutalmát mindjárt meg is kapja, a mikor a hazafiság szent tanai már nem nyomnak semmit, a mikor a mindennapi érdekek, még nem is a legtiszteltebb érdekek kelnek versenyre és nevezik versengésüket a közügy harczának ? Mikor ilyen volt az a rendszer, melyet ez a kormány meg akart honosítani, e rendszer ellen kérlelhetlenül kellett harczolnunk, mi e rendszer fenmaradását kötelesek voltunk meggátolni minden eszközzel, melyet a nép bizalma, istenadta erőnk és lelkiismeretünk ad nekünk. Mi ezt meggátoltuk, s ennek a jövőben való meggátlása eme indítványunknak is egyik czélja. Egyetlenegy dologra kell még kiterjeszkednem, (Halljuk! Halljuk ! a haloldalon és a középen.) de erre az egyre azért kell kiterjeszkednem, mert én számitok arra, hogy a t. miniszterelnök ur, vagy valaki más elő fog állni azzal, hogy hiszen ők irtózatos bajnak, veszedelemnek tartották az obstrukeziót és jóhiszemüleg, az obstrukezió gyökeres megszüntetése végett — nem akarom ezt a szót használni, pedig nincs benne semmi sértő, a magyar irodalom és a magyar nép szívesen használja, — hogy e miatt vetemedtek arra, a mi november 18-án és deczember 13-án történt. Nem akartam ezt a szót használni, de most a beszéd hevében jobb szót igazán nem találok. (Halljuk! Halljuk! a haloldalon.) Markos Gyula; Elvetemültek számára az a kifejezés mindig jogos! Eötvös Károly: Ismételem tehát, hogy nem zárkózom el az elől, hogy ha a t. miniszterelnöknek és elvbarátainak az a nézete, hogy az obstrukezió csakugyan olyan veszedelmes, és olyan rettenetes következésekkel fenyegette a nemzet jóhirét és legalább közeli jövendőjét, a mit a miniszterelnök úrtól hallani nem egyszer volt alkalmam, még a legutóbbi napokban is: mondom, érteném, hogy annak gyökeres meggátlására törekedett minden elképzelt és elképzelhető eszközökkel; ezt szinte természetesnek tartanám. De, t. ház, azt az obstrukeziót, a mely végleg meggátolja vagy huzamosabb időre meggátolja a törvényhozás működését, azt az obstrukeziót én is elitélem, annak gyökeres eltávolítására én is szívesen felajánlom azt a csekély erőt, a melyet a Gondviselés rendelkezésemre adott, de nem ilyen külső, ilyen fonák, ilyen semmire se való, törvénytelen módon. Annak az obstrukcziónak gyökeres meggátlása csak egy módon biztositható, és azon feltétlenül biztositható, még pedig az obstrukezió igaz okainak megszüntetésével. (Igaz! Ugy van! taps a haloldalon.) T. képviselőház, mi volt az obstrukezió? Hiszen az a szomorú, az a sajátságos, hogy a mióta az ugrai levél megjelent, a mióta ez a kérdés napirenden volt, sohasem volt alkalmunk hozzászólni. Igaz-e? A t. miniszterelnök urnak — nem hiszem, nem óhajtom, hogy a nemzet vezetésében még máskor is jelentékeny része legyen, de attól felek, hogy még ezentúl is lesz, ha hamarosan nem is, de talán később még lesz — addig is csak azt ajánlom figyelmébe, hogy nézze végig az obstrukezió történetét. Mi volt, mikép kezdődött ? Kolozsvárott nemzeti ünnepen katonai zenekar játszott, Magyarország hadseregének zenekara, és egy magyar országgyűlési képviselő azt énekelte: Isten áldd meg a magyart! És ezért azt a képviselő urat katonai bíróság elé állították, állásától, tiszti rangjától meg akarták fosztani, üldözték azért, mert Magyarország kellő közepén, Mátyás király nemzeti ünnepén, az ő emlékezetének ünnepén azt énekelte, hogy: Isten áldd meg a magyart! (Igaz! Ugy van a haloldalon.) s tették ezt a magyar kormány hozzájárulásával és beleegyezésével! Ki sem kérte azt a képviselő urat a katonaság, hanem bíróság elé akarta állítani és esetleg elhurczolni azért, mert azt énekelte a magyar nemzet egyik tagja, a magyar képviselőház egyik tagja, hogy: Isten áldd meg a magyart! (Mozgás a haloldalon) És e miatt kezdődött az obstrukezió 1902 november, vagy deczember havában. Ez obstrukezió volt, és a t. kormány és a t. miniszterelnök ur azt gondolta, hogy ezt az obstrukeziót meg kell szüntetni, de nem ugy ám, hogy szabad legyen énekelni az Isten áldd meg a magyart Magyarországon, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) hanem ugy, hogy a darabantok hordják ki a képviselő urakat, a kik énekelik! (Igaz! Ugy van! taps a haloldalon.) Mi ez, t. képviselőház? Ez az az obstrukezió, a melynek természetéről a t. miniszterelnök ur mindig hallgatott, csak a külsőségét, a tüneteit látta, és csak a tünet ellen vitézkedett, de az igazi okát nem szüntette meg, sőt az igazi okát táplálta és hizlalta. (Igaz! Ugy van! a haloldalon.)
