Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-10

10. országos ülés 1905 április 7-én, pénteken. 45 Tény az, t. képviselőház, hogy a napirenden lévő tárgy általános vitája még be nem rekesztetett, a részletes vita tehát meg sem kezdethetett, és ezzel flagranter meg lett sértve a 208. §., a midőn ez a kijelentés történt. Tény, t. képviselőház, hogy a napirenden lévő tárgyhoz még többen voltak szólásra feljegyezve. (TJgy van! Ugy van! hal felöl.) Sőt tény az is, hogy egy t. képviselőtársamnak, a ki ma is tagja a háznak, gróf Benyovszky Sándornak maga a ház engedte meg, hogy beszédét másnap, tehát november 19-én tartsa meg. (Igaz! ügy van! bal felől.) Gr. Benyovszky Sándor: Igen, ugy volt! Gulner Gyula: Ezzel világosan és sulsosan megsértetett a házszabályoknak 210. §-a. (Ugy van! balfelöl.) Tény az, hogy a Dániel-féle határozati javaslaton kivül még 12 határozati javaslat fel;üdt a ház előtt, a melyek mindegyikét tiz vagy tíznél több képviselő irván alá, a benyújtókat a házszabályok 213. §-a értelmében a zársző feltétlenül megillette volna. Megsértetett tehát ismét a házszabályok 213. §-a. (TJgy van! Ugy van! balfelöl.) Tény az, még az önkényesen felvett napló szerint is, hogy az elnök abban is megszegte a 213. §. imperativ rendelkezését, hogy kötelességének megfelelőleg kérdést a házhoz nem intézett, vájjon kiván-e még valaki szólni. Tény az, ugyancsak a napló szerint, hogy az elnök a vitát nem zárta be, mert ez a kijelentése még a lediktált naplóban sem foglaltatik, a mivel ismét a 213. §. rendelkezései sértettek meg világosan. Tény az is, hogy a házszabályoknak 226., 228. és 229. §-ai is megsértettek, illetőleg kijátszattak az elnök által, mert azt a cselekményt ugy követte el, hogy a ház tagjainak azon joga, mely szerint a kérdés feltevéséhez szólamok lehet, a mely szerint névszerinti szavazást kérniök lehet, az ő eljárása és a kijelentés gyors befejezése által teljesen kijátszatott, a mi magában véve ismét az emiitett szakaszok súlyos megsértését képezi. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) De megsértetett a 256. §. is, a melyet az imént volt szerencsém felolvasni, mert az elnöknek ez a szakasz előírja, hogy azon esetben, ha a nyugalmat és rendet a zaj és lárma miatt helyreállítani nem tudja, akkor kötelessége előbb figyelmeztetni a ház tagjait, később pedig a ház üléseit legfeljebb egy órára felfüggeszteni, de nem nagy zajban és lármában tenni kijelentéseket, a melyeket senki a képviselők közül nem hallhatott. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ehhez, t. ház, még azt teszem hozzá, hogy az imént felolvasott szakaszoknak az a megsértése, a mely ezen szakaszoknak kijátszásával részben, részben pedig egyenes és nyilt megsértéssel elkövettetett, mind olyan szakaszok ellen követtetett el, a melyekben az alkotmányos garancziák foglaltatnak. (Igaz! Ugy van! balfelöl !), olyan szakaszok ellen, a melyek igen becsesek e háznak és nemzetnek azért, mert alkotmányunk egyik sarktételének, a szólásszabadságnak biztosítására vonatkoznak, (Helyeslés balfelöl és a középen.) Érdekes és jellemző azonban, t. képviselőház, a ház elnökének kijelentése a lediktált napló szerint is. Megerősíti ugyanezt a jegyzőkönyv, a melyről megjegyzem, hogy ezt az egész november 18-iki esti ülést, a melyet itt most csak nagyon halavány színekkel voltam képes a t. képviselőház emlékezetébe visszaidézni, ezzel az ártatlan naiv három sorral irja le (olvassa): »A zárt ülés berekesztése után elnök az ülést újból megnyitván, a ház számos tagjának kértére felteszi a kérdést: elfogadja-e a ház Dániel Gábor halasztó természetű javaslatát, igen vagy nem ? A ház felállás és ülve maradás utján megejtett szavazással a javaslatot elfogadja.« (Derültség a baloldalon.) így van ez leírva a jegyzőkönyvben, a melyről mindenki tudja, hogy az nem lehet egyéb, mint series rerum gestarum, a melynek tartalmaznia kell mindazt, a mi az ülésen történt, így van leirva ebben a jegyzőkönyvben az az esemény, az a cselekmény és az az eljárás, a melyet 1904. november 18-án a miniszterelnök ur, a többség és a képviselőház akkori elnöke elkövetett; így van ebben a három sorban leirva az, a mi az országot azóta lángra lobbantotta. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) a mi az ország népéhen az ellenállás erejét felkeltette és megizmositotta. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Hát ez az a történelmi hűség, a melylyel egy jegyzőkönyvet szerkesztenek, a melylyel azt a nagy eseményt leírják, a mely kiindulási pontja volt annak a szerintem felettébb örvendetes eseménynek, hogy a nemzet öntudatra ébredt, (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) hogy tiltakozó szavát felemelte a november 18-iki események és azon rendszer ellen, a mely rendszerbe egyedül illik be a november 18-iki határozat? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Mondom, érdekes és jellemző az, hogy mit mond a lediktált napló, tehát az, a melyet erre nézve legilletékesebb tanú állit ki előttünk, az, a ki saját szavait reprodukálja, t. i. a háznak akkori elnöke. Azt mondja ez a napló (olvassa): »Az ezen oldalról (a jobboldalra mutat) nyilvánuló kérést ezennel teljesítem s felteszem a kérdést stb. . .« Eötvös Károly: Nem is volt kérdés! Gulner Gyula: Ugyancsak a jegyzőkönyv is elismeri az ő álláspontjából kifolyólag, hogy a ház számos tagjának kértére teszi fel az elnök a kérdést. Barabás Béla: Nem kérte senki! Gulner Gyula: Mutasson bárki egy betűt is a házszabályokban arra nézve, a mely felhatalmazza az elnököt arra, hogy a ház bármely