Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

398 33. országos ülés 1905 május 31-én, szerdán. lyeslés és éljenzés a baloldalon.) Azért ezt elfogadásra is ajánlom. (Elénk helyeslés balfelóí.) Még néhány szavam van. Nem függ ez szorosan össze a tárgygyal, néhány perez alatt be is fogom fejezni, de összefügg a válság kérdésével és azért kegyes engedelmükkel néhány perezre igény beveszem még szives figyelmüket, Ugy látom, hogy nemzet és királya között egy válságoa, mélyreható félreértés forog fenn. Félreértés, a melyet ez idő szerinti tanácsosai nem akarnak felvilágositani. Az egész válság nemde forog a katonai kérdésben a nemzetet megillető nyelv meghatározási jog körül. Miről folyik a vita? Nem csupán a nyelv kérdéséről. A nyelv kérdése is benn van, mint lényeges pont, de a válságos harez folyik az Isten kegyelméből való uralkodás elméletén nyugvó azon abszolutisztikus egyeduralmi elv körül, a mely csak Gesammtmonarchiet (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és a mely a nemzeten kivül álló rezervált felségjogokat is ismer. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezt a harezot, t. képviselőház, bár nem a nyelvkérdéssel kapcsolatosan, más nemzetek és államok is megvívták királyaikkal. Méltóztassék csak visszaemlékezni Angliának a Munity-akta történetére a múlt században. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ott is a'jt látjuk, hogy a régi Isten kegyelméből való uralkodás elméletén nyugvó királyság nem tudott belenyugodni abba, hogy nem beszélhetnek arról, hogy meine Armee, mert az az Armee nem a királyé, hanem a nemzeté. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem tudott belenyugodni abba, hogy a hadsereg kérdésében a nemzetet és annak törvényhozását illeti a legfőbb cselekvési jog. Önök is eljutottak már a kilenczes bizottságban azon elmélet proklamálásáig, hogy minden erő és jog forrása a törvényhozásban megnyilatkozó nemzeti akarat, csak a gyakorlatban nem akarják még ezt érvényesíteni. (Felkiáltások a baloldalon: Mikor jöttek rá erre?) Angliában is győzelmesen állották meg a csatát és nem kisebb ember, mint az oxfordi egyetem nevezetes közjogi tanára által hirdetett elmélet szerint ugy áll a dolog, hogy a király mint tényező csak a jogi szuverenitásnak, vagyis a törvényhozótestületnek egyik alkotó része, ellenben a politikai szuverenitás az egész nemzeté együttesen és együttvéve, és ebbe beletartozik a király is. (Igaz Ugy van ! a baloldalon.) Már most a politikai szuverenitásnál fogva a nemzetet illeti a hadsereg feletti rendelkezésben a nyelv felett való rendelkezés joga is annyival inkább, mert a politikai szuverenitásnak egyik alapfeltétele, hogy nyelvéről egy nemzet sem mondhat le, mert akkor a szuverenitásról magáról mond le, (Taps és helyeslés a baloldalon.) épen ugy, mint a hogy a török császár, akinek joga van törvényeket proklamálni, de már nincs joga a mohamedánizmust eltörölni, mert ez fejedelmi létének és szuverenitásának alapfeltétele. Mihelyt ö Felsége fel lesz világosítva arról, de nemcsak az 1867 : XII. törvényezikk alapján, a mely felségjognak mondja önök szerint a hadsereg nyelve felett való rendelkezést, pedig szerintünk nem mondja azt, hogy a nemzet nyelve felett való rendelkezés alkotmányos felségjog, akkor ebből ipso facto következik, hogy ez nem lehet közösügy, mert közös felségjoga Magyarországnak nincsen . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Senki sem mondja! Polónyi Géza: . . . hanem hogy ez a jog csak az alkotmányos kormány utján és annak ellenjegyzése mellett gyakorolható. Ha ezen jogról ő Felsége teljesen fel lesz világosítva, a törvény alapján fogja belátni ő Felsége, hogy nem kívánhatja joggal, azt, hogy a magyar legyen kerek e világon az a nemzet, a mely politikai szuverenitásának lényegét, nyelvét dobja oda áldozatul bármiféle elméletnek. Ennek a kérdésnek egyébiránt preczedencziái is vannak a magyar alkotmány történetében. Minden beszédnél ékesebben fog szólni és azt hiszem, a válság megoldására gyorsitóíag fog hatni, ha egy fakó foliáns néhány szavát felolvasom a t. képviselőháznak. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Kezemben van egy proklamáczió 1848-ból. Ez a kérdés — azt hitték 1848-ban — már meg lett oldva. Mi történt a magyar törvényhozásban? Mikor Ferdinánd király az előterjesztett törvényekre vonatkozó reskriptumát megküldte és beleegyezett abba, hogy felelős minisztérium neveztessék ki, egy proklamáczió jelent meg, a mely tartalmazza a képviselőházban mondott beszédeket a következő bevezetéssel (olvassa): »Magyarország polgárai! Nemzetünknek három százados sebeit egy hónap begyógyitá. Háromszázados fájdalmait, egy hónap örömre változtatá! Szebben, dicsőbben nem tűnhetett le egy hónap Magyarország felett, mint a mai nap áldásos diadalával . . . Magasztosabb győzelmet nem élvezett a nemzet soha, mint a mai nap vérnélküli polgárgyó'zelmét. . , és egy magyar király sem gyakorlá hatalmát emelkedettebben soha, mint V. Ferdinánd mai leiratában. Az idők megváltoztak: eddig a fejedelmek nagyoknak mondattak, ha nemzeteket győztek le, az országok kebelében tenyésztették a rabszolgaságot . . . most a fejedelmek küzdelmei csak ugy érdemlik meg a nagyság jellegét, ha önmagukat győzik le, s áldástadólag teremtik a szabad hazának szabad polgárait.* Ez a bevezetés. (Felkiáltások balfelöl: Nagyon szép!) Ma is el lehet ezeket a szavakat mondani. Következik, a mit Deák Ferencz mond a független felelős magyar kormány nevében (olvassa): »A felelős független magyar kormány megvan. Felesleges mondanom, a t. K.. E.-nek, hogy a független felelős kormány még csak