Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-33

33. országos ülés 1905 május 31-én, szerdán. 385 Barabás Béla: A gesztenyét mi kaparjuk ki! Polónyi Géza: Küzdünk tudnüllik az önálló vámterület ellen, a mint küzdünk a magyar nyelv ellen, de ha kivívnak valamit, akkor mi is osztozkodunk, mi is akarjuk a külön vámterületet. (Mozgás balfelöl.) Pap Zoltán: Akkor a rossz nekik is kell! (Mozgás jobbfelöl) Polónyi Géza: Nem szándékozom belebocsátkozni speczialiter a vámterület elkülönítésének gazdasági kérdésébe. De itt legyen szabad annyit megjelölnöm, hogy a föld hátán és a világon Dalmáczia után, a hol három perczentje a lakosságnak foglalkozik iparral, mindjárt Horvátország következik. Már most, hogy a horvát képviselőknek gazdasági szempontból is miért oly életfontosságú a közös vámterület, holott deczenniumok bizonyítják, hogy a közös vámterület alatt Horváországban iparról beszélni sem lehet, ez az ő dolguk. De az ő dolguk-e annak megítélése, vájjon Horvátországban legyen-e külön vámterület vagy nem? Erről a kérdésről csak néhány szóval akarok megemlékezni. A horvátországi képviselő urak ugy a nyelv kérdésében, mint ebben a kérdésben kolosszális nagy államjogi tévedésben vannak és ez abban áll, hogy az 1868 : XXX. tczikk struktúráját vagy nem tudják megérteni, vagy pedig szándékosan értik félre. Arról, hogy Horvátország számára a vámterület elkülönittessék, vagyis hogy Horvátország mint állam, a gazdasági önállóság területén ugy ismertessék el, hogy Magyarországtól elszakadva, mint külön vámterület kezeltessék, ép oly kevéssé lehet szó, mint a hogy nem lehet szó az én meggyőződésem szerint arról, hogy az 1868 : XXX t.-ez.-ben a nyelvhez való joga a hadsereg kérdésében a horvátoknak már biztosítva volna. Ezen kérdésen nem szándékozom soká immorálni, de néhány szót méltóztassék megengedni, hogy ennek felvilágosítására felhozzak, (Halljuk I Halljuk!) Miben van a horvátországi képviselőknek tévedése? Abban, hogy nem veszik észre vagy nem akarják észrevenni, hogy a horvát közjogi viszonyra vonatkozólag az 1868: XXX, t.-cz. háromféle distinkeziót ismer. Ismeri — hogy fokozatosan menjek — a horvát autonóm ügyeket az igazságszolgáltatás, közoktatás és belügy terén, az igazságszolgáltatásból kivéve a kereskedelmi és tengerészeti jogot, ismeri továbbá a Horvátország és Magyarország között a közösügyeket, és ismeri végül a Magyarország és Ausztria között a közösügyeket. A hadsereg kérdésére nézve, miután az nem Horvátország és Magyarország, hanem az a Szent István koronájának birodalma és Ausztria között közösügy, tiszta és világos, hogy a horvátországi országgyűlésnek nevezett tartománygyülésen nincs is meg a joghatósági kör arra, hogy ezen kérdésben akár paktum utján, akár máskép valami dispozitiv szabályt hozhasson. Hogy világossabban fejezzem ki KÍPVH. NAPLÓ. 1905 —1910 I. KÖTET, magamat, a Magyarország és Ausztria közötti közösügyekben Magyarország, mint egységes közjogi individuum áll a nemzetek előtt és igy ezekben a kérdésekben a horvát autonóm tartománygyülésnek semmi mgerencziája nincs és nem is lehet. Ezen kérdések tekintetében Horvátország és Magyarország között paktum azért nem jöhetett létre, mert erre nézve a horvát tartománygyülésnek nem lévén meg a közjogi hatósági köre, ebben velünk, miután önállóan sem disponálhatott, nem is egyezkedhetett. Hogy ez igy van, arra nézve teljesen elégséges ráutalnom az 1868: XXX. t.-cz. 3. §-ára, a mely ezt a közjogi viszonyt Magyarország és Horvátország között teljes világításba helyezi (olvassa): »A fentebb érintett megoszthatlan állami közösségből következik továbbá, hogy mindazon ügyekre nézve, melyek a magyar korona országai és ő Felsége többi országai közt közösek vagy közös egyetértéssel intézendők, Magyarországnak, s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországoknak egy és ugyanazon törvényes képviselettel, törvényhozással, s a végrehajtást illetőleg közös kormányzattal kell birniok,« Tehát azon ügyek tekintetében, melyek Magyarország és Ausztria közt közösek, a horvát tartomány gjülésnek a történelmi idők folyamán sem nem volt, sem pedig ezen törvény szerint nincs dispozitiv joga. A mi tehát a nyelv tekintetében Horvátország számára az 58. és 59. §§-okban biztosítva van, az kizárólag azon területre vonatkozik, a mely Magyarország és Horvátország között képez közösügyet és ezen területen a nyelv joga nekik törvényhozásilag biztosítva van. Ezzel csak azt akartam kimutatni, hogy közjogi okból ki van zárva annak a lehetősége is, hogy az 1868 : XXX. törvényezikk a hadsereg kérdésében használandó nyelv tekintetében csak határozhatott volna is, miután ez a határozat kizárólag az egységes és kifelé egyetlenegy közjogi alanyt képező magyar törvényhozás elé tartozik és senki más elé. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Sem paktumnak, sem tranzakeziónak helye nincs; a magyar nemzet szuverenitása, a birodalmi egység, Szent István koronájának egysége alapján e tekintetben kizárólag a magyar törvényhozás az egyedül illetékes és senki más. A gazdasági elmélet területén pedig rendelkezik a törvény 9. §-a, a mely kifejezetten megmondja, hogy ez nem Horvátország autonóm ügye, hanem hogy ez kizárólag Magyarország parlamentje, mint a Horvátország és Magyarország közti közösügyek intézésére hivatott fórum elé tartozik. Oly elméleteket tehát, a melyek a vámterület tényleges elkülönítése esetén Horvátország számára azt a jogot biztosítanák, hogy saját vámterületét elkülönítse, a mi törvényeink nem ismernek, ilyenek a mi törvényeinkkel homlokegyenest ellenkeznek. Ha ennek 49