Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-31

31. országos ülés 1905 május 29-én, hétfőn. 359 tátott, azzal a czélzattal, hogy azután a Balkánállamokba iparczikkeket lehessen kivinni. Miután azonban nekünk iparczikkünk nincs, legalább nincs oly nagy mértékben, mint szükséges, mert nem állítunk elő annyit, tehát igénybe kell vennünk természetesen az osztrák iparozikkeket. (Mozgás a baloldalon.) A német kereskedelmi szerződésről szólva itt rá kell mutatnom a kormánynak egy mulasztására, a mely abban áll, hogy midőn a német kereskedelmi szerződés megkötése alkalmával tárgyalt e kérdésben, nem tartotta szükségesnek azt kikötni egy klauzulában, hogy ha a magyar parlament nem a közös, hanem az önálló vámterület alapján akarna Németországgal külön szerződést kötni, akkor ezt a szerződést Németország el fogja fogadni. (Helyeslés a baloldalon.) A t. ügyvivő miniszterelnök ur, a ki egy közelebbi ülésen nagyon behatóan foglalkozott a vámkérdéssel, azt a tételt állította fel, hogy a vámkérdés tárgyalásánál feltétlenül kizárandók a politikai szempontok. Én értem azt, hogy ha teljesen független önálló nemzetek esetleg közös vámterületet akarnak egymással kötni, akkor nem okvetlenül szükséges, hogy ezen nemzetek önállóságukban csorbát szenvedjenek; azonban egy olyan szerencsétlen államnak, mint a milyen mi vagyunk, a melynek nemzeti önállóságát nemcsak kifelé homályosítják el folytonosan, hanem, a melynek még befelé sem engedik meg teljes nemzeti létét kifejleszteni, egy ilyen államDak minden egyes ténykedésnél súlyt kell helyeznie arra, hogy önállóságát megvédelmezze mindenfelé. (Úgy van! a baloldalon.) Ezért nem lehet a vámkérdést elválasztani a politikától. (Vgy van! a baloldalon.) Ha visszatekintünk a történelemre, azt látjuk, hogy politikai szempontból fogták fel odaát Ausztriában évszázadokon át ezt a kérdést. Csak reá kell mutatnom arra, midőn az a hires pátens jelent meg II. József császár idejében, 1785. év végén, a mely így szól: » Magyarország maradjon kolóniának, a hol meg kell nehezíteni a mesterségek fejlődését, hogy a mezőgazdasági termékekkel minél olcsóbban élelmezhessék a katonaságot.« (Mozgás balfelöl.) Ez oly hagyományos politika, a melynek ma is látjuk folyományát odaát, és e tan nemcsak azért inauguráltatott odaát és nem azért marad hagyományképen uralkodóról uralkodóra, mert ez csak gazdasági előnyöket biztosit, de azért is, mert tudják, hogy ennek kapcsán Magyarország minden politikai önállóságát tönkre lehet tenni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) A t. miniszterelnök ur felszólalásában ugy fejezte ki magát, hogy mi azon az állásponton állunk, hogy áldozatok árán is kell hogy az önálló vámterületet létesítsük. Ez egyszerűen inszinuáczió. Nem tudom, nem is hallottam sohasem, nem is olvastam, hogy e párton valaki ugy fogta volna fel a kérdést, hogy a mi hátrányunkra fog kiütni, ha az önálló berendezkedésre térünk át. Épen azért, mert szent meggyőződésünk, hogy csak az önálló berendezkedéssel lehet Magyarország jövőjét biztosítani, csak ebből a szempontból vagyunk mindnyájan ezen az állásponton, áldozatok nélkül, mert itt áldozatot hozni nem kell. A miniszterelnök ur különben a legvilágosabban érvvel a mellett, hogy lehetetlen a közös vámterület fentartása, ha azt akarjuk, hogy itt, a mint magát kifejezte, barátságos és testvéri érzés honoljon Ausztria és Magyarország népei közt. A miniszterelnök ur kijelentése szerint, a melyet én szószerint elfogadok, oly közös vámterület, a mely a szerződő felek egyikét vagy másikát gyengíti, egyenesen a gyűlölség fmagvát hordja magában és a romboló szenvedélyeknek nyit teret. Kérdem, t. ház, nem tapasztaljuk-e naprólnapra, hogy nemcsak a gyűlölség magva hintetett el, hanem hogy abból a magból fa lett, a melynek már gyümölcse is van. Napról-napra látjuk is a támadásokat, a melyeknek osztrák részről ki vagyunk téve. Világos tehát, hogy e gyűlölség ma már megvan, a miből az következik, hogy a szerződés nem volt olyan, a mely kielégítette volna az érdekeket ideát és odaát, és hogy ha ezt a gyűlölséget exstirpálni akarjuk, akkor azt a rossz viszonyt, a melyben most vagyunk, meg kell szüntetni. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) Azok, a kik a közös vámterület mellett szeretnek érvelni, ha elismerik is, hogy eddig nem érvényesülhetett a vámvédelem a mezőgazdasági termékekre, azt hiszik, hogy ennek egyedül az az oka, mert eddig nem volt oly nagy a fogyasztás, mint a mennyi a produktum, sőt most már azt akarják bebizonyítani, hogy jövőben Ausztria népei sokkal többet fognak fogyasztani, s így Magyarországnak és a közös vámterületnek exportja egyáltalán nincs. Ezzel szemben elég rámutatnom arra, hogy Magyarországnak mezőgazdasági termelése még mindig nagyon hátramaradott. Hisz elég azt az egy statisztikai adatot felhoznom, hogy Magyarországon hektáronként körülbelül 11 métermázsa a produkczió gabonában, míg Ausztriában 14, Németországban 17— 18 métermázsa. Ebből világosan látjuk, hogy expanzivképe.sek vagyunk a termelés terén. Szükséges is többet produkálnunk, mint eddig és a többlet bizonyára lesz olyan arányú, mint a milyen Ausztria fogyasztóképessége, ugy hogy az arány, a mely most a mi termelésünk és Ausztria fogyasztása közt van, nem fog változni. Ebből tisztán következik, hogy ha nem tudtak eddig a vámok érvényesülni, akkor a jövőben sem fognak érvényesülni. Éa a vámok nem érvényesülnek a mezőgazdasági termelés terén, de feltétlenül érvényesülnek az ipar terén. Nem érvényesülnek a mezőgazdaság terén azért, mert, a mint gr. Károlyi Sándor igen t, képviselőtársam rámutatott, a mezőgazdaság még