Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-28
28. országos ülés 1905 májas "25-én, csütörtökön. 305 Szombathely székhelylyel Ritsches Adolf, (Derültség.) Máramarosmegyére Máramarossziget székhelylyel Benkő Miklós, Bács-Bodrogmegyére Zombor székhelyijei Léderer Leó, Beregmegyében Fisehmann Sámuel, Szeben vármegyében Robius Gyula. Buzáth Ferencz : Magyar nemzeti politika! Gr. Tisza István miniszterelnök: Csak tessék antiszemitáskodni! Zboray Miklós: Ez véletlen! Simonyi-Semadam Sándor: Ebhez járul még az, t. képviselőház, hogy bár a régi kivándorlási törvény expressis verbis megtiltja a kivándorlásra vonatkozó hirdetmények vagy felhivások közzétételét, ma, bárhova megyünk, a legkisebb falunak is bármelyik korcsmájába, óriási plakátot találunk, a melyen szép színekkel kifestve egy hajó, tengerpart és gyönyörű szép vidék van, és kommentárnak hozzá van írva, hogy milyen olcsón és mennyiért lehet ebbe a boldog hazába kivándorolni. így van ez, t. képviselőház, minden kis faluban. Az én kerületemben vannak olyan falvak, a hova kocsin az évnek csak két hónapjában lehet elmenni. Az ott lakó emberek a világgal alig közlekednek, kivándorlási hirdetményük azonban van elegendő'; bármelyik korcsmába néz az ember, annak falán talál egy-egy ilyen felhívást. így azután az a falusi ember egész éven át, a mikor csak a korcsmába megy, maga előtt látja ezt a hirdetményt és magába szívja a kivándorlás vágyát, s megbarátkozik a gondolattal, hogy itt hagyja hazáját, mert hiszen valami nagyon jónak kell annak lenni, a mit ott hirdetnek. így szuggerálják belé a kivándorlás ideáját és itt hagyja kis házát és földjét is, a melyet atyáitól örökölt. Hiszen, t. ház, pl. Vas vármegyéből nem az a tökéletesen szegény napszámos ember megy ki, hanem az a kisbirtokos ember, a kinek van 4—5 holdja és kis háza. És miért megy ki? Mert mindig ott látja maga előtt a kivándorlásra csábító plakátokat, és mikor az ügynök urak bemennek hozzá, agyonbeszélik, hogy mennyivel jobb a kereset Amerikában. Mindezek arra indítanak engem, hogy a kivándorlási meghatalmazottak intézményét e hazára nézve egyik legveszedelmesebb és legkárosabb intézménynek tekintsem. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Endrey Gyula: Azokat kellene kiküldeni! Simonyi-Semadam Sándor: Meg vagyok arról győződve, hogy a ki e jelenségeket komolyan mérlegeli, nem is juthat más meggyőződésre, mint én. Ha az összes bajok nem is írhatók a kivándorlási megbízottak rovására, minden jó hazafinak azt kell mondani: inkább megkísérlem ezen intézmény megszüntetését, semhogy ilyen rizikóval tovább dolgozzam és nemzetemet ós véremet a végveszélynek tegyem ki. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ezért voltam bátor javaslatom 1. §-ában indítványozni, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1905 1910. I. KÖTET. a törvény mindazon szakaszai, a melyek a kivándorlási meghatalmazottak intézményét statuálják, hatályon kivül helyeztessenek, valamint hogy töröltessenek a többi szakaszok azon rendelkezései is, a melyek a kivándorlási meghatalmazottakra vonatkoznak. (Élénk helyeslés a középen és a baloldalon.) Szükségesnek tartottam továbbá, hogy minden, a kivándorlásra vonatkozó plakatirozás vagy hirdetés, melyet a régi törvény megengedett, a mely azonban nagyon alkalmas arra, hogy képes ábrázolataival és szövegével egyaránt annak a szegény embernek lelkét megfertőztesse és a kivándorlásra előkészítse, vagy ez iránti hajlamát megerősítse, szigorú bírság terhe alatt tökéletesen eltiltassék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Javaslatom következő szakaszában nagyon szigorú büntetést óhajtottam kiróni azokra, a kik mint kivándorlási biztosok, megbízottak, helyesebben ügynökök a törvényben foglalt tilalom ellenére — már t. i. ha e javaslat törvénynyé válnék — kivándorlásra vonatkozó szerződéseket gyűjtenek. Öttől tíz esztendeig terjedő börtönt javasolok ilyen esetben. (Helyeslés a középen.) Talán feltűnő ez, t. képviselőház, szemben a mostani törvénynyei, a hol a kivándorlási törvénybe ütköző eljárás csak kihágásnak van minősítve, de én azt tartom, hogy az, a ki saját önző érdekéből képes hazájától elidegeníteni a magyart, a ki pénzszerzés czéljából képes arra, hogy egyszerű tapasztalatlan embert rávegyen, hogy itthagyja ezt a hazát, végképen eltávozzék és családját nyomorban hagyja, az sokkal nagyobb bűnt követ el, mint a minő sok olyan kriminális cselekmény, a mely büntető törvénykönyvünkben börtönnel van sújtva. Ezt is épen olyan szigorúan kell tehát büntetni, mert ez ha nem is egészen, de félig mindenesetre hazaárulásnak nevezhető. T. ház! Egy uj intézkedést is kértem bevétetni az utolsóelőtti szakaszba, a mely szerint a kivándorlóknak ingatlan birtokát terhelő közvetlen adó- és illetékhátralék behajtása czéljából csak akkor legyen lehetséges az árverés elrendelése, ha öt évi adóhátralék vagy annak megfelelő illetékhátralék volna behajtandó. Kerületemben tapasztaltam, hogy telkes gazdák kivándorolnak, házaik ajtaját beszegezik és azután egy évig nem fizeti senki az adót, mert hiszen a kivándorlott egy év alatt alig juthat annyi keresethez, hogy abból haza is küldhessen, vagy pedig nincsen senkije, a kire rábízhatná azt a pénzt, hogy adó fejében megfizesse és a dolog vége az, hogy eljön az adóvégrehajtó, megüti a dobot a föld és a ház felett és azok potom áron kelnek el. 2 — 3 év múlva hazajön az a szegény kivándorló és hoz magával egy pár ezer koronát azon boldogító tudatban, hogy apjától örökölt kis telkén tovább fog gazdálkodhatni. Itt azután azt tapasztalja, hogy nincsen semmije \ idegen ült bele az ő házába, a melyet adóárve39
