Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-28

28. országos ülés 1905 május 25-én, csütörtökön. 297 leendő kiadására utasítani méltóztassék. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Erre vonatkozó határozati javaslatom igy szól (olvassa): »Határozati javaslat. Minthogy a belügyminiszter ur a gr. Keglevich István ellen fenforgó összeférhetlenségi ügyben az 1901: XXIV. t.-cz. 17. §-ának parancsoló rendelkezése ellenére az összeférhetlenségi állandó bizottságnak hozzá intézett azon felhívását, hogy a kivánt iratokat a bizottság rendelkezésére bocsássa, nem teljesítette: a képviselőház utasítja belügyminisztert, hogy ezeket az iratokat 24 órai záros határidő alatt az összeférhetlenségi állandó bizottságnak adja át.« (Élénk helyeslés balfelöl.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Mielőtt egy pár rövid szóval előadnám azon indokokat, a melyek eljárásomban irányítottak, engedje meg nekem a t. ház, hogy mindenekelőtt két dolgot konstatáljak. Az egyik az, hogy ez a kérdés engem egyénileg semmiféle vonatkozásában nem érinthet, mert hiszen azok a tények, melyek az aktákban foglaltatnak, az én hivatalbalépésemet megelőzték; a jövő szempontjából pedig, ha itt most a ház olyan lépést tesz, melynek nézetem szerint lehetnek a jövőben kellemetlen és aggályos következményei, ezek is minden valószínűség szerint nem engem fognak többé érdekelni. (Mozgás.) A másik, a mit meg kívánok jegyezni, az, hogy mi sem állott tőlem távolabb, mint hogy akár az összeférhetlenségi bizottsággal, akár a házzal szemben bárminő tiszteletlenséget vagy épen a törvény rendelkezéseivel szemben engedetlenséget akartam volna tanúsítani. A képviselőháznak azt a jogát, hogy a kormánytól iratokat bekivánjoD, illetőleg a kormányt utasítsa, hogy a háznak vagy a ház bármely bizottságának iratokat bocsásson rendelkezésére, az 1848 : III. t.-cz. világosan kifejezi, és mi sem áll tőlem távolabb, mint hogy a képviselőháznak ezt a jogát vitatni akarnám. Felfogásomat ebben a dologban kizárólag a következő indokok irányították. 1901 : XXIV. t.-cz. 17. §-a azt mondja, hogy a hatóságok — s ezek közé természetesen a minisztérium is tartozik, — a bizottságnak saját hatáskörében hozzá intézett megkereséseit teljesíteni és az erre vonatkozó okiratokat közölni tartoznak. Én ezt a kifejezést: »saját hatáskörében*, nem foghatom fel máskép, mint hogy e megkeresések teljesitendők akkor, ha olyan ügyiratoknak a közlésére vonatkoznak, a melyek az összeférhetlenségi eset elbirálása szempontjából szükségesek. (Felkiáltások a baloldalon: Ki bírálja ezt el? Halljuk/ Halljuk! jobbról.) Zboray Miklós: Azt a bizottság maga bírálja meg! (Halljuk! Halljuk! jobbról.) KÉPVH. NAP1Ó. 1905 1910, I. KÖTET. Gr. Tisza István miniszterelnök: Mert természetszerűleg az összeférhetlenségi törvénynek nem lehetett az az intencziója, de a bizottságnak sem lehet az az intencziója, hogy olyan ügyiratokat kívánjon be

1 a melyek az összeférhetlenségi eset megítélése szempontjából teljesen közönyösek. (Félkiállások a baloldalon: Ki bírálja azt él?) Már most előfordulhat — a mint a konkrét esetben is előfordul — az, hogy ugyanazon ügyiratban, a mely tartalmazza az összeférhetlenségi esettel kapcsolatos ügyeket, lehetnek olyan részek, olyan tények is, a melyeknek az összeférhetlenségi esethez semmi közük nincsen, és én ugy fogtam fel a kormány kötelességét, hogy ilyen esetben az ilyen, hogy ugy mondjam, vegyes tartalommal biró ügyiratokból hiteles kivonatát adja azon részleteknek, melyek az összeférhetlenségi eset elbirálása szempontjából szükségesek. Farkasházy Zsigmond: Akkor mindent el lehet titkolni! Krasznay Ferencz: A közjogi szempontnak a magánérdek mindig enged! Gr. Tisza István miniszterelnök: Itt nemcsak magánérdekekről van szó, s én egyáltalán a konkrét esettől egészen eltekintve beszélek és igenis állítom azt, hogy nagyon fontos közérdekű momentumok is lehetnek, a melyek a hivatalos titkok megőrzését a kormány kötelességévé teszik. (Zaj balról. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Már most, t. ház, itt, ugy látszik, a törvény idézett szakaszának értelmére nézve véleménykülönbség van az ez idő szerinti kormány és az összeférhetlenségi bizottság felfogása között. Egy hang (balfelöl): Majd a ház bölcsesége dönt! Gr. Tisza István miniszterelnök: Természetesen autentikus törvénymagyarázatot csakis törvényhozási utón lehetne nyújtani; de ezt feleslegessé teszi itt a képviselőháznak általam már emiitett és az 1848-diki törvényben biztosított joga, s ha a képviselőház többsége a bizottság álláspontját teszi magáévá és az ügyiratok előterjesztésére a kormányt utasítja, ez az utasítás kétségtelenül törvényes alappal bírván, a kormányra nézve természetesen kötelező. (Helyeslés.) Én csak kötelességemnek tartom a t. házat még egyszer komolyan felkérni, méltóztassék meggondolni azt, hogy — a jelen esettől egészen eltekintve — lehetnek igen kellemetlen és a közérdekre nézve igen káros következményei annak, ha ily módon olyan ügyiratok kiadására utasittatik, kényszeríttetik a kormány . . . Kubik Béla: Világosság kell az országnak! (Ugy van! bal felöl. Mozgás jobb felöl.) Nem leplezés kell! A kinek nincs mit leplezgetnie, az kiáll a napra! (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk! jobbról.) S8