Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-23

23. országos ülés 190ó május 11-én, csütörtökön. 261 Apponyi Albert beszédében hangsúlyozta ugyan, hogy ő sem akar rohamlépésekkel előrehaladni, de már bocsánatot kérek, a jelen válságnak ily hosszú időn való fenmaradását, sőt annak létrejöttét is én másban alig kereshetem, és másban alig találom fel, minthogy, a nemzet többségének a kívánságát a szövetkezett pártok nagyon is gyors tempóban és radikális eszközökkel kívánják megvalósítani. Erre kell következtetnem azért is, mert hiszen, ha a feliratban a király iránti gyengédségből nem is találták helyénvalónak a részletek fejtegetésébe belebocsátkozni, bár ezt a nézetet én egyáltalán nem osztom, abban ugyan már mi sem akadályozhatta a szövetségi pártokat, hogy a felirat alapján teljes programmjukat itt e házban kifejtsék, (Zaj.) És engedje meg a tisztelt képviselőház, hogy rámutathassak arra, hogy a feliratban kifejezett czélok elérését épen ezen radikális irány akadályozza meg ezúttal. (TJgy van! jobb felöl.) És itt mindenekelőtt kijelentem, hogy minden kétséget kizárólag jogosnak tartom azt, hogy, bár felelős kormánya nincs is az országnak, a nemzet képviselőtestületében többségre jutott pártok szövetkezete feliratot intézhessen ő Felségéhez, melyben kifejti álláspontját, indokolja annak tartalmát, sőt körvonalozza a felállított elvi jelentőségű kérdések mikénti keresztülvitelét és annak lehetőségét is; mert ha őszinte és igazi czélja a jelen feliratnak az, a miben kételkednünk nem lehet és nem is szabad, hogy egy részről az országot e súlyos válságból kivezesse, másrészről az uralkodót a nemzet kívánságaival megismertesse, ugy kétségtelen, hogy abban mindazon eszközöknek és módoknak is helyt kell foglalniok, melyek a megoldáshoz, a kibontakozáshoz elvezetnek. (Ugy van! jobbfelöl) Hiszen, t. képviselőház, a magánélet viszonyaiban is, midőn valamely czél elérésére törekszünk, elsősorban is mérlegelnünk és számításba kell vennünk azokat az eszközöket, módokat és időket, melyekkel czélunkat elérni akarjuk, pedig a magánéletben az egyén egyedüli elhatározásától függ az eszközök megválasztása, mennyivel fontosabb és lényegesebb ezen eszközök, módok és idők megválasztása és megállapítása a politikában, hol a legmagasztosabb, az országra nézve legüdvösebb czélok elérésének útjában ezer és ezer akadályok merülhetnek fel, melyeket eltávolítani kell annak, a ki a czélok elérésére vállalkozott. (Zaj balfelöl.) Hogy ezt vezérlő politikusaink az országra nehezedett súlyos időkben mindig szem előtt tartották, nem is a gravaminális régi elmúlt időkre utalok, hanem utalok az 1861 és 1866-ban ő Felségéhez intézett feliratokra, melyeknek mindenikében nemcsak a hazafias aggodalmak nyernek kifejezést, de ezen feliratok megjelölik az utakat é3 módokat is, a melyeken hala cini és a melyek szerint a kérdéseket megoldani lehet a nemzet érdekéhen. Utalok Deák Ferencz memorandumára, mely az 1867-iki kiegyezés alapját képezte és utalok a szólsőbaloldalnak Széll Kálmán minisztersége alatt igazán klasszikus szép magyar nyelven szerkesztett feliratára, melyben nem általános jelszavak, de egy teljes kormányzási programm foglaltatik. (Zaj) Elnök: Csendet kérek, különben kénytelen leszek a zajongókat névszerint megnevezni. Vancső Gyula: Utalok továbbá azon kimagasló fejtegetésekre és az országgyűlésen tartott beszédekre, melyek ezen feliratokban lefektetett elvi kérdéseknek miként leendő megoldására irányultak. (Zaj.) Én magam részéről is hozzájárulok azon nyilatkozatokhoz, melyek Nagy Ferencz, gróf Tisza István és báró Dániel Ernő részéről a felirat mérsékelt hangjának elismerésére vonatkoznak. Sőt elismerem annak hazafias, jogos és törvényeinken alapuló törekvéseit is és ha a feliratnak elfogadásához még sem járulhatok hozzá, ennek indokát méltóztassék tisztán és egyedül abban keresni, mert a feliratban az ott felállított elvi kérdéseknek miként leendő érvényesítését fel nem találom és nem találom azt az előadói beszédben, sem a pártvezéreknek eddig jiallott és itt kifejtett nyilatkozataiban sem. És miután különösen a katonai követelések, a külön vámterület és az ujabb választási rendszer behozatalára, foganatosítására és létesítésére nézve, a mint ezt kifejtendő leszek, megvan a magam álláspontja: oly felirati javaslathoz, mely az én álláspontommal talán — mert eddig nem tudom — ellentétben állhat, hozzájárulnom sem lehet. A katonai kérdések tekintetében az ellenzéknek törekvését jogosnak ismertem el, itt e ház nyilt ülésében is, de nem járulhattam hozzá azon politikai és parlamenti eszközökhöz, melyekkel különösen a 48-as párt eme különben jogos igényeket érvényesíteni kívánta és a mely eszközök felhasználása sodorta az országot a jelenlegi súlyos helyzetbe. Igen, tisztelt képviselőház, nem lehet kérdés tárgya az, hogy a magyar nemzetnek joga van ahhoz, hogy hadseregében is, mint minden intézményeiben, a magyar nyelv és magyar államiság jusson érvényre, de tekintettel a fennálló viszonyokra és helyzetre, én akkor, a midőn a szabadeívűpártból alakított kormány ugy a katonai nevelés terén, mint egyéb katonai intézményekben is lerakta alapját a nemzeti fejlődésnek, ebben én nemcsak kezdetét láttam egy jobb jövőnek, de mert ezen lerakott alap fejlesztésének útjában sem láttam akadályokat: ezt tartottam e kérdésben a helyes politikának, melynek oda kellett vezetnie, hogy akkor, a midőn ezen fejlődés és fejlesztés alapján mindazon előfeltételek meglesznek, melyek a magyar nyelvnek használatát minden ellenmondás és akadály nélkül a közös hadsereg magyar részében lehetővé teszik, akkor a nemzet ő Felségével egyetértve eme kérdést minden megrázkódtatás nélkül is meg fogja oldani. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek!