Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-23
23. országos ülés 1905 május 11-én, csütörtökön. 259 Végűi még, t, ház, legyen szabad kifejeznem abbeli reményemet, hogy méltányolni fognak ezen az országgyűlésen minden olyan törekvést. — legyen az bár nemzetiségi törekvés — melynek alapja a jog és a törvény. Azt hiszem, nincs ember ezen az országgyűlésen és ebben az országban, a kinek a szivéhez ne szólanék akkor, a mikor azt mondom, hogy lelki világuknak azon része, mely hazát kivan, elválaszthatatlanul és organice összeforr magyar hazánk fogalmával, (Helyeslés.) Viszont abbeli reményemet fejezem ki, hogy akármilyen, a nemzetiségeket a törvényalapján megillető követeléseket támasztunk, ezeknek teljesítése elől a t. ház elzárkózni nem fog. (Elénk helyeslés és éljenzés a közép hátulsó padjain. A szónokot többen üdvözlik.) Okolicsányi László jegyző: Áchim L. András! Áchim L. András; Igen t. képviselőház! (Halljuk!) Ide s tova egy hete, hogy a t, ház a felirati vitát megkezdette. Ehhez a vitához való felszólalásomnak czélja nem az, hogy a feliratot akár a kormánypárt, akár a nemzetiségek támadása elől megvédelmezzem, mert megvédelmezték azt már előttem az egyesült ellenzék igen t, vezérei, Kossuth Ferencz, gr. Aj>ponyi Albert ós a többi képviselőtársaim, hanem czélom az, hogy ón, mint a nép egyszerű soraiból származó népképviselő, a nép kívánságait és a magam egyszerű véleményét elmondjam. (Halljuk I Halljuk.') Nem szándékozom ezúttal a feliratban is érintett katonai kérdésekkel foglalkozni. Nem szándékozom egyszerűen azért, mert nem akarom az úgyis hosszura nyúlt vitát még hosszabbra terjeszteni; de másfelől nem szólok azért, mert a szintén ezen feliratban előterjesztett általános választói jog, az adóreform, az általános gazdasági helyzet javítása van olyan fontos, sőt sokkal fontosabb, mint az összes katonai kérdések, (Helyeslések a jobboldalon.) Ámbár részemről szintén követelem a nemzeti hadsereget, de azért fontosabbnak tartom a gazdasági helyzettel való foglalkozást a katonai kérdéseknél, mert ha mi a katonai kérdéseket akárhogy reformáljuk, azokkal csak terheket rakunk a nép vállára, de a gazdasági helyzet javításával könnyíteni fogunk a magyar nép sorsán, (ügy van!) T. ház! Nem szabad nekünk, a kik itt az ellenzéki oldalon ülünk, elfelejtenünk azt, hogy mi a választásoknál a nyilt fórumokon ígértük nemcsak a katonai reformokat, de ígértük az általános választói jogot, adóreformot és a gazdasági helyzet javítását, s nem szabad, t. ház, elfelejtenünk azt, hogy ezen igéretünk teljesítését a nép várja, még pedig jogosan várja. T. ház! Először is legyen szabad az általános választói jogról szólnom. Ebben a tekintetben csatlakozom a többség azon áilásponljához, hogy az általános választói jog adassék meg minden igaz magyar embernek, (Élénk helyeslés a baloldalon.) az általános választói jog terjedjen ki minden magyar hazafira. T. nemzetiségi barátaimnak és képviselőtársaimnak itt legyen szabad egy pár megjegyzést mondanom. Tény az, hogy ebben a hazában nem vagyunk mindnyájan magyar származású polgárok. Több nyelvű és több nemzetiségű polgárok lakjuk, szolgáljuk pénzzel és vérrel egyaránt ezt a hazát. Jó magam sem dicsekedhetem azzal, hogy magyar származású vagyok, mert a mint több lap gúnyosan állítja, alföldi származású paraszt, tót gazda vagyok. Nem tagadom. Azonban, t. nemzetiségi barátaim, van nekem arra a jogra, a melyet követelnek önök és követelünk mindnyájan, egy csalhatatlan dogmám, még pedig: az én elvem az, hogy ha én, mint idegen származású ember Erancziaországban laknám, igyekezném a legelső franczia hazafi lenni; (Elénk helyeslés balról és jobbról.) ha Zsidóországban laknám, az első zsidó hazafi lennék. De mivel Magyarországon lakom, igyekszem a magyar hazafiak közt az elsők között lenni. (Altalános élénk helyeslés,) Keiler István: Ettől tanulhatnak a nemzetiségek ! Risssu Sirianu János: Mi is hazafiak akarunk lenni és vagyunk is! Hentaller Lajos: Csak akarnak? Rákosi Viktor: Talán nem sikerül ? Kussu próbálta, de nem sikerült! Áchim L. András: Igen t. ház! Óriási az igazságtalanság az adózás terén, (ügy van! Uqy van! a baloldalon,) Az adót mi, a kisemberek, a kisgazdák és a munkások viseljük. Nem akarok rámutatni arra, — hiszen mindenki tudja — hogy a nagybirtokosok már azon helyzetüknél fogva is, hogy birtokukat mint önálló birtokot kezelhetik, törvónyadta jog alapján csak a felényi adót fizethetik a községekben. Engedje meg azonban a t. ház, hogy utalhassak arra, hogy a legutóbbi kataszteri felmérésnél nem egészen igazságosan jártak el. (ügy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Eiázen az ember gyarló; lehet, hogy egyiket vagy másikat meg is vesztegették, {älozgás.) de tény az, hogy egyes nagybirtokosokat aránylag kisebb adóval sújtottak, mint a kisebb birtokosokat. Épen a múlt héten talán Nagy Ferencz t. képviselő ur emiitette, hogy némely ügyvédeknek az adója sem igazságos. Én is tudok olyan ügyvéd urakat, a kiknek évenkint 20 — 30.000 frt jövedelmük is van, alig fizetnek azonban több, mint 50—60 frt pótadót; ezeket eddig az ördög sem őrizte ellen, óhajtom ezeket is igazságos adóval megterhelni, (Ügy van! Helyeslés a baloldalán. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. Áchim L. András: Nincsen tehát egyformaság és egyenlőség és az adózás terén. Nem akarom én azt, hogy én vagy gazdatársaim kisebb adót fizessünk, mint e hazának más polgára; de nem tagadom, fáj nekem, ha a többi, a kinek sokkal 33*
